Somogyi Alfréd dékán

A diplomaátadó ünnepségen a megjelenteket Lévai Attila dékánhelyettes, az akkreditációért és minőségbiztosításért, valamint külkapcsolatokért felelős dékánhelyettes köszöntötte. A korábbi évektől eltérően nem istentisztelettel kezdődött az alkalom, hanem a végzősök okleveleinek az átadásával. Előtte a dékánhelyettes felidézte, hogy az előző években a diplomaosztó és doktoravató közgyűlések után a templommal szemközti udvarban mindig megálltak egy pár perc erejéig, hogy emlékezzenek és elhelyezzék a kegyelet koszorúit annál az emléktáblánál, amely a Calvin János Teológiai Akadémia 1994-2004 közötti időszakának állít emléket. 

Büszkék vagyunk intézményeinkre

Lévai Attila beszédében emlékeztetett arra, hogy az intézmény a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház lelkészképzőjeként töltötte be küldetését. „Mi, akik itt tanultunk és szereztük meg a lelkészi oklevelünket minden évben az akadémiai év zárásakor fejet hajtunk az intézmény akkori időszakának emléke előtt, s megemlékezünk azon egykor volt tanárainkról és hallgatótársakról, akik az elmúlt közel 20 évben már előre mentek a minden élők utolsó útján” – mondta a dékánhelyettes, majd felsorolta név szerint, hogy kiktől kellett már búcsút venniük:

Búcsi Lajos tanártól, Bihary Mihály docenstől, Bolyky János professzortól, Cseri Gyula docenstől, Csémy Lajos professzortól, Ibos Dezső tanártól, Herczeg Pál professzortól, Jakab István docenstől, Marcinková Darina professzortól, Medgyesi László docenstől, dr. Mikó Jenő emeritus püspöktől, Molnár János volt dékántól, professzortól, dr. Nagy Lajostól, Pásztor János professzortól, Uwe Martin Schmidttől, Szűcs Ferenc professzortól, dr. Takács Zoltántól, egyházunk egykori főgondnokától A végzős hallgatók közül Batta Istvántól, Demjén Istvántól, ifj. Ibos Dezsőtől, Kis Bélától és Tóth Árpádtól.

Lévai Attila dékánhelyettes

A nevek felsorolása után úgy fogalmazott, hogy mindmáig úgy tekintenek a Calvin János Teológiai Akadémia 1994-2004 közötti lelkészképző intézetként működő időszakára, mint egyfajta ki nem mondott intézményi jogelődre, amely megalapozta s amelyből tovább élt a Selye János Egyetem keretén belül létrehozott és 2004-ben akkreditált Református Teológiai Kar.

„Büszkék vagyunk ezen intézményekre s rendkívül hálásak a Jóistennek, hogy hathatósan hozzájárultak elsősorban a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház újkori lelkészképzéséhez” – tette hozzá a dékánhelyettes.

A Selye János Egyetem 2024-ben ünnepli fennállásának 20., a Calvin János Teológiai Akadémia pedig a 30. évfordulóját, amely mindmáig létezik, de nem lelkészképzőként, hanem a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház tudományos intézményeként folytatta tovább működését. „2024. június 22-re tervezzük a jeles évforduló megünneplését, s amelyre szeretettel várunk mindenkit” – jelentette be az ünnepség időpontját s egyben invitálva az érdeklődőket az eseményre Lévai Attila.

Végzős hallgatók

A 2022/23-as akadémiai évben tizennégyen fejezték be tanulmányaikat a Református Teológiai Karon. A missziológia, diakónia és szociális gondoskodás alapképzésen négyen végeztek: Čičó Elisabeth Bátorkesziről, Horváth-Váli Melinda Ácsról, Vajkai Éva Komáromból és Tóth Zsófia Nyárasdról. Ugyanezen szak mesterfokozatán öten végeztek: Bartalos Lilla, Kanczler Balázs, Nagy Alica, Somogyi Laura és Timler Tímea. Egy kivételével mindannyian hazaiak voltak.

