„Mert ahová te mégy, oda megyek …”. Sok mindenre lehet gondolni e rövid igei idézetet olvasva, mert életünk akarva- akaratlanul követések sorából áll.  Követjük gyermekként, fiatalként és felnőttként Urunkat, szüleinket, barátainkat, társunkat, egymást. Egyénekként céljainkat, gondolatainkat, elképzeléseinket és ha „kívülről” látjuk, szemléljük emberi életünket, bennünket is követnek: követ egy mindig velünk levő tekintet a maga életet adó és megtartó erejével és persze mások is. Mint ahogy egy esztendő elteltével, tavalyi táborunkat megélve, mi is követhettük azt, Aki maga is velünk volt és jött, hisz akkori tábori beszámolónk így végződött: „Éjjel, nappal angyal szeme vigyáz rám, Uram!..”. Ez a  gondviselés juttatott el az újabbi alkalom megszervezéséhez és megtartásához, hogy idén Rúth-könyvét végigkövetve, Isten szívünkre helyezhesse Krisztus követését, e követés áldásait, ajándékait és értékeit, mint ahogy egykoron a Betlehemből elinduló és oda visszaérkezők életével is tette. E család, majd pedig az „új” család életét, életútját követve mi is számos dologban gazdagodhattunk. Úgy is mint az a majd 30 táborozó gyermek s fiatal, kik jöttek egyik napról a másikra augusztus 12. és 16. között, úgyis mint fiatalok, felnőttek, kik majd tízen ismét csoportvezetőkként segítettek, úgyis mind gyülekezeti tagok kik az előbb említettek együtt a tábort megelőzően is, alatta is és utána is segítő jelenléttel vették ki részüket e szolgálatból.

Követve az Ige aranyfonalát szívünkbe rejthettük mindannyian, hogy életünket nem a vak véletlenek sorozatai alkotják.  Ma is lehet a régit otthagyva az igaz újat követni, abban végig megmaradni, hogy jó támasznak lenni, bízni, reménykedni, szeretni és meglátni, hogy mindezek mögött Isten áll az Ő Fiában, Lelke által épp úgy a gyermeki, mint a felnőtt szívekben.  Míg ezt az utat jártuk megannyi lehetőségünk volt hol együtt mindannyian, hol kisebb csoportokban, hol pedig párokban, vagy akár egyénileg gitárkísérettel énekelni, imádkozni, játszani, sportolni, kézműveskedni, beszélgetni, túrázni, kirándulni, kisvasutazni, hegyet mászni.

Isten kegyelméből valóban mozgalmas hetünk volt.  Látva a segítő fiatalság lelkesedését, mikor megelevenítették színdarabokban Rúth könyvének eseményeit, ahogy közösségi játékokat tartottak, kézműves foglalkozásokat vezettek, látva a résztvevő gyermekek örömét, aktivitását, de látva mindenki más buzgóságát is, azt mondhatom,  jó volt ismét együtt lenni az Úrban.

Jó volt az is, hogy e hét másik vezérmotívumával is megismerkedhettünk, vagyis a kenyér útjával, a kalászszedéstől kezdve a cséplésen át a szelelésben, őrlésben, gyúrásban, dagasztásban, kenyérház-készítésig. Mindezt nem csak láthattuk régi eszközök megtekintésével a kisráski tájházban, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket, hanem ki is próbálhattuk többek között  a nagykaposról önzetlen szívvel kölcsönadott kézi malmon való őrlést. Mindezek által ismét megélhettük, hogy bizony a mindennapi kenyér valóban áldás ma is. Még akkor is, ha sokszor sokaknak „keserű” a megszerzése, de „édessé” válik a szájban, ha Isten áldása van rajta és érvényes ez mindenre életünkre nézve.

Legyen hála Istennek életünket mindig megédesítő szeretetéért és ezért az alkalomért is, minden gyermekért ki itt volt, minden fiatalért és felnőttért ki segített. Köszönet mondunk a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 300 eurós közalapi támogatásáért is – számolt be az egyházmegyei  kézműves táborról Molnár Miklós lelkipásztor.