A nagyszelmenci önkormányzat, a falu lakossága és a görögkatolikus lelkész, Szabó Zsolt szinte a háború kitörése óta segíti a településen át menekülő ukrán lakosságot. A szolgálatot teljesítők köre az elmúlt napokban kibővült a református egyház keleten élő tagjaival, akik e hét kezdetétől bekapcsolódtak a segítségnyújtásba. Kezdődött mindez adománygyűjtéssel, elsősorban szívószálas ivólére, félliteres ásványvízre, csomagolt péksüteményre és kekszekre volt szükség, hogy a sorban álló menekültek táplálékhoz és folyadékhoz juthassanak.

Hosszú órákba telik átjutni Szlovákiába, kezdetben akár egy napig is sorban álltak az asszonyok és a gyerekek az ukrán oldalon. Mivel a határállomás gyalogos átkelőhely, a menekültek a szabad ég alatt várakoznak, hogy kijussanak a háború sújtotta országból. A Nagyszelmencen szolgálatot teljesítők feladata az adományok pakolása, termékek szerinti válogatása és a várakozók számára összeállított csomagok elkészítése, mely munkát a helyi kultúrházban végzik.

Az ember nem is gondolná, hogy nem lehet akármit a csomagokba tenni. Csak élelmiszer kerülhet a dobozokban! A szlovák határőrség tagjaival minden egyes váltásnál meg kell egyezni a dobozok tartalmát illetően, de azt is látni kell, hogy támogatják ezt a segítő, szeretetszolgálatot végző munkát. Sőt, már ők kértek szívószálás ivóleveket és kekszeket, hogy a határon átjutó gyerekek kezébe adhassák!

Mégis, hogy megy végbe a folyamat? Az elkészült csomagokat a szlovák határőrség átvizsgálja. Miután megfelel a doboz tartalma az elvártaknak, a munkatársak a két határpont közötti semleges zónába cipelik az élelmiszercsomagokat. Innen az ukrán határőrök átszállítják a saját oldalukra, ahol reménység szerint a hosszú órákat sorban állók kapják meg azokat.

– Sajnos, nincs visszajelzésünk, hogy a dobozokat tényleg a rászorulók kapják. Nem látunk át az ukrán oldalra, a menekültek pedig a megérkezésük után viszonylag gyorsan tovább is mennek. Változó az is, hogy mit tartalmazhatnak a csomagok. De eddig mindig sikerült megegyeznünk a határőrséggel, hiszen az ő támogató munkájukra is szükségünk van feladataink elvégzéséhez. Tegnap azért könyörögnünk kellett a határőrök engedélyéért, hogy plédeket is adhassunk a nagy hidegben. Hála Istennek, végül megengedték, így száz takarót is tudtuk a menekültekhez juttatni.

Szlovák állami segítségnyújtást is szerveztek a településre. Az idegeneket, magánszemélyeket már a hatóságok nem engedik be Nagyszelmencre, hiszen a rengeteg parkoló jármű akadályozta a forgalmat. A tűzoltók koordinálják a menekültek szállítását különféle autóbuszokkal. Az értesülések szerint őket kelet-szlovákiai menekültszállásokra fuvarozzák. A határon átkelők egy jelentős részét rokonok, ismerősök várják a falu határában. Elsősorban a Csehországban, Németországban dolgozó férfiak, hozzátartozók érkeznek szeretteikért. Nagyon sok adományt szállítanak nyugati szomszédaink, és ezek a járművek ritkán mennek vissza üresen a hazájukba.

Nemcsak élelmiszer érkezik a felajánlóktól, hanem ruha, liszt, cukor, amelyek raktározására a helyi alapiskola üres termein kívül a jelenleg lakatlan református parókia helyiségeit is használják.

Ez a szeretetszolgálat hálaadásra indít az Isten iránt, hiszen ennek eredményességéért dicsőíthetjük a mi Urunkat, és tehetünk vallást a mi hitünkről nap mint nap.

Édes Enikő