„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.“

2018. január 08., hétfő

A Gólyahír Program keretén belül megrendezett Az első könyvem - babanapló átadó ünnepségén a Példabeszédek könyve 27. részének 17. verse alapján hirdette az igét Milen Marcell helyettes lelkész 2017. december 30-án Nemesradnóton.

„Ez a rövid bibliai ige, amit felolvastam, és aminek alapján szólni kívánok, és üzenetét át akarom adni Isten segítségével, két részből áll, de mindkettőben formálásról van szó. Ha az első felét nézzük, akkor valószínű, hogy legtöbbünknek egy kovácsműhely jut eszünkbe. Vassal formálják a vasat. (…) Az ige másik fele pedig így szól: és egyik ember formálja a másikat. Ahogy egyik vassal alakítják a másikat, úgy formálja egyik ember a másikat. Azt gondolom, hogy számunkra ez az izgalmasabb, mert ez mindannyiunkat személyesen érint” – kezdte prédikációját a lelkipásztor.

Az ünnepséget a Rimaszombat és Vidéke Polgári Társulás karöltve a Nemesradnóti Református Egyházközséggel, abból az apropóból szervezte, hogy köszöntsék az 2017-es év újszülötteit. Rekordszámú gyermek látta meg a napvilágot tavaly ebben a közel 900 lélekszámú gömöri településben, összesen 28 roma származású újszülött édesanyja és édesapja kapott meghívást a szeretetvendégséggel egybekötött alkalomra, melyet a Rákóczi Szövetség a célalapon keresztül támogatott. A református gyülekezetet foglalkoztatja a cigánymisszió gondolata, ezért is kérték meg lelkészüket, hogy áhítattal szolgáljon az eseményen.

Milen Marcell helyettes lelkész prédikációját így folytatta: „Olykor nem is gondolunk bele, hogy mennyire igaz az, hogy formálódásunkra, fejlődésünkre, személyiségünk kialakulására a másik ember, vagy inkább emberek közössége van a legnagyobb hatással. Három fontos területet említek meg ahol, vagy amely által végbemegy a mi emberi formálódásunk, de mondhatjuk úgy is, szocializálódásunk. Megtörténik ez elsősorban a család szintjén, aztán a nemzet szintjén, amelybe beletartozunk, a harmadik terület pedig a vallás, vagy úgy is mondhatnám, hogy az Istennel való kapcsolatunk és a belé vetett hitünk” – mondta.

Az emberi formálódás a családban

Kifejtette, a család, születésünktől fogva alakít és formál. „A legősibb kapcsolat a férfi és nő kapcsolata. Az embert férfi és nő együtt alkotja. Így teremtett bennünket az Isten. Valamint a teremtés kezdetén szólt és ma is szól az embernek az isteni parancs, hogy: „szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet” (1Móz 9;1b). Így születik meg a gyermek, az utód, aki tovább viszi az életet. Csak zárójelbe jegyzem meg, hogy azért idegen a Biblia gondolkodásától az egyneműek kapcsolata, mert az – akárhogy is szépítjük – nem viszi tovább az életet. Aztán amikor beleszületik a gyermek, a kis emberke a családba, abban a pillanatban elkezdődik az ő formálódása. Az édesanya közelsége, szívverése, beszéde, tápláléka, majd később az édesapa, és a tágabb család: testvérek, nagyszülők közeledése, viselkedése, személyisége mind - mind hatással van az újszülöttre. Elkezd formálódni. Beissza az információkat, mint a szivacs a vizet. Átveszi azokat a mintákat, szokásokat, viselkedési formákat, beszédstílust, amit lát, amit hall, ami körülveszi őt. Ezért nem mindegy, hogy a családban mit tanul meg a kisgyermek. Hogyan formálódik, hogyan alakítják őt” – hangsúlyozta. Majd figyelmeztetett a veszélyekre, miszerint nagyon rossz irányba is lehet formálni egy gyermeknek, embernek az életét, és ezáltal el is lehet rontani, viszont nagyszerűvé, csodálatossá is lehet azt tenni.

A legfontosabb a szülői példaadás

Felhívta a szülők figyelmét és felelősségét arra, hogy kimondhatatlanul fontos, hogyan és miként nevelik, formálják saját gyermeküket, aki tulajdonképpen a legnagyobb ajándék ebben az életben. „Nincsen tökéletes szülő és nevelés, ez nem is lehet a mérce. Viszont igyekezni mindig lehet, hogy gyermekünk a lehető legjobb példát lássa és az ő értelmét, lelki és szellemi világát a tőlünk telhető legjobb módon alakítsuk. Ahogy a kovácsnak nem az a célja, hogy selejt terméket hozzon létre, úgy egy szülőnek se lehet az a célja, hogy a gyereke gazember legyen. A családban tanulja a meg a kicsi az anyanyelvét, amin kifejezi magát. Mennyire fontos, hogy szépen, helyesen, tisztán, minden trágárságtól mentesen tudja azt használni. Aztán ott tanulja meg azt is, hogyan viszonyuljon a másik emberhez. A testvéreihez, szüleihez, a felebaráthoz. Lehet önző módon élni és a másikba belerúgni. De lehet úgy is élni, ahogy Jézus Krisztus mondja a nagy parancsolatban, hogy: szeresd felebarátodat, mint magadat. Illetve, amit nem kívánunk és akarunk magunknak, azt a másikkal se tegyük. Tehát lehet segíteni a bajba jutotton, a betegen és lehet építően, pozitív módon viszonyulni a másikhoz. Így jó és érdemes egymást formálni, gyermekeink életét alakítani. De a családban tanulja meg azt is, hogyan viszonyuljon a munkához, hogyan becsülje meg a mindennapi kenyeret. És a családban tanulja meg az olyan egyszerű dolgokat is, hogyan kell az asztalnál ülni, késsel, villával enni, vagy a tisztálkodás rendszerességét és fontosságát. És lehetne még vég nélkül sorolni gyermekeink formálásával kapcsolatos lényeges és alapvető viszonyulási és nevelési formákat. Amelyek közé beletartozik az is, amit szintén a Bibliában olvashatunk, hogy: Aki kíméli botját, gyűlöli a fiát. A vasat is addig tudjuk könnyedén formálni, amíg meleg, az ember is addig formálható könnyebben, amíg fiatal” – magyarázta.