Az osztatlan ötéves református teológiai szakon öten szereztek mesterfokozatot: Cseh Lajos Martosról, Fazekasné Kummer Adél Budapestről, Schmidtné Kiss Judit Kerepes-Szilasligetről, Somogyi Máté Apácaszakállasról és Vezsenyi Péter Pécelről. A végzős hallgatóknak az ünnepélyes fogadalomtétel után Somogyi Alfréd dékán adta át a végzést igazoló baccalaureusi és magiszteri okleveleket.

Idén is három hallgató kapott elismerést. A legjobb baccalaureusi munkát Horváth-Váli Melinda missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakos hallgató írta meg A szociális segítő és a marginalizált csoportok címmel. A legjobb mesteri diplomamunkát Nagy Alica missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakos hallgató adta le Az alkohol, mint függőség címmel. A legjobb tanulmányi átlagért járó díjat pedig Vezsenyei Péter vehette át, akinek a tanulmányi átlaga az eltelt öt év alatt 1,18 volt. A díjakat a Selye János Egyetem rektorhelyettese, Nagy Melinda adta át.

Nagy Melinda rektorhelyettes

Ünnepi beszédében kifejtette, hogy ez az ünnep nemcsak a végzősök sikerének a nagy napja, hanem a rájuk váró missziós szolgálatnak és a itük, egyházuk szolgálatának kiemelten fontos kezdőpontja is. „Sok százéves hagyományt követve a diploma átvételével egyetemi polgárokból egyházuk nemzetiségi és állampolgári cselekvő tagjaivá válnak. Mától kezdve létükkel és tudásukkal, értelmiségi és vallási elfogadottságukkal az emberek szolgálatába állnak. Az Önök megérdemelt diplomája nemcsak egy oklevél, hanem meghívás és elköteleződés közösségük és hitük iránt” – fogalmazott a rektorhelyettes, majd rámutatott arra, hogy az általuk választott út nem könnyű, de annál fontosabb, mert szolgálatuk és elhivatottságuk hozzájárul a közösség javához és a keresztyén kultúra terjesztéséhez.

Legyen erő az elhivatott szolgálathoz

„Biztos vagyok abban, hogy az itt szerzett készségeket magukkal viszik, s a szolgálatukban, munkájukban hasznosítják majd a társadalom jobbá tételének érdekében” – hangsúlyozta Nagy Melinda. A mai naptól új fejezet kezdődik az életükben, biztos vagyok abban, hogy az itt szerzett ismeretek, készségek és értékek segítenek további életútjukon és a szolgálatukban.

Végezetül azt kívánta a végzősöknek, hogy a jövőben is legyen erejük az elhivatott szolgálatukhoz, az elesettek segítéséhez, a rászorulók felkarolásához, a családok megsegítéséhez, a nagyobb közösség megerősítéséhez, megőrzéséhez. „Szolgálatuk és elkötelezettségük legyen biztos építőköve az egyháznak és közösségünknek.”

A végzősök nevében Vezsenyi Péter mondott köszönetet tanáraiknak 

Az Úr próbára tett minket

„Sűrű, mozgalmas és fárasztó akadémiai év van mögöttünk, hogy most már jobban átérzi a lelkünk – legalábbis én így érzem a deuterónium egyik igeversét” – ezzel a sokat eláruló mondattal vezette be harmadik dékáni jelentését Somogyi Alfréd, majd felolvasta Mózes 5. könyve 8. fejezetének 2. versét: Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

„Mi nem negyven éven át, csupán néhány hónapig tapogatóztunk az ismeretlenben, visszatekintve pedig már értjük a sanyargatás és a próbatétel ügyét is. Az Úr próbára tett minket, hogy mennyire gondoljuk komolyan a komáromi teológián a lelkészek és diakónusok képzését” – fogalmazott a dékán. Szívügyünk vagy csak a munkahelyünk a Református Teológiai Kar? – tette fel a kérdést, majd megnyugtatásként hozzátette: akár tudatosítottuk, akár nem, az Úr végig velünk volt és vezetett bennünket.

Somogyi Alfréd dékán

Majd beszélt az új egyetemi minőségbiztosítási rendszerről, amely, mint mondta, sokszor fájdalmas lépésekre kényszerítette őket. „Fájt, de beleálltunk” – nyomatékosította. Tanulmányi programjaink átalakultak. Sok vitával, munkával és éjszakázással sikerült megfelelnünk a velünk szemben támasztott elvárásoknak. Ehhez el kellett engednünk a református teológiákon bevett évszázados hagyományokat, hogy elmozduljunk új irányokba és megtarthassuk tanulmányi programjainkat.

