„Ott van a szívemben a tenni akarás, a segítségnyújtás. Jól esik az önkénteseknek, illetve a helyi segítőknek, ha egyfajta lelki erőként ott van mellettük egy lelkész is” – mondja.

A segítségnyújtás a jó szervezettségnek köszönhetően mindig konkrét feladatokból áll. A különböző helyekről személyautókkal, furgonokkal vagy akár kamionokkal érkező adományokat a községi hivatal melletti kultúrházban helyezik el, amelyeket folyamatosan kell rendszerezni, osztályozni, illetve élelmiszercsomagokat készíteni a határon átkelő ukrajnai menekülteknek.

Elmeséli, hogy mivel a jószívű adakozóknak köszönhetően nagyon sok adomány gyűlt össze Nagyszelmencen, ezért raktározási célra használatba bocsájtotta az üresen álló református parókia helyiségeit.

„Ide helyezték el azokat az adományok, amelyek már nem fértek el a helyi kultúrházban. S addig lesznek itt, amig erre szükség van. Adományok érkeztek nemcsak Szlovákia különböző területéről, de Csehországból is, s olyanok, amire éppen szükség van: ruhák, takarók, hálózsákok, gyerekülések, tartós élelmiszerek, édességek, fél literes ásványvizek, szívószálas üdítők”.

Nagyszelmencen a Görögkatolikus Karitász a helyi községi hivatallal kezdte el koordinálni a menekültek ellátását, illetve az adományok rendszerezését. A karitászon keresztül lehet jelentkezni önkéntesnek szükségnek megfelelően az adott napra és időpontokra.

„Hétköznap a nappali órákban viszonylag van elég önkéntes segítő, de a hétvégén és az esti órákban viszont megfogyatkozik a számuk, de mindig vannak elegendően, akiknek ott van a szívében a tenni akarásnak a vágya. Jelenleg mindenből van bőségesen, amire szükségük lehet a menekülteknek. Egyházunk azonban továbbra is kéri és biztatja a gyülekezeti közösségeket adakozásra a háború sújtotta rászorulók és menekültek megsegítése érdekében. A Diakóniai Központ által megadott számlára pénzt is lehet küldeni, amellyel a bajban lévők jelzett aktuális szükségére tudnak gyorsan reagálni.

Egri Gergő elmondja, hogy a legtöbb menekült Charkov, Kijev, Zaparozsie környékéről érkezett, ahol a legsúlyosabbak az orosz támadások. Angol vagy ukrán tolmács segítségével tudnak velük beszélgetni, megtudni róluk egy-két információt, hogy mit hagytak hátra, mint menekültek el otthonról és hogyan jutottak el idáig. A kultúrházban, ahol helyet biztosítanak a menekülteknek, ott találkozott egy kisgyermekes édesanyával, akik szintén az életüket mentve érkeztek Szlovákiába.

„Többnyire asszonyok menekültek el otthonról, s vannak közöttük idősek és fiatalok is, kisgyermekes anyukák is, de fiatal serdülő 16-17 éves fiúk is, nehogy őket is besorozzák katonának” – közli a lelkipásztor hozzátéve, hogy inkább a fizikai szükségleteiket elégítik ki az önkéntesek, mint a lelkit. Arra most nem nagyon van igény. Akik Nagyszelmencen keresztül hagyják el Ukrajnát, átutazóban vannak, nem maradnak a faluban. Gyorsan átjönnek a határon, a túloldalon pedig várják őket a rokonok vagy az ismerősök Csehországból, Németországból, illetve Lengyelországból. Az önkéntesek átadják nekik az ételcsomagokat és már mennek is tovább. Ki mivel tud, autóval vagy busszal Kassára vagy Homonnára. Aki igényli, azt Nagykaposon szállásolják el az Eletrotechnikai Szakközépiskola kollégiumában vagy tornatermében. De voltak menekultek elszállásolva Nagykaposon, a Református Ifjúsági Központban és Abarán, a gyülekezeti házban. De hosszabb ideig eddig senki sem maradt, legfeljebb két-három napig, amig megpihennek vagy eldöntik, hogy merre induljanak tovább”.

A lelkipásztor elmeséli azt is, hogy a háború kitörésének első napjaiban a romák menekültek el Ungvárról, akik két-három nap elteltével vissza is mentek azzal az indoklással, hogy nem találtak itt a számukra olyan körülményt, amilyet elvártak volna.

„A helyi emberekben is ott van a félelem a háború miatt. Elsődleges szempont viszont az, hogy minél többen tudjanak segíteni azokon, akik a háború miatt kénytelenek voltak elmenekülni és elhagyni az otthonukat. Ha csak egy kis ételcsomaggal, jó szóval vagy szeretettel fogadjuk őket, már az is sokat jelenthet nekik.

Bár az ijedtség, a félelem és szorongás ott van az emberben, mert nem tudjuk, hogy mit hoz számunkra a holnap, de ne felejtsük el, hogy mindannyian az Úr Isten kezében vagyunk és Ő a legfőbb bizodalmunk. Igehirdetéseimben igyekszem biztatást és reménységet nyújtani a híveknek. Imádkozunk azért, hogy az Úr Isten adjon bölcsességet a vezetőknek, s ez a mostani helyzet minél hamarább rendeződjön” – mondja Egri Gergő lelkipásztor.

Iski Ibolya

Fotó: Egri Gergő