A tábor résztvevői

A táborozók, az ottalvókkal és a helyiekkel közösen éppen befejezték a reggelizést, amikor megérkezünk Bátorkeszire, a templomudvaron található, az évek folyamán fokozatosan bővített Fireszke Gyermek- és Ifjúsági Konferencia-központba, a hatnapos együttlét színhelyére. A gyerekek egy kis játék után kilenc órakor már sietősen elhagyják az udvar területét és a templom padjaiban foglalnak helyet. Elkezdődik egy újabb nap, illetve péntek lévén a tábor utolsó teljes napja.

Simó Kamilla és Gorzó Boglárka

Majd a gyerekek ajkáról felcsendülnek az előző napokban tanult énekek az Erdélyből érkezett fiataloknak, pontosabban a Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatóinak a vezetésével, akik az eddig tanultak elmélyítése érdekében kérdéseket tesznek fel az elhangzott történetekből, kiemelve az abban szereplő állatok feladatát, de új énekekkel is megismertetik a táborozókat.

Az éneklés után Czinke Tímea lelkész, a tábor szervezője, Józsué könyve 22. részének 5. versének sorait helyezte a résztvevők szívére, felhíva a figyelmet az Isten szeretetére. Okulásul két nagyon megható, igaz történetet is megosztott a gyerekekkel. Az egyikben a háború idején történt eseményt mesélte el, amelyben a templomban maradottaknak kellett színt vallaniuk arról, szeretik-e az Úr Jézust. A másikban pedig az üzenet meghallásának a fontosságára irányította a figyelmet: felvételt hirdettek egy olyan munkahelyre, ahol a morzejeleket kellett érthető beszéddé átalakítani. A sok jelentkező közül viszont csak az kapta meg az állást, aki valójában odafigyelt és meghallotta az üzenetet.

Czinke Tímea

A templomi együttlét után a Fireszke konferencia-központban Bárányka történetének egy újabb epizódjával ismerkedhettek meg, aki a hét végére teljesen megváltozott, lenyűgözve ezzel az apját és a barátnőjét is.

A rövid kerettörténet után Jónás egyik kalandos útja került előtérbe, aki nem akart Isten kérésének eleget tenni, s Ninive helyett az ellenkező irányba, a Tarsusba induló hajóra kérette fel magát. Az óriási vihar miatt azonban minden tehertől meg kellett szabadulni, végül Jónás maga kérte, hogy dobják be őt is a tengerbe, mert szófogadatlansága miatt lett viharos a tenger. A vihar ezt követően lecsendesedett, Jónás pedig egy cethal gyomrában találta magát. Három napot kapott arra, hogy bűnbánatot tartson és engedjen Isten kérésének. Miután a nagy hal partra dobta, elment Ninivébe, ahol kihirdette, ha nem térnek meg Istenhez, akkor elpusztítja a várost. A városlakók megértették a felhívást, zsákruhában, hamut szórva a fejükre bűnbánatot tartottak, Ninive pedig megmenekült – így lehetne dióhéjban összefoglalni a szolgálatot vállalt lelkészek és laikus segítők által izgalmasan előadott történetet.

A gyerekek átismétlik az eddig tanultakat

A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a Királyhágómelléki Egyházkerülettel alakított ki évekkel korábban testvéregyházi kapcsolatot, s gondoltuk, hogy az idén a Velünk mindig történik valami! címmel meghirdetett gyermekmissziós programjukat tűzzük napirendre. A cím pedig nagyon jó figyelemfelkeltés, mert így igaz, velünk valóban mindig történik valami – erősíti meg a választás pozitív jelentését Czinke Tímea, a Fireszke tábor szervezője, a helyi gyülekezet beosztott lelkésze, akivel a tízórai szünetében ülünk le beszélgetni.

