Negyven évvel ezelőtt szentelték fel a diósförgepatonyiak modern, skandináv stílusban épült új templomát. Az idei évben pedig sikerült különböző források felhasználásával felújítani a veszélyessé vált tornyát. Mindezekért ünnepi istentisztelet keretében 2017. október 22-én adott hálát a gyülekezet közössége.

A hálaadó istentiszteletre meghívást kapott a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese Somogyi Alfréd és Molnár Rudolf egyházmegyei gondnok, Gállfy Szilárd, a község polgármestere, Fekete Anikó, a helyi alapiskola igazgatója és Simon Bianka igazgatóhelyettes.

Az alkalom Tompa Veronika lelkipásztor igehirdetésével kezdődött, aki a 33. Zsoltár versei alapján szólt a templomáért hálát adó diósförgepatonyi református gyülekezethez. Örömét fejezte ki nemcsak azért, hogy szép számban jöttek el a hívek hálát adni, hanem azért is, mert negyven év távlatából úgy adhatnak hálát, hogy ismerhetik azokat, vagy találkozhatnak olyanokkal, akik részt vettek a templomépítési munkában. Háláját fejezte ki azokért is, akik lélekben, imádságban és jelenlétükkel gazdagították a gyülekezeti közösséget, a templomot, de hálás volt azokért is, akik az elhatározáson túl tettek is a megépüléséért, hogy álljon Istennek ez a hajléka. Beszédében utalt arra, hogy nem volt könnyű abban az időben sem templomot építeni, sem betölteni lélekkel, mert nehéz, harcias idők voltak, de mégis lehetséges volt. Elmondta, milyen nagy szükség volt az elődökre, az ő hitükre, az Istenre figyelésükre, hogy ma is legyen hálaadó gyülekezet. A jelen gyülekezetet pedig kell, hogy mindez elgondolkodtassa, bűnvallásra, bűnbánatra indítsa és cselekvőkké tegye – nyomatékosította beszédében a lelkipásztor.

A templom építésével kapcsolatban felidézte a negyven évvel ezelőtti körülményeket. Közölte, hogy nem válogathattak a szebbnél szebb tervezetek között, mert csak elfogadni lehetett a felkínáltat. Elárulta azt is, hogy a kívülállók akkoriban lenézték a templomépítő közösség apraját-nagyját, és gúnyolódva mondták, hogy az itt élő reformátusok koncerttermet építenek, jó lesz majd arra, ha úgysem sikerül befejezniük. Emlékeztetett a gyülekezet újabb küzdelmére is, amikor az omladozó templomtornyukat gúnyolták ki és lebontásra javasolták. A lelkipásztor beszédében azonban nyomatékosította, hogy a templomot és a hozzá tartozó tornyot az ősök építették, rájuk hagyományozták, nekik is szánták. Nem is bontották le a tornyot, de megújították, amitől ugyan nem lett modernebb és látványosabb, de szebb, biztonságosabb, ugyanúgy Istent dicsőítő, az Ő erejét kimutató épület – mondta többek között Tompa Veronika lelkipásztor igehirdetésében.

Az igehirdetési szolgálat után Somogyi Alfréd, a Pozsonyi Református Egyházmegye esperese osztotta meg gondolatát a templomépítésért való hálaadásról és a torony felújításával kapcsolatban. Elmondta, hogy amikor 40 évre tekint vissza egy közösség, Isten népe, erről a számról mindig Izráel népének a pusztai vándorlásos 40 esztendeje jut az eszébe. Egy bátor áthallással azt mondta a diósförgepatonyi gyülekezetnek, hogy amikor Isten népének az életében eltelt ez a negyven év,  elértek egy határhoz, megízlelhették azt, hogy Isten ígérete igaz, ott vannak az ígéret földjének a határán és azt elfoglalhatják. „Ne úgy értsék, hogy eljött már a Kánaán ideje, itt vagyunk az ígéret földjén, és hátra lehet dőlni. Az előzőekhez egy kicsit más korszak kezdődhet. Hiszen Isten kegyelméből és a gyülekezet áldozatkészségének, munkájának révén immár a külső, infrastrukturális feltételek adottak ahhoz, hogy a gyülekezet erősödjön” – nyomatékosította az esperes. Beszédében utalt arra is, hogy nem az idegeneket kell kiűzni, hanem a szívünkből, lelkünkből, gondolatainkból, bensőnkből kell kiűzni azokat az idegen gondolatokat, szokásokat, amelyek nem összeegyeztethetőek Isten igéjével és Jézus Krisztus evangéliumával. Elmondta, ahhoz, hogy az Isten ígéretei bennünk és rajtunk keresztül igazaknak legyenek, valamennyiünknek és a reánk bízottaknak magunkban kell megvívni a lelki harcainkat, úgy, hogy tudjuk, az Úr mellettünk áll. Győzhetünk.

A gyülekezet szívére helyezte azt is, hogy amikor a múltat, jelent, jövendőt próbáljuk összevetni, akkor az ilyen eseményben, mint egy templomért, vagy torony felújításért való hálaadás, egyek tudunk lenni azokkal, akik előttünk jártak. Elmondta, hogy neki a gyülekezet templomépítése néhai Szabó Antal lelkipásztor nevéhez kapcsolódik. Nem hiszi, hogy abban az időszakban, amikor elkezdték ezt a munkát arra gondoltak volna, hogy az utódoknak mennyi mindent kell majd rajta megjavítani. Soha nincs úgy, hogy valaki valamit megtesz, és onnantól kész van, és senkinek semmi dolga. Ők azt kapták az Úrtól, hogy építsenek, mi, az utánuk jövők pedig azt, hogy javítsák, megtartsák, s így mi egyek lehetünk velük, és az utódainkkal. Végezetül felhívta a figyelmet arra a fontos tényezőre, hogy ha vannak utódok, akik a mi munkánkat is javítani, újítani fogják, az azt jelenti majd, van és lesz gyülekezet. Ez a fontos, hogy legyünk. Nekünk ezen kell dolgoznunk azok körében, akiket az Úr Isten ránk bízott – figyelmeztetett az esperes.    

A templomépítés rövid történetét a lelkipásztor ismertette. A gyülekezet első temploma Csiba Mihály segédlelkész, majd első diósförgepatonyi rendes lelkész szolgálata idején épült föl 1870 őszén mórtéglákból, vályog toronnyal. Vargha Dezső szolgálata idején, 1969-ben lebontották, majd 1976-ra elkészült az új, modern, skandináv típusú istentiszteleti hely Ján Fečík és Ján Strcula szlovák műépítészek tervei alapján. Nagy érdemük volt ebben a helyi hívőknek, akik erejüket és idejüket nem sajnálva segítettek az építkezésben, valamint gyülekezet akkori lelkipásztorai: Szabó Antal (volt esperes, püspökhelyettes), Kis-Csáji Julianna és férje Kis-Csáji Ferenc. A dióspatonyi gyülekezet hét év fáradtságos és áldozatos munkája során felépült új, korszerű templomáért 1977. október 9-én adtak hálát. A templomot Dr. Varga Imre püspök szentelte fel és adta át rendeltetésének.

A templom tornyának megújítását támogatta a helyi önkormányzat, a Gustav Adolf Werk alapítvány, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Közalapjának építkezési kerete, valamint a hívek adományai. A munkálatok költsége 14 600 eurót tett ki.

Reformata, II