Ugye nem sérül a gyermekem a válásunk miatt? - teszik fel a kérdést az érintett szülők, akár bűntudatból, akár felelősség érzetből. A konferencia előadásai és beszélgetési kapcsán egyre inkább körvonalazódott bennem a tömör, lényeget érintő válasz; a gyermek, a számára nem kielégítő családi közegben, a számára nélkülözhetetlen szülői szeretet hiányában sérül és érik olyan hatások, melyek maradandóvá válnak. Ez pedig nem a válással történik, hanem már sokkal-sokkal előbb.

Egy házasság spontán és harmonikus működéséhez többféle lelki készség szükséges, mellyel sajnos a felnőtt társadalom egy része nem rendelkezik, saját szocializációjának, családmodelljének következtében. Ebben a témában érintett férfiaknak és nőknek sajnos előbb utóbb szembe kell néznie azzal, hogy a párkapcsolata hosszú távon nem működik egyik félre nézve sem kielégítő módon. Ettől még fent lehet tartani a házasságot, mímelni, vonszolni a családi életet, csak ez már nem építi a család egyik tagját sem, hanem hiányokat és torzult mintákat hagy maga mögött az utódok számára is.

Lehet kérdezni; ki tehet a többgenerációs családi-pszicho örökségekről és Ádám-Éváig is vissza lehet menni, de a megoldás lényegileg előre van. A megoldás a családi örökséggel való bátor szembenézés, annak megismerése és felelősségvállalással a hiányzó lelki készségek kialakítása. Belső munkával és küzdelemmel jár, de valakinek meg kell törni a negatív családi láncolatot és ki kell dolgoznia új mintákat. Mintákat az egyenességről, a nyílt kommunikációról, a következetességről, a probléma megküzdéséről az áthárítás helyett, a megbocsátásról, az érzelmek helyes kezeléséről, az empatikus odafigyelésről....

Válással megszabadulhatnak a gyermekek a sok családi feszültség szenvedéseitől?

Nem , a válással nem. TISZTULÁSRA van szükség. Szembesülésekre, felelősségvállalásokra, elhatározásokra, szaksegítség felé való nyitásra, katarzisokra. Ez hozhat megoldást a válságban lévő családoknak, gyermekeknek. Ha van rá mód, ha mindkét fél rávehető és nyitott, hogy ezt az utat válassza, akkor lesz megoldás, igazi megoldás. Amikor egyik fél nem hajlandó,- hanem a saját útját választja, bízva még magában, hogy majd mással boldogulni fog, - akkor ezt a nagy lelki utat egyedül lehet és kell is a másik félnek bejárni, és így a válás a tisztulás része lesz.

Azonban, ha a szülők a válás mellett döntenek és egyikük sem önt tiszta vizet a saját poharába, akkor a gyermekek számára sajnos nem érkezett el semmiféle jobb, minőségibb életlehetőség. Csak idő kérdés mikor ismétlik meg szüleik nehéz sorsát.

A gyermekek szemszögéből megnézve, a szülők válása számunkra mindenképpen krízis. A krízisnek két kimenetele lehet.
Az egyik, amikor megújulással megoldódik sok minden, ami a krízist létrehozta és az élet minőségibb módon folytatódik, pozitív példát látva.

A rossz forgatókönyv, amikor a szülők is csak túlélni, átvészelni kívánják a válást, lényegibb szembesülések nélkül. És a gyermekeik felé sem tudnak érzelmileg odaadóak lenni, hiszen megmaradnak vesztességben, gyászban, bűntudatban, vádaskodásban. A hosszabb távon emocionálisan elhanyagolt, perifériára kitolt gyermekek traumatizálódhatnak a válást követő időszakban.

Meggyőződésem, hogy az Úristen, ismer mindannyiunkat és tudja, hogy ki milyen családban élet át élete legkiszolgáltatottabb időszakait, milyen útravalót kapott a szeretet nézőpontjából amivel aztán felnőttként boldogulnia kellene. És ő látja a nagy hiányokat, zavarokat, melyekkel a felnőttség küszöbén sokaknak át kell lépnie. Meglátásom szerint nem ítéli el azokat akik üres tarisznyával járják útjukat, akik megbotlanak, akik elesnek. Ő ott van és tisztulást, növekedést készít. Ezért a kríziseket mindig örömnek és lehetőségnek látom, melyet Isten megenged létrejönni, megengedi a rossz körök kiteljesedését és a nem gyümölcsöző életforma ellehetetlenülését sokak életében. Mert ezen keresztül újat, növekedést készít az övéinek. Megrendítő történeteket élek meg, családokkal együtt, ahogy a válságból élet, sőt nagybetűs Élet lesz. Isten munkálkodik. Nem ítél, hanem szeret; vár és remél.

Család témakörben szakelőadásokra felkéréseket, házaspár lelkigondozás-terápiás igényeket Szőke Etelka és férje Szőke Attila az alábbi emailon várják: szokeeta@rmk.hu.