A tábor öt napos programját úgy építették fel, hogy abban olyan történeteket hallhassanak a gyerekek, ahol az állatok jelentős szerepet játszanak a kiválasztott bibliai személyek életének egy-egy életszakaszában: Isten hollók által gondoskodik a pusztába menekült Illés táplálásáról, Pált egyik missziói útja során egy vipera marja meg Máltán, Dánielnek egy veremben kell szembenéznie az oroszlánokkal, egy kakas figyelmezteti Pétert tagadására, végül pedig az engedetlen Jónást egy cethal nyeli el. A történetekben szereplő embereken és állatokon keresztül igyekszünk közelebb hozni a tábor központi üzenetét: az Úristen gondoskodik rólunk, meggyógyít, megőriz, figyelmeztet és feladatot ad nekünk. Bízunk abban, hogy ezek az üzenetek szépen leülepednek a gyerekek életében és ezekből majd erőt merítenek a mindennapokban – magyarázta Czinke Tímea.

Szénási Szilárd és Czinke Csenge

A történet megértését segíti a rávezető kerettörténet, amely egyúttal a bibliai történet bevezetőjeként is szolgál. Egy aranyos lányka, Bárányka és a barátnője bibliahétre készülődnek és közben mindenféle kalandokba keverednek. Az aranymondás segíti az elmélyítést, a csoportokban pedig lehetőség nyílik a történet átismétlésére, átbeszélésére, feldolgozására, akár kézművesség révén is. Minden módszert és eszközt megragadunk arra, hogy valóban a témához kapcsolódva mélyüljön el az üzenet – hangsúlyozza Czinke Tímea.

A Fireszke a Fireszből kinőve indult el több, mint harminc évvel ezelőtt. Akkoriban még nem nagyon szerveztek a gyülekezetek táborokat a gyerekek számára. A Fireszke feladta az volt, hogy nyár folyamán a nyugati régióban élő református gyermekeknek szervezzen egy-két tábort, amelynek egyfajta gyűjtő jellege volt. „Meghirdettük a tábort, s vártuk a jelentkezést. A lelkészek pedig elküldték a gyerekeket” – emlékszik vissza a kezdetekre a tábor vezetője. Később, miután a holland reformátusok által támogatott KOEN program fokozatosan egyre több gyülekezetbe jutott el, igyekezett minden közösség megszervezni a saját Vakációs Bibliahetét a gyermekek számára.

„A Fireszke-központ révén ma már szépen felszerelt szálláshelyet is tudunk biztosítani, ezért mi bentlakós tábort hirdetünk, akikhez bejárós gyerekek is csatlakozhatnak. Főleg a szociális hálón keresztül hirdetjük ezt a lehetőséget, melyre minden évben izgatottan és szeretettel várjuk az érdeklődőket” – mondja Czinke Tímea a toborozás módjáról. A bejárók számára nincs korlátozás, annyian jönnek, ahányan szeretnének, viszont a szálláshelyek gyorsan betelnek, s előfordul, hogy várólistára kerül az, aki későn jelentkezik be és az éjszakát is itt szeretné tölteni.

Jó néhány évvel ezelőtt, amikor még nem volt ennyi szálláshely, akkor a résztvevők egy részét sátorban helyezték el. A táborszervező szerint annak is megvolt a varázsa, a gyerekek nagyon szerettek sátorban aludni, hiszen azok ágyakkal, asztallal, székekkel voltak berendezve. A Bethlen Gábor Alap támogatásnak köszönhetően azonban a Fireszke-központ tovább bővülhetett, így ma már jóval több szoba áll a rendelkezésre, míg kezdetben, s szinte minden jelentkező gyermeket, aki bentlakó szeretne lenni, el tudunk helyezni a meglévő épületekben – teszi hozzá a tábor szervezője.

Sasák Ilona és Sasák Rebeka 

Az idén kilenc településről érkeztek a táborozók, akik közül a többség bátorkeszi, de vannak Karváról, Martosról, Budapestről /akik a nagymamájuknál nyaralnak/, Madarról, Búcsról, Szentpéterről, Kisújfaluról és Pozsonyból, összesen negyvennyolcan. 

