Az Egyházzenei Osztály sikeresen pályázott egy használt, de nagyon jó állapotban lévő orgonára, amely a napokban a Református Teológiai Kar egyik előadótermében talált otthonra. Hogyan jutottak hozzá ehhez az orgonához?

Egyfajta csodának tartom, hogy rátaláltam a közösségi oldalon egy pályázati lehetőségre. Az elsősorban németországi, de más országokból is egyházzenészeket tömörítő Kirchenmusik szakmai csoport egyik bejegyzésében olvastam még az elmúlt év tavaszán, hogy a berlini evangélikus Zuflucht-und-Jeremia gyülekezet tempomát hamarosan bezárják, s az 1967-ben készült orgonájukat pedig szívesen elajándékoznák olyan közösségnek, akik célszerűen tudnák felhasználni. Akiket pedig érdekel ez a lehetőség, azok vegyék fel velük a kapcsolatot.

Elég volt jelentkezni vagy pályázatot kellett benyújtani?

A megadott elérhetőségen, a gyülekezet titkárságával azonnal felvettem a kapcsolatot, s megérdeklődtem mi ennek a folyamata. Jelezték, pályázatot kell írni, s abban megindokolni, hogy hol helyeznénk el és milyen célra használnánk az orgonát.

Egyeztettem a Református Teológiai Kar dékánjával, Somogyi Alfréddal is, mivel az volt az elképzelésem, hogy az Egyházzenei Osztály lenne a pályázó, az orgona pedig a kar dísztermében kerülne elhelyezésre. Így a teológiának is lenne egy reprezentatív, jobb hangszere, amelyet elsősorban oktatási célokra használnánk ki, de megszólalna a reggeli áhítatok alkalmával, illetve akár konferenciákat is szervezhetnénk köréje.

A tervemet felvázolva a dékán jóváhagyta az orgona megpályázását a teológia céljára. Nagyon sokáig nem történt semmi, már a nyár is eltelt, s úgy gondoltuk bizonyára másra esett az illetékesek választása. Augusztus végén azonban felhívott a berlini evangélikus gyülekezet gondnoka azzal, hogy komoly-e a szándékunk az orgonával, mert felülvizsgálják a pályázókat.

Minden érdeklődőt ismét megkérdeznek, hogy továbbra is igényt tartanak-e az orgonána, s eszerint fognak majd dönteni. Nagyon megörültünk, amikor ősszel kiderült, hogy a hat pályázó közül végül minket választottak, bár nem indokolták meg a döntésüket, de valószínűleg tetszett nekik, hogy milyen tervünk van az orgonával. 

A Református Teológiai Kar dékánja egyébként hogyan fogadta ezt a lehetőséget?

Ő mindenre nagyon nyitott és eddig is mindig támogatta az egyházzenével kapcsolatos elképzeléseket, amellyel a teológia szakmailag továbbléphet. Ez az orgona pedig egyaránt jó célt szolgál úgy az oktatóknak, mint a hallgatóknak. 

Mi volt a feltétele annak, hogy Berlinből Komáromba kerüljön az orgona, illetve milyen költségek merültek fel ezzel kapcsolatban?

Az ajándékozó gyülekezetnek két feltétele volt: egyrészt nekünk kellett saját költségünkre megszervezni az orgona szétszedését, illetve elszállítását, majd az újbóli felépítését, másrészt, hogy ennek legkésőbb 2023 március végéig meg kell valósulnia, mivel ezt követően felszámolják a templomot.

Hogyan tudták megoldani ennek az anyagi hátterét, illetve a költségét?

Úgy gondoltuk, ha az Úristen megengedte, hogy a miénk legyen ez az orgona, akkor valószínűleg megadja hozzá a szükséges anyagiakat is. S valóban így is volt, mert hittel álltunk hozzá, s megadatott, hogy az Egyházzenei Osztály kigazdálkodja ennek a közel háromezer eurós költségét.

