A templomban a nyitó áhítatot Molnár Elemér esperes tartotta, aki a Mk 16,7 alapján hirdette az igét. Beszédében hangsúlyozta, hogy Jézus előttünk megy; a gyülekezetek, presbiterek, személyes életek előtt megy, s nekünk a feladatunk a reá való figyelés, az Ő követése, az Ő kitaposott útján való előrehaladás.

Porcsalmy Zoltán Budapestről,  a rákospalotai gyülekezetből érkezett a zempléni presbiterekhez. Nemcsak Istenre találásának történetét mondta el, hanem arról is bizonyságot tett, hogy mit jelent számára presbiternek lenni. Hangsúlyozta, hogy mindaz, amit tesz a gyülekezetében előjáróként vagy más szolgálatban végez magánemberként, esetleg éppen családjával, azt hálából teszi azért a sok mindenért, amit ő Istentől kapott.

Rákos Loránt, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház zsinati tanácsosa a tisztújításról, a presbiterválasztás folyamatáról, az azzal kapcsolatos egyházi törvényeikről adott átfogó képet,  - amelyből nem csak a választás törvényszerű menete volt megismerhető, - hanem a presbiteri és gondnoki szolgálat fontosságát, ezen „tisztségek” funkcióját, feladatait is kiemelte.

A két előadást követően a templomban is volt lehetőség kérdésfeltevésre, de a témában való párbeszédre, az előadóknak címzett személyes kérdések megbeszélésére a királyhelmeci gyülekezet által készített szeretetvendégség keretében is volt lehetőség.  A hosszú beszélgetések is azt jelzik, hogy mind az aktuális témára, mind a személyes találkozásra volt igény a zempléni egyházmegye presbitereiben és gyülekezeti tagjaiban.