A tízórai szünet után a foglalkozás már a korosztály szerinti három csoportban folytatódott. A kisebbek inkább kézműveskedtek, ollóval halat nyírtak ki, majd mágnest ragasztottak rá, illetve egy pálcikára fonalat erősítettek, hogy halat tudjanak vele fogni. Majd két csoportot alkotva horgászversenyre is sor került, s az nyert, aki a legrövidebb idő alatt fogta ki a legtöbb halat. 

A nagyobbak a történet átismétlése után szöveges feladatokat oldottak meg, a legnagyobbak pedig a Mizujs társasjáték segítségével önismereti kérdésekre is igyekeztek választ adni.

Szénási Szilárd Jónás szerepében

A Fireszke tábornak mindig vannak lelkipásztor segítői. A szervezők igyekeznek az egyházmegyében szolgálókat felkérni erre a feladatra, hogy az ige jó és helyes tanítása rendben legyen. Mellettük vannak laikus segítők. Az idén öten érkeztek az Erasmus-program keretében Kolozsvárról, a Babes–Bolyai Tudományegyetemről, akik valláspedagógiát, illetve ének-zene szakot hallgatnak. „Nálunk végzik a nyári gyakorlatukat és nagyon ügyesek, áldott szolgálatot végeznek” – teszi hozzá Czinke Tímea, aki elárulja, hogy pár nappal a tábor kezdése előtt érkeztek azért, hogy egy kicsit jobban megismerkedjenek egymással. /Az előző években is voltak az egyetemről hallgatók, de mindig más összetételben/. Zoom-konferenciát tartottunk velük, melynek keretében megkapták a felkészülésre a tábori anyagot, majd mindenki a képességének megfelelően választott szolgálati területet.

A szervező feladata az is, hogy minden szükséges segédeszközt biztosítson a tábor idejére, de a segítők mindig hozzák a maguk ötleteit, legyen szó kézműves foglalkozásról, vagy akár a történetekben való szerep megformálásáról. A segédeszközöket a legtöbbször maguk készítik el otthon, sokszor nagyon kreatívan. Amennyiben szükséges, akkor itt helyben is biztosítunk jelmezt egy-egy szerephez, a legtöbbször azonban annyira ügyesek és tapasztaltak, hogy már tudják, mi kell egy-egy jelenethez, igy mindenki felkészülve érkezik – dicséri Czinke Tímea a tábor segítőinek kreativitását.

„Lehetőségünk van egy egész héten át Isten közelében lenni, egyházi énekeket tanulni, Isten üzenetét a gyerekek szívébe csepegtetni. Balgák lennénk, ha nem használnánk ki a hosszú nyári szünetet arra, hogy ily módon is elérjük a gyermekeket Isten üzenetével. Szívügyem a gyerekek és a fiatalok közötti munka. Huszonéves tapasztalat áll mögöttem és már nem is tudjuk elképzelni a nyarat táborok nélkül" – összegzi a tábor üzenetét és az abban való szolgálat örömét annak szervezője, Czinke Tímea.

Az önkéntességet, s a táborban való szolgálatot megtiszteltetésnek tartja Bernáth Holop Krisztina szentpéteri lelkipásztor, aki Bátorkeszi szülötteként mindig örömmel fogadja a Czinke lelkészházaspár felkérését, s egyben örül annak is, hogy rendszeresen, évről-évre gondolnak rá a szervezők és számolnak vele.

Bernáth Holop Krisztina

„Fontosnak tartom ebben a rohanó világban, hogy egy kicsit más, komoly témákat boncolgassunk gyermekszemmel. Az idén Péter tagadásának a történetének az átadása esett rám, de az egyik nap aranymondását is én tanítottam meg a gyerekeknek. A legkisebbek csoportjába osztottak be, ahol a kézműves foglalkozást is vezetem. Jónás történetében pedig a hajóskapitány szerepével bíztak meg, aki felvette a Tarsisba menekülő Jónást a hajójára. Sok ötletelést és kreativitás igényelt a kis feladat, amelyben jól éreztem magam” – vallja Bernáth Holop Krisztina.