Dékáni jelentéséből kiderült, hogy az alap- és mesterszintű programjainkat megtartották, tovább folytatják a református lelkészek képzését és a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás szakra jelentkezők oktatását alap- és mesterfokon. Megmaradt a doktori iskola is. „A habilitációs és inagurációs jogainkról lemondtunk, mert megszigorodtak a kritériumai, s egyelőre nem tudjuk azokat teljesíteni” – árulta el a dékán hozzátéve, az elsődleges számukra, hogy amint az oktatási minisztérium és az akkreditációs ügynökség megjelenteti az új irányelveket, mindent megtesznek ezen jogosítványuk visszaszerzéséért.  

Elmondta, hogy a 2022/23-as akadémiai év volt az első, amikor a karnak nem voltak óraadó tanárai. Jelenleg 15 főállású oktatóval és a másik két karon oktatókkal látják el pedagógiai feladatukat. A Református Teológiai Karnak lett egy főállású kutatója a Történeti-tudományok tanszéken. Az elmúlt akadémiai évben 103 jelentős esemény történt a kar életében: konferenciák szervezése, azokon való részvétel, különféle találkozók, a hallgatóik aktivitásai és a külföldi kapcsolatok. Legutóbb a Fülöp-szigeteki teológiával kötöttek megállapodást és két oktatójuk tavasszal már élvezhette is a vendégszeretetüket.

A Református Teológiai Karnak jelenleg 55 hallgatója van, az elmúlt akadémiai évet 65 hallgatóval zárták. „A csökkenés a kevesebb felvételiző, részben az egyetemi tanulmányokat elhagyó, vagy a tanulmányaikat máshol folytatók számából adódik” – magyarázta a dékán, majd elismerte, hogy a legnagyobb kihívást számukra a hallgatók alacsony létszáma adja.

Majd megkérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak az Úr által megszólított és elhívott fiatalokért, akik az Úr Jézus szolgálatába szeretnének állni. De olyan hazai teológusokért és diakónusokért esedezzenek, akik majd a mi egyházunkban fogják biztositani a lelkészi utánpótlást. Arra is kérte a jelenlévőket, hogy segítsék a gyülekezetük tagjait, s buzdítsák és támogassák a fiatalokat, hogy jöjjenek hozzájuk a szent szolgálatra való felkészülésre.

Szénási Lilla, a Református Teológiai Kar tanulmányi ügyekért, tudományért és kutatásért felelős dékánhelyettese 

„Ha a gyülekezetek, gondnokok, presbiterek, lelkipásztor kollégák nem fognak odafigyelni a lelkészi utánpótlás ügyére, még a mi életünkben eljöhet az az idő, amikor nem lesz református lelkész, aki Isten Igéjét hirdesse, kereszteljen, úrvacsorát osszon, vagy éppen konfirmáljon, illetve temessen a gyülekezetben” – vázolta fel a lelkészek hiányából adódó majdani jövőképet.

A friss diplomásoknak felidézte, hogy a kar alapító dékánjának, néhai Molnár Jánosnak volt két mondata, amely mindig elhangzott, s ígéretet tett arra, hogy amig ők itt lesznek, addig minden diplomaosztón el is fog hangzani.

„Az egyik, hogy tudatosítsuk: Csak az Isten nagy kegyelme, hogy még nincs végünk. A másik mondata mindig a gyülekezeti szolgálatra készülő végzősökhöz szólt: Szeressétek a református egyházunkat, mindig a gyülekezetekért éljetek, soha ne a gyülekezetekből” – mondta beszédének mintegy zárásául Somogyi Alfréd dékán.

Jakab István-díj

Az idén hatodik alkalommal került sor a 2015-ben alapított Jakab István-díj átadására, amelyet a néhai Dr. Jakab István docens, nyelvész a kar egykori oktatója emlékére alapított özvegye Jakabné Lelkes Ilona. A díjra a Sárospataki Református Teológiai Akadémia és a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara hallgatói pályázhattak egy-egy prédikációval.

