A pólyáni és szolnocskai reformátusok együtt örvendeznek templomuk külső megújulásának

2018. január 16., kedd

Mindenkor reményt keltő és előremutató egy gyülekezet életében annak a gondolata, hogy az istentiszteleti helye megújuljon, temploma fel legyen újítva. A pólyáni és szolnocskai reformátusok szívében mintegy öt éve érlelődik annak a gondolata, hogy mire a Pólyánban található, 1824-ben felszentelt közös templomuk kétszáz éves lesz, az épület teljesen megújuljon.

A templomújító szándékot elhatározás követte, aminek látható jelei az adakozásban is megjelentek, illetve a munkálatok az épület nyílászáróinak a kicserélésével már 2015-ben elkezdődtek. A külső felújítást leginkább a torony tetőzetének nagyobb felületen való kilyukadása sürgette, ami minden egyes viharban, erősebb szélben komoly aggodalomra adott okot. Emellett időszerű volt már a templomhajó tetőzetének festése és az épület külső falainak teljes rendbetétele is. Az már csak a szakemberek általi felmérés során derült ki, hogy a tornyot korábban villámcsapás érte, mivel a fából készült szerkezet bizonyos elemei meg voltak égve, el voltak szenesedve, így ezek kicserélésére is gondolni kellett. 

Már a felújítás tervezése során nyilvánvalóvá vált, hogy az alig száz lelket számláló közösség a saját erejéből nem, vagy csak nagyon lassan tudná elvégezni ezeket a  feladatokat. Azonban az Úr jóindulata e templomot megújítani akarók felé is megmutatkozott az által, hogy a Bethlen Gábor Alaptól a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházon keresztül a Pólyáni Református Leányegyházközség is támogatásban részesülhetett. A húszezer euró támogatás nagyban segítette, illetve egyáltalán lehetővé tette, hogy a templom tornyának szerkezete kijavításra kerüljön és a toronysüveget újra fedjék. Emellett a külső falak is megújultak, a toronyhajó is új festést kapott, valamint a falak szellőzésének biztosítása céljából a templom lábazatát speciális vakolóanyaggal látták el és az épület körül kavicságyat alakítottak ki.

A templom teljes külsejét érintő munkálatok elvégzéséért 2017 végén ünnepi istentisztelet keretében adtak hálát a pólyáni és a szolnocskai reformátusok, illetve velük együtt mindazok, akik más felekezetből, vagy éppen más településről érkeztek a közös örvendezésre. Az ünnepi istentiszteleten Molnár Elemér lelkipásztor Haggeus próféta könyve 2. részének 9. verse alapján hirdette Isten igéjét, amely szerint „Nagyobb lesz ennek a későbbi templomnak a dicsősége, mint amilyen a korábbié volt – mondja a Seregek Ura –, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura”. Igehirdetésében utalt arra, hogy egy ilyen hálaadó alkalom olyan ritka és nevezetes esemény egy település, vagy egy ember életében, aminek megélésére legfeljebb kétszer, vagy háromszor van lehetőség, s a jelenlévők közül is talán csak a legidősebbek emlékeznek arra, hogy mikor adott hálát a gyülekezet új toronyért, vagy a templom teljes külső megújulásáért. Ebből is látható, hogy az ember nem csak maga, hanem a jövő számára is újítja a templomot. Az ige is arra utal, hogy a fogságból hazatérő nép a temploma újítását kezdi el, mert jövőt remél. És hisz abban, hogy az új templom dicsősége a korábbinál is nagyobb lesz, ami nem önmagától, nem a kövektől lesz nagyobb, hanem mert a templom dicsősége mindig az, hogy Isten megjelenik abban és hogy az emberek Istent imádni mennek oda. A lelkipásztor igehirdetésében szólt a pólyáni református templom „régi dicsőségéről” felidézve annak építését, összefogva közel két évszázadnyi történelmét. Majd kérdésként fogalmazta meg, hogy vajon lehet-e az új, a megújult templom dicsőségéről szólni. Kinek újult meg a templom? A most élőknek csupán, vagy a jövő generációjának is? A templom megújulását, követi-e a szívek, lelkek megújulása? A feltett kérdéseket követően hangzott a buzdítás a gyülekezet felé, hogy a templommegújítás legyen a lélek megújulásának is a kezdete és bizonyítéka, hogy a jövendőben elmondhassák, attól kezdve újult meg lelkében is ez a közösség, az egész falu, amióta a templom is megújult.

Az igehirdetést követően imádságban való hálaadás következett, majd Molnár István lelkipásztor számolt be a templom felújításáról. A Zsoltárok könyve 34. részének 9. verse alapján szólt a gyülekezethez, és az elvégzett munkálatokra mutatva hangsúlyozta a zsoltáros felszólítását: „Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr!” A pólyáni és szolnocskai reformátusok sok minden mellett abban is érezhetik és szemlélhetik az Úr jóindulatát, hogy megengedte istentiszteleti helyük külső megújítását – fogalmazott a lelkipásztor, majd tételesen számot adott az elvégzett munkálatokról és azok költségeiről is, amelyek közel harmincezer euró összeget tettek ki.

A beszámoló után két szavalatot hallgattak meg a jelenlévők, melyek közül az egyik a templomba járás fontosságára, a másik a reformációra utalt, hiszen a hálaadó istentiszteletet követően a reformáció 500 éves jubileumára készített vándorkiállítás is megtekinthető volt a leányegyházközség gyülekezeti termében.

A pólyáni és szolnocskai reformátusok hálásak a templom külső megújulásáért, a nagymértékű támogatásért, amivel nagyot léptek szándékuk teljes megvalósulása felé. Ugyanakkor tudják, hogy a külső felújítást a templombelső teljes megújításának kell követnie, s mindeközben imádságban hordozzák a lelki templomok, az emberi szívek megújulásának óhaját.

Reformata, MI

események továbbiak →