Több helyen is érdeklődtünk, hogy kik vállalnának ilyen munkát, s kiket tudnának ajánlani, akik megbízhatóak. A magyarországi kollégák a budapesti Meggyesi Orgonaépítő Kft-t ajánlották, akik vállalták is, hogy a berlini evangélikus gyülekezet orgonáját lebontják, majd azt elhozva Komáromban újjáépítik. Ez a munkafolyamat több, mint egy hétig tartott.

Mit kell tudni erről az orgonáról? Mi mindent tud?

Az orgonát a Walcker orgonaépítő cég építette még 1967-ben, tehát nem annyira régi és nem is olyan hatalmas. Mérete nem nagyobb egy dupla szekrénynél. Mindössze hat regisztere van, viszont közel négyszáz sípja.

Külön érdekessége, hogy kis mérete ellenére mégis tartalmaz 16 lábas sípokat, mely által szép és teltebb hangzást ad. Azok a szakemberek, akik szétszedték és összeszerelték az orgonát, azt mondták, ez egy nagyon jó ajándék volt és örülhetünk neki, mert csak minimális javítást kellett kieszközölniük ahhoz, hogy jól működjön.

Gondolom azóta már kipróbálta hogyan hangzik.

Először is meg kell szokni a szemnek, hogy ott áll a nagyterem egyik sarkában. Másrészt nekem a régi iskolai élményeimet hozza elő, amikor az egyetemen kisebb termekben is álltak hangszerek, amelyeken a diákok gyakoroltak. Számunkra ugyan ez egy pici gyakorló hangszer, de mégis betölti a küldetését, hogy az éneklést kísérje.

Az orgona szépen szól, de azért mindig fennáll a veszélye annak, hogy vajon be tudja-e tölteni a teret. Nem lesz-e túl hangos, vagy sikerül-e úgy elhelyezni a hangszert, hogy az akusztikailag rendben legyen? Nagy kihívás ez a számunkra.

Az orgonaépítők is sokat gondolkodtak azon, hogy hová és hogyan állítsák be. S végül úgy döntöttek, az lenne a legjobb megoldás, ha kicsit ferdén állítják fel, mert így az orgona telt hangja betölti a teret, s a mély hangok sem vesznek el.

Melyik teremben helyezték el a teológiai karon és miért arra esett a választásuk?

A legnagyobb, előadóteremként funkcionáló Pálóczi-Czinke István termet választottuk ki az orgona számára, ahol általában konferenciákat tartanak, de a reggeli áhítatok is ott zajlanak. Egyébként ez egyfajta reprezentatív terem.

A nyilvánosság előtt is megszólal majd ez az orgona, s ha igen, akkor mikor?

Május 5-én a Református Teológiai Karon szervezünk egy egyházzenei konferenciát, melynek keretében átadjuk az orgonát, sőt, meg is szólaltatjuk. Vendégünk lesz a komáromi Kristóf Réka is, akinek az énekét ez az orgona fogja kísérni.

Milyen céllal szervezik meg az egyházzenei konferenciát?

Több aktuális témánk is van. A két éve elfogadott új Református Énekeskönyv bevezetése aktuális a gyülekezeteinben, erről lesz szó, illetve a készülő új korállkönyvről is. Ennek szakmai megbízott vezetője, Szabó Balázs fog beszélni arról, hogyan is készül a korállkönyv, mik a kritériumok, s miért hosszadalmas ez a folyamat. Ebből kapunk majd előadása révén egy ízelítőt.

A konferenciára meghívtuk annak a berlini evangélikus gyülekezetnek az elöljáróit is, akiknél megpályáztuk az orgonát. Reméljük, hogy mesélnek majd a gyülekezetükről, illetve kicsit többet is megtudhatunk a nekünk ajándékozott hangszerről.

A nemzetközi egyházzenei konferenciára előadóként pedig bárki jelentkezhet, akár publikációs céllal is szívesen várjuk azokat, akik élni kívánnak ezzel a lehetőséggel.

Iski Ibolya

Fotó: Iski Ibolya, Süll Kinga, Petheő Attila