Az emberi formálódás következő szintje a nemzet

Mint mondta, a családok apró sejtjeiből épül fel egy-egy nemzet. „Mi magyarok vagyunk, a magyarságnak részei, annak ellenére, hogy Trianon után felszabdalták Magyarországot. Magyarok a világ számos területén élnek, de mindenütt igyekeznek megőrizni nemzetiségüket, magyarságukat, és erre törekszünk mi is itt Szlovákiában. Ki a magyar? Az, aki annak vallja magát és azonosul, összeforr mindazzal, ami magyar történelem, sors, kultúra, magyar identitás, aki magáénak érzi, amit évszázadok érleltek, formáltak a magyarság életében. Aki szívében hordozza népünk életének derűs és borús napjait, a kudarcokat és sikereket és igyekszik valami módon hozzájárulni azokhoz az értékekhez, amit a magyar nép, mint nemzet magában hordoz. Így formálódunk mi a nemzet szintjén” – mondta.

Hozzátette, lényeges meglátnunk azt is, nemcsak a jelen formál, tehát nem csak a kortársak, hanem mindaz, ami ez idáig magyar kultúra, művészet, irodalom, tudomány, tehát az összmagyar értékek. Ezeket áldásoknak nevezte. „Amikor elolvassuk pl. az Egri csillagokat Gárdonyi Gézától, vagy egy-egy verset Arany Jánostól, Petőfi Sándortól, Tompa Mihálytól, Ady Endrétől minden bizonnyal formál, alakít és lelkünk, értelmünk csodálatos élménnyel gazdagodik. A magyar nép és nemzet kimeríthetetlen gazdagságából meríteni azt jelenti, hogy formálódunk, fejlődünk, épülünk, gazdagodik az életünk. Formálódni a nemzet szintjén egy csodálatos dolog és a magunk tehetségével hozzájárulni magyarságunk gazdagodásához egy áldott feladat és küldetés” – fejtette ki Milen Marcell, helyettes lelkész.

Emberi formálódásunk a vallásban, az Istennel való kapcsolatunk, a belé vetett hitünk

Majd feltette a kérdést, hogyan formál minket embervoltunkban az Isten? A választ pedig a következőképpen adta meg: „Kijelentése által, amit úgy is nevezünk, hogy Biblia, vagy Szentírás. Mintegy eligazítást ad életünkre nézve, hogy mi a jó és rossz, mi helyes és helytelen, mi az, ami építi és mi az, ami rontja vagy tönkreteszi az életünket. Istenünk az életünket védi, és örök életre akar vezetni. Azonban a mi mennyei Édesatyánk is tudja, hogy az ember ember által formálható a legjobban. Ezért küldte el testben az ő egyszülött Fiát, az Úr Jézus Krisztust, aki karácsonykor megszületett. Benne a mindenható Isten testté, emberré lett. Eljött közénk, hogy így adjon példát arra, hogyan is kellene élnünk. Fia által elkezdett formálni, és mind a mai napig teszi ezt folyamatosan Szentlelke által. Jézus így foglalta össze a Biblia lényegét, az isteni parancsolatokat: „Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, lelkedből, elmédből és erődből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Lk 10;27)  Jézus, amikor emberként közöttünk járt, ezt cselekedte, azért, hogy igyekezzünk követni példáját, és próbáljunk olyan életet élni, amilyenre az Isten valójában megteremtett.”

Az áhítat végén azt kívánta, hogy adja a mindenható Isten, hogy családi, nemzeti formálódásunkon túl megtapasztalhassuk azt is, hogy milyen az Ő kezében formálódni, keresztyénnek lenni és nem csak a nemzeti, de az örök, isteni értékeinkhez is hűnek maradni. Végül megköszönte az emberi életeket, mindazokat a testi, lelki javakat és értékeket, amiket családjainkon és magyar nemzetünkön keresztül az Isten ad nekünk.

2018 a családok éve. Minden résztvevőre megszívlelendően hatottak a lelkész szavai. Az összejövetelen a szülők mellett a helyi református gyülekezet tagjai is részt vettek.

Refromata.sk, -pósa-

események továbbiak →