A szerzők, Petheő Attila és Tömösközi Ferenc, a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Karának Történeti Tudományok Tanszékének kutatója és oktatója három könyvet mutattak be, melyek a közelmúltban kerültek kiadásra. Mégpedig:

Petheő Attila – Tömösközi Ferenc: Tárnok Gyula szürke könyve – Adattár az 1918–1938 években cseh megszállás alatt élő felvidéki református egyház történetének megírásához

Tömösközi Ferenc: Az Ige erejével – Lelkészi életrajzok és adattár Gömörtől a keleti határig

Petheő Attila: Lévai nemzetmegtartó lelkészek a XX. század elején. Birtha József és Antal Gyula életútja.

Petheő Attila előadásában hangsúlyozta, hogy tevékenységükkel és a könyvbemutatókkal is jelezni kívánják, hogy a teológiai kar is az egyetemes református egyház része.

„Néhány héttel ezelőtt akadémiai könyvbemutatót is tartottunk a Molnár János Emlékkonferencián, s jeleztük az akadémiai közegben, hogy megjelennek könyveink, amelyek a felvidéki magyar reformátusságról szólnak” – mondta Petheő Attila hangsúlyozva, hogy megtiszteltetésként élik meg, hogy a tudományos műhely részesei.

Igyekeznek a gyülekezetekben fellelhető dokumentumokat digitalizálni és elérhetővé, kutathatóvá tenni. S mint mondja, annak idején Tárnok Gyula is arra kapott megbízást az egyetemes egyháztól, hogy készítsen el egy olyan adattárat, amelyben fenn marad majd a következő generációk számára a két világháború közötti időszak, amelyben ő szolgált.

Petheő Attila

„Tárnok Gyula szürke könyve egy olyan dokumentumgyűjtemény volt, amelyről mindenki beszélt, hogy van ilyen, de nem tudták hogy hol. Érdekes, hogy annak idején ezt az asztalfióknak gyártotta. Mi Budapesten, a Kálvin téren, a református egyház zsinati levéltárának eldugott dobozaiban leltünk rá. Bescanneltük, feldolgoztuk, s Tömösközi Ferenc munkáját dícséri, hogy így sikerült írássá tenni” – fogalmazott Petheő Attila.

Mint megtudtuk, a 800 oldalas adattárat pályázati úton a Hungarikum Bizottság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. anyagi támogatásának köszönhetőleg sikerült könyvvé tenni, melyben a Felvidék különböző régióiból szerepelnek dokumentumok.

„Tárnok Gyula marcelházi lelkipásztor volt, aki egy kiváló életutat futott be. Olyan munkát hagyott az utókorra, ami nélkül nehezebb lenne a korszak kutatása. Személynevekkel, iktatószámokkal, szövegmagyarázatokkal teszi érthetőbbé a két világháború közötti csehszlovákiai magyar reformátusság történetét” – világított rá Petheő Attila.

Az Ige erejével kötet célja, hogy megismertesse a közönséggel az egykori Csehszlovákia területén szolgált református lelkészek életútjait. Az itt szereplő lelkészi életrajzok az első világháború után szétszakított Tiszáninneni Református Egyházkerület azon gyülekezeteinek történetébe adnak betekintést, amelyek az 1938-as visszacsatolás után Csehszlovákiától kerültek vissza Magyarországra. Az életrajzok csak azoknál a gyülekezeteknél találhatóak meg, ahonnan az ott szolgáló lelkész beküldte azt, így tehát nem minden lelkészi életút ismert. Mint megtudtuk, az adatokat 1942-43 környékén gyűjtötték össze a debreceni teológián, a háború forgatagában ez is benn maradt a levéltárban.

Tömösközi Ferenc

„Hogy az adatok mennyire pontosak, azt minden gyülekezetnek a maga anyakönyvében kell visszakeresnie. Az életrajzok nagyon érdekesek, nagyon jó kordukemtum, hogy milyen is egy lelkészi életút. Kiviláglig, amikor már semmi nem volt a gyülekezetek, a lelkészek kezében, mindenük elveszett, egy dolog mindig maradt, Isten igéje, amire tudtak építkezni, amiből tudtak erőt meríteni, s a régi gyülekezeteket fel tudták újítani. Ezért lett ennek az adattárnak a címe, hogy Az ige erejével” – mondta Tömösközi Ferenc.

Petheő Attila következő könyve is ilyen lelkészekről szól. Elárulta, hogy amikor a disszertációját írta, akkor bukkant Birtha József és Antal Gyula életútjára. A munka : Lévai nemzetmegtartó lelkészek a XX. század elején. Birtha József és Antal Gyula életútja. címmel a Coexistencia Polgári Társulás kiadásában jelent meg a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával.

„Két olyan személyiségről van szó, hogy nem szabad hagyni, hogy méltánytalanul elfeledkezzünk róluk. Meg kell őket örökíteni, s a közösségnek beszélni kell róluk, mert nem ők voltak a csúcspolitikusok, de ők voltak azok, aki a helyi közösséget építették és megtartották a háttérben” – mondta Petheő Attila.

Tömösközi Ferenc és Petheő Attila

Kifejtette, Birtha József kiállt a magyar közösségért, s ezért a későbbiekben meghurcolták, s el kellett menekülnie a Felvidékről. Olyan emberről volt szó, aki épített és nyomokat hagyott mind a lévai közösségben, mind a gyülekezetben, sőt a világi közegben is. Antal Gyula pedig városépítő lelkész volt. Lelkészként hat évig volt Léva polgármestere, s kemény magyarként át tudta vinni akaratát még Benešéken is.

Az előadók leszögezték, hogy nagyon fontos a lelkészi életrajzok leírása. „Fel kell venni a versenyt a magyarországi egyháztörténet írással, az fényévekkel előttünk jár. Mi ott kezdünk tartani, ahol ők jártak száz évvel ezelőtt” – szögezte le Tömösközi Ferenc. Hozzátette, szívesen várják a forrásokat, ha van egy-egy gyülekezetnek olyan lelkésze, akiről fellelhető anyagok, hogy azokat összeállítsák.

A most megjelent könyveket pedig az espereseken keresztül szeretnék eljuttatni a felvidéki parókiális könyvtárakba, hogy hozzáférhetővé váljanak a gyülekezetek tagjai számára is.

Pósa Erzsó, Reformata.sk

Fotó: Szarvas László