A pályázatokat elbíráló testület a beérkezett munkák közül a legjobbnak ítélte meg Plesan Boglárka prédikációját. A második díjban Halász Teodóra részesült, a harmadik helyen végzett Sipos-Vizaknai Ábel. Mindhárman a Sárospataki Református Teológiai Akadémia hallgatói, akik emlékplakettet és a kiírásnak megfelelő pénzjutalmat kapnak.

Sor került az új akadémiai év 17 elsősének az eskütételére is. Az újak között voltak olyanok, akik a missziológia, diakónia, szociális gondoskodás hároméves alapképzés után tovább folytatták tanulmányaikat a kétéves mesterképzésen, illetve elkezdték doktori tanulmányaikat.

A Szentháromság Isten és az akadémiai gyülekezet színe előtt fogadom, hogy a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának hallgatójaként, életemet, erőmet, hitemet és tudásomat Isten dicsőségére, egyetemünk, egyházunk és népünk szolgálatára felajánlom. Elöljáróimnak és tanítóimnak Isten igéje szerint engedelmeskedem, velük és minden diáktestvéremmel az Úr Jézus Krisztusért testvéri közösséget vállalok. Egyetemünk törvényes rendjét megtartom. Hitem és erőm szerint arra törekszem, hogy tanulmányaim utáni szolgálatomra mindenben lelkiismeretesen felkészüljek. E fogadásom teljesítéséhez Isten Szent Lelkének segítségét kérem. Isten engem úgy segéljen! – hangzott az eskütétel.

Őrhelyemre állok, figyelek és várok

Géresi Róbert püspök Habakukk könyvének 2, 1-4 versei alapján szólt a kibocsátás előtt álló segédlelkészekhez: Őrhelyemre állok, odaállok a bástyára, figyelek, várva, hogy mit szól hozzám és mit felel panaszomra. Válaszolt is nekem az ÚR, és ezt mondta: Írd le ezt a kijelentést, vésd táblákra, hogy könnyen el lehessen olvasni! Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el. Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.

Géresi Róbert püspök

„Sokunk számára örömteli a mai nap, hiszen átvehették sokéves fáradozásuk gyümölcsét, másrészt további szolgálat és út irányába vezet bennünket az Isten szeretete és kegyelme. A hála mellett, amelyet Isten szeretetéért és gondviseléséért adhatunk, inkább a jövő felé szeretnék fordulni” – ezekkel a gondolatokkal kezdte igehirdetését a püspök, majd kifejtette, hogy Habakuk könyve kevésbé ismert könyve a Bibliának, holott egy nagyon fontos prófétai irat.

A prófétáról is csak annyit tudunk, hogy olyan időszakban élt és szolgált, amikor hatalmas küzdelem volt a környezetükben. Babilónia ekkor győzedelmeskedett az asszírok felett, Egyiptom pedig szeretett volna benyomulni abba a térségbe, ahol meggyengülni látszott a katonai, politikai és társadalmi jövő. A zsidó nép ebben a hatalmas forgatagban kereste a helyét, Istennek a szavát. Habakuk odafordul Istenhez és kérdéseket tesz fel neki, mert rettenetes félelmetes népnek tartja az ellenséget: a babilóniakat, a médeket, asszírokat, egyiptomiakat,  akik önmaguknak szablyák meg törvényüket és méltóságukat.

„Ha körbe tekintünk a mai világban, nagyon sok hasonlóságot láthatunk. Mi történik itt, a mi környezetünkben? Sokszor úgy gondolja a ma embere, hogy önmaga szabja meg önmaga számára a saját törvényét és saját méltóságát. Nem fölfelé tekint, nem Istent látja maga előtt, s nem előtte vannak kérdései, kételyei és vívódásai, megértései és megtapasztalásai. A mai ember önmaga számára akarja megszabni mindazt, ami fontos, ami helyes, s amiről úgy gondolja, követni fog” – hangsúlyozta a püspök. Mivel a próféta érzi a veszélyt, felteszi a kérdést Istennek: Mi lesz itt? Mit hoz a jelen és mit a jövő? Mit lehet tenni egy ilyen helyzetben, s mit kell cselekednie annak, aki az Istenben akar bízni és reménykedni? Majd jön a próféta számára az isteni megbízás: Őrhelyemre állok, oda állok a bástyára.

