Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.”(Lk 2,14) Az alábbi Ige határozta meg a VII. Országos énekverseny hangulatát – ha lehet így mondani, melyet 2013. december 7-én tartottunk, vagy inkább ünnepeltünk Rimaszombatban, a Tompa Mihály Református Gimnázium dísztermében. Ünnep volt, hisz annyi gyermek és fiatal ajkán szólalt meg az angyali örömhír. Ünnep volt, mert a hideg, a fagy ellenére kiben-kiben lobogott a belső tűz: talán az izgalom tüze, de a várakozásé is. És valóban, nem kellett senkinek szégyent vallania, csodálatos hangok, kifejező éneklésmódok, hiteles bizonyságtevések valamennyi versenyző ajkán. Az alkalomra több mint húsz gyülekezetből érkeztek versenyzők, összesen ötvenketten. Alistál felől egy külön autóbusz indult, hogy a népes sereget nyugat felől összegyűjtse. „Nagy utazás…”, mivel a hófúvás olykor nem engedte a továbbhaladást. Páran ezért nem is mertek elindulni. Érthető, de nagyon hiányoztak a nagy csapatban. Talán legközelebb. A verseny öt különböző kategóriában folyt korosztályok szerint. A megmérettetés három csoportban zajlott párhuzamosan, ami szükséghelyzet volt. A kötelező énekek a református énekeskönyvünkből voltak, melyek mellé a versenyzők saját ízlésük alapján hoztak választható gyermek-, ifjúsági-, ill. más egyházi énekeket. Az alkalmat ünnepi istentisztelettel zártuk a rimaszombati református templomban, ahol ki-ki átvehette oklevelét és egy kis apróságot. Ez után mindenki hazafelé indult, bele újra a sötét hidegbe, de szívében-lelkében talán feltöltekezve az adventi világosság melengető fényével.