Már kora reggel elkezdtük a munkálatokat, hogy aztán önfeledten tudjunk örülni a találkozásnak. Először istentiszteleti alkalmon hallgattuk közösen az igét amin Czuni-Kenyeres József, perőcsényi lelkész tolmácsolta nekünk Isten üzenetét a Márk evangéliuma 5,36 alapján. Az istentisztelet alatt a gyermekek részére rendhagyó vasárnapi iskola volt tartva Végh Emese vezetésével. 

Czuni-Kenyeres József igehirdetésében elmondta, hogy Jézus egy olyan helyzetben mondja ezt a biztatást: „Ne félj, csak higgy!” amikor jogos lehetett a félelem, az elkeseredés, a szomorúság, hisz Jairusnak a lánya haldoklott. Ekkor kiderült, hogy minda, amire Jairus büszke volt, és amiben bízott, hogy ő egy köztiszteletben álló ember, hogy mennyi pénze van, az nem ér semmit. Sok ember van ebben a világban, aki nem tapasztalta meg azt a zsigeri félelmet, ami abból fakad, amikor rájössz arra, hogy mindaz amid van, az nem ér semmit, az most jelentéktelenné válik. Az nem tud segíteni. És ekkor, a legnagyobb bajban mondja Jézus Jairusnak: Ne félj, csak higgy!

Nem általánosságban, hanem nagyon konkrétan szól személyesen Jairushoz, aki ott van Jézus mellett, s aki rábízta a problémáját. Mikor Jézushoz ment, levetett magáról minden álcát, kulturális igényt, a környezetének az igényét, és azt mondta, nekem a bajom nagyobb annál, hogy Krisztus tagadó legyek, vagy hogy nagyképűsködjek, képmutatóskodjak.  Oda tudott képletesen térdelni Krisztus elé, és meg tudta magát alázni, hogy tőle kérjen segítséget. Azzal a bizalommal ment Jézushoz, hogy Ő tud segíteni. Elhitte, hogy Jézus mindennél nagyobb. Nekünk nagyon ritkán jut az eszünkbe, hogy Jézus mindennél nagyobb. Ha ezt tudnánk, akkor nem félnénk semmitől. De olyan sokszor úgy érezzük, hogy nagyobb az az ember, aki engem bánt, nagyobb az a probléma, amivel én szembe nézek, nagyobb az a baj, ami engem ért, mint Jézus. Ha tudnánk, hogy Jézus nagyobb, akkor nem lenne problémánk. Meg tudod-e azt tapasztalni, amit Jairus megtapasztalhatott, hogy Krisztus megoldotta az ő problémáját. Isteni módon oldotta meg. Olyan módon amire Jairus nem is gondolt. Ami emberileg elképzelhetetlen.

Jézus mindig ezt a bizalmat kéri, hogy merj őszintének lenni, merd letenni a gondodat. Az első lépés mindig az lenne az ember életében, hogy merjen őszintének lenni, merjen szembenézni azzal, hogy mit érez, és miért érzi azt. A második mindig, hogy keressem meg vele Jézust. Menjek oda Jézushoz. Vidd a lelkedet, vidd a problémádat Jézushoz.

Nem azt mondja Jézus, hogy te oldjad meg a problémádat és gyere vissza, akkor mikor nem félsz és hiszel, mert akkor soha nem mehetne vissza senki. Csak a félelmeimmel tudok ott lenni, meg a bajaimmal. Jézus azt mondja, hogy bízz bennem. Gyere velem. A félelmeket csak én tudom elvenni. Jézus az, aki vele lép, és aki kíséri egészen addig, míg feltámad a leánya.

Nincs segítsége annak, aki nem mer őszinte lenni. Jézushoz csak őszintén érdemes menni. Őszintén azzal az őszinteséggel, hogy tudom, hogy nagy bajban vagyok. De hiszem, hogy Te Uram, segíthetsz. És ha valaki megteszi ezt a lépést, még mindig ott kell, hogy legyen benne a türelem és a bizalom. Kivárom a megoldást és nem türelmetlenkedem. Jairusnak várni kellett közbe, Jézus ott közben valaki mással foglalkozott. És közben százszor elfogyhat az emberből a türelem, megutálhatja Jézust, és eljuthat oda, hogy nem kell. Vártam eleget. Megdöbbentő, hogy hányan megharagszanak azért Krisztusra, mert nem segített akkor és úgy, ahogyan ő azt szerette volna megparancsolni.

Érted azt, amikor az Isten várakoztat? Bajban vagy, s közben át kell, hogy éljed a szenvedést. Ez megmutatja a jellemedet, hogy milyen ember vagy. Meghajolsz vagy összetörsz, elhajolsz vagy kitartasz...

Boldog akkor leszel ha képes vagy odamenni Jézushoz. Képes vagy magadra vonatkoztatni a Biblia szavát. Vagy magadra veszed, ami bele van írva, vagy semmi közöd hozzá. Ne félj, csak higgy. Magadra tudod venni? Meg tudod érteni, hogy ezt Krisztus mondja Neked?

Istenben nincsen félelem, mert a teljes szeretet kiűzi a félelmet. De amíg benned nincs meg a teljes szeretet, ott van a félelem is. Az a félelem, amely fojtogat, amely elpusztít. Az a félelem, amit csak a Krisztussal való személyes kapcsolat tud megoldani. Jézus ezért jön mellénk, ezért szólít meg, ezért kínálja fel a találkozás lehetőségét, hogy gyere. Ne illendőségből, szokásból hanem őszintén a lelkeddel, a személyes életeddel. Gyere a kudarcaidból, a csalódásaidból a hamis próbálkozásaidból a hazugságaidból. Mindazokból, amibe azt hitted hogy boldog leszel és megtapasztaltad azt, hogy mégsem lettél az. Boldog az az ember aki, ezt egyszer megérti, elfogadja, s el tudja hinni. Megtapasztalhatja ahogy Jairus is megtapasztalhatta, hogy Krisztusnál semmi sem lehetetlen – mondta többek között igehirdetésében a lelkipásztor.

A lelki táplálék után a parókia udvarán szeretetvendégség közösségében beszélhettük meg a hallottakat a finom gulyás, és a kemencében sült finomságok mellett. A sütemények után egy kis mozgás következett, s játékos versenyre invitált bennünket Végh Emese és Somogyi Péter,  ahol többek között a helyi múzeum hagyományőrző játékait is kipróbálhattuk. A játékba a kisgyermekektől kezdve az idősebb korosztályig mindenki képviseltette magát.

Az alkalom végén a kisebb gyermekek részére kincskeresés is volt Izsmán Adél vezetésével.

Istennek adunk hálát, hogy újjá alakította s kezén hordozza gyülekezetünket – számolt be az eseményről a Reformata honlapnak Izsán Jónás lelkipásztor.

Reformata, IJ