A tábor vezetője Szénási Szilárd esperes, a martosi gyülekezet lelkipásztora, aki a korábbi években elég hosszú ideig ellátta ezt a feladatot, majd egy kisebb szünet után ismét őt kérték fel erre a nem is könnyű szerepre.

Szénási Szilárd

„A tábor előtt a stáb egyeztet, elosztjuk, ki mit fog csinálni. Az én feladatom felügyelni, hogy minden rendben menjen, koordináljam a gyerekek ittlétét, s ha szükséges, például a kedvezőtlen időjárás miatt, akkor változtassak az eredeti programon. A vezető viszi a vállán a felelősségét mindannak, ami a tábor területén történik közösen a szervezővel együtt. Ez egy közös kompetencia. Az itt alvó gyerekekre éjszaka vigyázni kell. A legnehezebb feladat a takarodó utáni csendesség megtartása, főleg a hét elején, amikor még elég elevenek a gyerekek még lámpaoltás után is. Ez egy szinte 24 órás szolgálat, aktívan reggel fél héttől éjfélig" – foglalja össze a feladatát a tábor vezetője.

Szénási Szilárd a tábor vezetésén kívül az öt nap során kivette a részét a szükséges karakterek megjelenítéséből is. Úgy véli, hogy lelkészként már hozzászokott ahhoz, hogy az üzenet bármilyen formában való átadására képes legyen, s a huszonöt éves rutinból adódóan ezek is hozzátartoznak a mindennapjaihoz.

Bármilyen szerepet bármilyen körülmények között el kell tudni játszani, át kell tudni adni az üzenetet a gyerekeknek úgy, hogy a megértés mellett az maradandó élményt is adjon a számukra. A csoportvezetés számomra most azért új, mert eddig mindig szeretett feleségemmel együtt szolgáltunk a táborban és ő vállalta magára a gyerekek csoportvezetését – tette hozzá a táborvezető.

A nyári táborozás számomra a mindennapokból való kiszakadást jelenti. Gyermekmunka van minden gyülekezetben, de ez a fajta, intenzív, 24 órás jelenlét egész héten keresztül egészen másfajta figyelmet kíván. Egyben jó is, mert kicsit frissen tartja az ember lelkét, s ugyanakkor emlékeztet bennünket arra is, hogy valahol mi is úgy jutottunk el Isten ismeretéhez, hogy hasonló feladatot felvállalt valaki egy gyermektáborban vagy egy ifjúsági alkalmon. Mi ezt az örökséget visszük tovább – fogalmazta meg gondolatát Szénási Szilárd a nyári táborokban való szolgálat szükségességével kapcsolatban. 

Gorzó Boglárka és Kovács Janka, a Babes–Bolyai Tudományegyetem hallgatói, akik az Erasmus-program révén jutottak el Bátorkeszire, s mint mondják, elsősorban a szakmai gyakorlat és a tapasztalatszerzés céljából, s örülnek, hogy a hagyományokba, szokásokba is bepillanthatnak, valamint az istentiszteletek menetébe, de akár összehasonlíthatják az itteni ízeket a hazaiakkal is.

Mindketten úgy vélik, hogy igazi kihívás számukra a teljesen más közegben való szolgálat, illetve az is, hogy a szlovák nyelvű gyerekekkel is meg kellett magukat értetniük. „Ez egy igazi, színvonalas kihívás, olyan, amilyenre nem mindennap kerül sor, s az, hogy eljöhettünk egy olyan helyre, ahol fejlődhetünk. Ez bearanyozza a napjainkat” – mondja Kovács Janka.

Kovács Janka és Lukács Evódia-Júlia

Amikor a csoportok befejezték a közös munkát és beszélgetést, elérkezett az ebéd ideje is. A tábor napi programja szerint egészen három óráig csendes pihenőre tértek a gyerekek. A délután játékkal folytatódott, egészen vacsoráig. A táborlakók kilenc órakor tértek nyugovóra, illetve indultak haza a helyiek.

A Fireszke gyermektábor szombat délelőtt zárta be a kapuját, hogy a következő héten ismét kinyissa az újabb táborozók előtt.

Kép és szöveg: Iski Ibolya