Az ünnepi megemlékezésen Kiss Miklós köszöntötte az egybegyűlteket, majd Kendi Csaba esperes szolgált igehirdetéssel az 5Móz 8,2 alapján. Beszédében többek között elmondta, hogy az emberi életutak mellett az egykori lelkész és az egykori gyülekezet életét felidézve lássuk meg azt az Urat, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, akinek a kegyelméből emlékezhetünk, ugyanakkor reménységgel nézhetünk a jövőbe is.

Göőz Ferenc életét Szaszák József nyugalmazott lelkipásztor mutatta be néhány személyes, humoros történettel fűszerezve. Elmondta, hogy 1909. május 2-án született Munkácson. Mivel édesapját öt éves korában elvesztette, visszaköltözésük során gyermekkorát már a régi környezetben, a Losonchoz közel lévő Gácson töltötte. Losoncon érettségizett a Kármán József Gimnáziumban, itt végezte a teológiai tanulmányait is.

Lelkipásztori szolgálatát Bánócon kezdte, majd segédlelkész Szilicén és Hanván, mielőtt Magda Sándor püspök magához vette volna káplánként a Nagykaposon székelő hivatalba. Itt ismerkedett meg Mokcsay Jolánnal, későbbi feleségével, akit azonban korán elveszített. Csupán hét évig élhettek boldog házasságban. Halála után az anya nélkül maradt három gyermekét hat éven át egyedül nevelte. Majd újra megnősült. Második neje Csontos Erzsébet lett, Nagygéresből. Ebből a házasságából született leánygyermekkel együtt négy gyermeket neveltek közösen: Ágicát, Jóskát /Öcsi/, Lacit és Katalint /Ildikó/.

Pályázat útján nyerte el és 1936-ban foglalta el a Nagygéresi Református Egyházközségben a lelkészi hivatalát és kezdte el az itteni szolgálatait. 1944–1948 között a Kelet-Kassai Református Egyházmegye espereshelyettese, főjegyzője volt. Felfelé ívelő pályáját az 50-es évek törték kerékbe. Espereshelyettesi posztjától megfosztották. Egyházi beszédeit, prédikációit ellenőrizték, írásait, verseit nem közölték.

Visszavonultságában gyakori levelezést folytatott az Egyesül Államokban élő Harang Lászlóval és egyik kedvelt unokahúgával, a jelentős szlovák írónővel, Hana Ponickával, aki egyike volt a Charta 77 aláíróinak.

Göőz Ferenc verseket is írt, amelyek eljutottak Tolvaj Bertalan íróhoz is, aki arra bíztatta őt, hogy folytassa tovább a versírást és azokat adja közre a nyilvánosságnak. Versei a szerelemről, hazaszeretetről és élet-becsület-tisztességről szóltak. Nyugdíjba vonulása után nejével együtt Kassára költöztek. 1980. április 25-én szólította magához az Úr.

Temetésén az igehirdetés szolgálatát végző Kun István egyházmegyei esperes többek között megemlítette, hogy Göőz Ferenc gyöngybetűkkel írt, amelyről tanúskodnak a fennmaradt kéziratai. Elmondta, hogy soha nem ment készületlenül istentiszteletet tartani, amennyiben mégis előfordult, akkor is legalább pontokban egy papíroson összefoglalta igehirdetésének mondanivalóját.

Szaszák József az életrajzi ismertetőben Göőz Ferenc lelkipásztor László fiának a visszaemlékezését is felidézte, aki úgy látta, hogy a családjukban több volt a szomorúságból. A kommuniznus szinte kerékbe törte lelkész édesapja pályáját, életét, családját. A felesége elvesztése volt számára a legsúlyosabb. Második feleségével bár megértő, boldog házasságban éltek, mindig felemlegette, ha valami gond adódott: „Drága Jolikám, vajon mit tenne.”

A parókián első felesége emlékeit, bútorait nem lehetett elmozdítani, egyedül a hálószoba lett lecserélve az új feleség érkezésekor. Az életüket nehezítette az is, hogy az ötvenes években egy házaspárt költöztettek be a parókia egyik, két szobából álló részébe, akik az egyiket átalakították konyhának. Csirke és kacsa tenyésztésével is foglalkoztak, ami bizony elég kellemetlen volt a lelkészcsalád számára.

