A 121. zsoltár zarándokének. A törvény 3 ünnepre írta elő a központi szentély fölkeresését, amely során az elindulástól a visszaindulásig egyénileg vagy közösségként együtt énekelhették mindazok, akik részt vettek azon. A Jeruzsálembe tartó több napos út bizonyára megannyi veszélyt, megpróbáltatást, erőpróbát jelentett a zarándokok számára. Mivel a zarándoklat fáradsággal, ideiglenes tartózkodással járt, átvitt értelemben a földi életutunk jelképe lehet, amely ugyanígy tele van erőpróbákkal, megpróbáltatásokkal, sokszor kiszolgáltatottsággal.

Azért csodálatos a Szentírás, mert nem hallgatja el, hogy az ember az élete során kerülhet olyan élethelyzetbe, amelyből talán nem látja a kiutat, emberileg nem talál rá megoldást. Amelyben nem marad más, mint a sóhaj: Honnan jön segítségem? A 121. zsoltár bíztatás lehet nekünk is ilyenkor, hogy bármilyen veszély fenyeget is, bármivel kell is megküzdenünk, életünk Isten védelme alatt áll. Még akkor is, amikor megengedi ezeket a próbatételeket. Mert ezek a próbatételek részei a zarándok utunknak és szükségszerűen megállítanak, elgondolkodtatnak. Megértjük, hogy bármennyire is el akarja hitetni velünk a világ, hogy mi vagyunk önmagunk életének az irányítói, akik mindent kézben tarthatunk, ez mégsincs így. Ki kell lépünk az illúzióink, a felépített légváraink világából, hogy beléphessünk az Isten világába. Talán elfáradva, talán megfásulva, talán aggodalmaktól gyötörve, talán kiszolgáltatottnak érezve magunkat. Talán úgy, mint az utolsó szalmaszálba kapaszkodva. S akkor megérezhetjük, megtapasztalhatjuk, hogy életünket Valaki mégis a kezében tartja. Valaki, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Valaki, aki nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, mert nem szunnyad őriződ. Valaki, aki a te őriződ és oltalmad jobb kezed felől. Aki megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz jártodban-keltedben most és mindörökké. Minden körülmény között és minden körülmény ellenére rábízhatjuk magunkat és szeretteinket a bennünket megváltó és szerető Urunkra, Jézus Krisztusra.

Életünk mindenestül a mi Urunk kezében van. Higgyük el, egyedül csak ott van biztonságban a bizonytalan időkben is. Ahogyan az megvalljuk a Heidelbergi Káté első kérdés-feleletében is: „Mi a te egyetlen vigasztalásod életedben és halálodban? Az, hogy mind testemmel, mind lelkemmel, életemben is meg halálomban is nem a magamé vagyok, hanem az én hűséges Üdvözítőmnek, a Jézus Krisztusnak a tulajdona...." Hiszed-e ezt? Ámen.

Szénási Lilla, martosi beosztott lelkész