Rákos Loránt e kötetben olyan utat kíván felmutatni, amely nem mellőzi ugyan az ember bensőjében a kudarcok, az esetlenségek, a veszteségek felgyülemlett összességéből keletkezett és rejtett alapszomorúságának a meglétét, ugyanakkor mint az elnyomó sziklák között is magának szabad utat kereső patak áttörése, e költemények vonalvezetése is úgy kínálja fel a felsóhajtást a szabadító Istenhez, akinél – a töredelmek árán is elért megtérés révén – az ember végsőképpen megnyugvást és a külső világ által befolyásolhatatlan örömöt tud felfedezni.

Szikravetés, így kínálja a költő gondolatait az olvasónak, tudatosítva azt, hogy lángot nem nyújthat, pusztán csak szikrafényt tud adni a gondolat folytatásához, mert a szabadság, az értés, a boldogság lángját csak az lobbanthatja fel, aki önmaga is a világ Világosságaként (Jn 8,12) jött el e földre.

reformata.sk