Szaszák József elmondta azt is, hogy Göőz Ferencet a faluban is kedvelték, a civil összejövetelek aktív résztvevője volt. A lakodalmakban pedig egyike a főszónokoknak. László fia szerint becsületre, tisztességre nevelte őket az apjuk, aki azzal buzdította őket a tanulásra, hogy a papgyerekeknek jobban kell tanulni és példát kell mutatniuk másoknak: „Ti csak a tudással fogtok tudni felemelkedni.”

László fia levelezést folytatott Erdélyi Géza püspökkel is, aki így írt édesapjáról, Göőz Ferencről: „Édesapádnak tartása volt, de jó humora is, így emlékszem édesapám /Erdélyi Mihály/ elbeszéléseiből: „Ő volt a gácsi Gézengúz gróf: Göőz Ferenc.”

„Göőz Ferenc akkor és abban a rendszerben megküzdött a demokráciáért, a magyarságért és a vallásért, egyházért, amit nem mindenki vállalt fel, mert egyesek visszahúzódtak vagy vártak valami csodára” – így összegezte az egykori nagygéresi lelkipásztor szolgálatát Szaszák József.

A hallgatósággal megosztotta Göőz Ferenccel való személyes élményeit is, aki, mint mondta, apja lehetett volna. „Még mindig emlékszem az első vele való találkozásra, amikor 1969 karácsony estéjén várt  a nagygéresi vonatállomáson, majd elvezetett a parókiára. Egy alkalommal, amikor a Kistárkányban megtartott lelkészértekezletről mentünk haza, megkért, hogy vigyem el őt is haza az autómmal. Amikor megérkeztünk Királyhelmecre, megkérdezte, elmennénk-e meglátogatni a kórházban fekvő Pógyor Lajos zempléni lelkésztársunkat. A látogatás után Nagygéresbe érve pedig beinvitált magukhoz azzal, hogy ebédeljünk együtt. Közben jól elbeszélgettünk. Az ebéd elfogyasztása után két fél literes korsó vizet hozott, s hozzátette, itt a portán van egy jó mély kút, jó friss hideg vízzel, amiből ő minden nap megiszik egy pohárral, ami nagyon egészséges.”

„Rá gondolva, mintha ma is látnánk hatalmas termetét, hallanánk erős hangját, szelíd, de huncutkás mosolyát, ti a családban atyai szeretetét, ölelését és a gyülekezetben, akik ismerték őt, a felétek áradó evangélium hirdetését, a mennyei Atya üzenetét, intelmeit és vigasztalását vagy bátorítását” – tette hozzá Szaszák József.

Göőz Ferenc néhai nagygéresi református lelkipásztor életéről és munkásságáról szóló megemlékezését Somogyi Alfrédnak, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara dékánja szavaival zárta: „Az imádkozásban és a hálaadásban legyünk kitartóak, kérjük az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba, mert az a hatalmas Isten, aki eddig is gondviselte egyházunk és lelkészképzésünk ügyét, ő fogja gyarapítani jövőnket is, Ezért is választottuk jelmondatunknak: Az Úrnak szolgálunk!”

A lelkipásztor-költő verseit a Göőz család egy nyomtatott naptárban örökítette meg, amellyel megajándékozták a jelenlévőket. Ezek közül egyet Pap Ferdinánd szavalt el az ünneplő gyülekezet örömére.

Gabera Laura pedig a „Lelkem, áldd az Urat” című dicsőítő dallal ajándékozta meg a gyülekezetet, a család nevében pedig Göőz Szilvia szólt a közösséghez, megköszönve a szolgálatokat, a nagygéresiek készségét és együttműködését.

Az alkalom a 90. zsoltár első versének, nemzeti imádságunknak és a 290. dicséretnek az eléneklésével zárult, majd a vendégek a gyülekezeti házban élvezhették a presbitérium vendégszeretetét.

Jó hangulatú beszélgetésekkel, az asztalon finomságokkal, családias hangulatban ültünk le a gyülekezeti házban. Magunkkal visszük Göőz Ferenc egyik verséből a többször is elhangzott mondatot: „Hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott!” 

Kiss Miklós, II

Fotó: Kiss Miklós