Géresi Róbert a hallgatóságnak feltette az őrhely és a bástya helyére vonatkozó kérdést, amire azzal válaszolt, hogy az ott található, ahol küzdelem van. Majd magyarázatként hozzátette, ahol nincs küzdelem, ott nincs szükség sem őrhelyre, sem bástyára.

A püspök kifejtette, a mai világban hatalmasat téved az ember, hogyha abban gondolkodik, beleértve még a keresztyéneket is, hogy nincs szükség őrhelyre és bástyára. A próféták bizonyságtétele, az apostolok igehirdetése arról szól, hogy Isten lelke elindítja az emberi életet, őrhelyre és bástyára állítja, s így vezeti az emberi életet.

Őrhelyen és bástyán kell lennünk, erre biztat bennünket az Isten – nyomatékosította Géresi Róbert. „Titeket, akik hitvallást és fogadalmat tettetek, és tovább léptek saját életetek útján, ahová Isten vezet benneteket, Titeket hív arra, hogy álljatok oda az őrhelyre és a bástyára. A próféta is azt mondja: figyelek és várok. De nem az ellenséget figyeli és várja, holott azt várnánk, hanem figyeljünk és várjunk arra, hogy mit mond nekünk az Isten. Hogy milyen megszólítás érkezik hozzám, s megértsem az akaratát saját életemben és mindarra a szolgálatra, amelyet megbízatásként tőle kaptam” – tette hozzá.

Igehirdetését azzal zárta, küldetésünk odaállni az őrhelyre, figyelemmel várni mit mond számunkra az Isten, s ezt vigyük oda a másik emberhez. Azokhoz, akiknek szükségük van Isten kegyelmének valóságára. Mindannyian megbízatást kaptunk a prófétán keresztül. Segítsen meg bennünket az Úr, hogy ennek a megbízatásnak Isten szeretete, hatalma és oltalma által meg tudjunk felelni. Álljunk közösen az őrhelyre, a bástyára és hirdessük azt a kegyelemet, amely a Megváltó Krisztusban érkezett erre a világra.

Cseh Lajos és Somogyi Máté eskütétele

A püspök szószéki igehirdetése után az úrasztala előtt a fogadalomtétel után kibocsájtotta segédlelkészi szolgálatra a Református Teológiai Kar előző akadémiai évében végzett Cseh Lajost és Somogyi Mátét, akik szeptember elején sikeresen letették a lelkészi szolgálatra való alkalmassági vizsgájukat egyházunk lelkészképesítő bizottsága előtt. Ennek jeleként vállukra helyezte a lelkészi palástot és egyben felhatalmazta őket annak viselésére.

„Felhatalmazlak benneteket sákramentumaink – a szent keresztség és az úri szent vacsora – kiszolgáltatására. Hirdessétek az igét alkalmas és alkalmatlan időben. Vigasztaljatok, intsetek és feddjetek, tanítsatok és tegyetek bizonyságot Isten igéjével minden ember előtt. Törekedjetek arra, hogy mindennemű szolgálatotokkal, Isten országát építsétek” – mondta a püspök, majd megáldotta őket.

A szolgálatba lépőket Porubán Ferenc, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház főgondnoka köszöntötte. Géresi Róbert tájékoztatásul elmondta, a Zsinati Tanács döntése alapján 2023. október 1-től Cseh Lajos a Rozsnyói Református Egyházközségben kezdi meg segédlelkészi szolgálatát, felügyelő lelkésze Orémus Zoltán, az abaúj-tornai egyházmegye esperese lesz. Somogyi Máté pedig a barsi egyházmegyében, Révész Tibor esperes segédlelkészeként kezdi meg szolgálatát.

Az ünnepi alkalom után a tanári kar és a végzősök átvonultak a Calvin János Teológiai Akadémia egykori épülete elé, majd megkoszorúzták a homlokzaton lévő emléktáblát.

Iski Ibolya

Fotó: Fritz Beke Éva, Iski Ibolya