Pándy Kovács Tímea  beosztott lelkész fohásza után a 89. zsoltár éneklésével kezdődött Abaújszina zsúfolásig telt református templomában a nemzeti összetartozás emlékünnepe. Hadas Katalin, az aaújszinai gyülekezet  jegyzője köszöntötte a jelenlévőket, név szerint Balog Zoltán református lelkipásztort, miniszterelnöki biztost, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt miniszterét, Kovács Balázs hidasnémeti lelkipásztort, Csomós Józsefet, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspkét, Orémus Zoltán  esperest, Szaniszló Sándor  egyházmegyei gondnokot, Varga Zoltán jegyzőt, Géresi Róbert püspökhelyettest, az abaújszinai református gyülekezet lelkipásztorát, Ficzere Bertalan gondnokot, a környező települések lelkipásztorait és gondnokait, illetve a helyi és környező települések polgármestereit. Hadas Katalin elmondta, hogy a 99 évvel ezelőtti események következtében az országhatárok megváltoztak, és bár az íróasztalok mellett a bársonyszékekben országok, települések és emberek sorsáról  döntöttek, az emberi lelkek és szívek összetartozásán nem tudtak változtatni. Ennek jeleként 2019. június 2-án azért jöttek össze, hogy összetartozásukat és Krisztusban való egységüket ünnepeljék.

Az igehirdetés előtti imádságában Kovács Balázs hálát adott azért, hogy bár a frontvonalban harcoló pórnép sokszor elszenvedte a nagyhatalmak döntéseinek következményét, de eközben megtanulta azt a fontos dolgot, hogy amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el nem választhatja. Akik összetartoznak, azok mindig egymásra találnak. Végezetül megköszönve az alkalmat, kérte Isten lelkének kiáradását és az emberi szívekben való munkálkodását. Igehirdetésre készülve 151. dicséretet énekelte a gyülekezet.

Igehirdetésében Balog Zoltán elmondta, hogy milyen nagy örömet jelentett számára a Magyar Orszgyűlés 9 évvel ezelőtti elhatározása, mi szerint június 4. az emberi összetartozás ünnepének napja lesz. Bár a trianoni események gyászosak, de ünnepelni kell, mert a keresztyén ember számára az ünnep a hálaadást jelenti. A magyarságnak van mit ünnepelni. Van miért hálát adnia, mert a politikusok hatalma, gonoszsága nem tudta egymástól elszakítani a magyar nemzetet. A rengeteg ember azért jött össze június 2-án, mert van miért hálát adnia, ugyanis megtalálták egymást, és nemcsak egymás kezét, hanem szívét, lelkét is. Van miért hálát adni, mert ma már az országhatárok sem jelentenek akadályt, mint 10, 20, 30 vagy 40 évvel ezelőtt. Az összetartozás emlékünnepén a felolvasott igeszakasz – melyben Jézus lecsendesíti a tengert – olyan emberekről szólt, akiknek viharba került az élete. Amikor nemzetünk, egyházaink életében, de az egyének személyes életében is vannak kisebb – nagyobb viharok, ekkor bizony sokszor mondják mások, hogy minek kellett hajóban szállni, minek kellett megszólalni, csendben kellett volna maradni, nem kellett volna odamenni, nem kellett volna szólni, nem kellett volna kiállni, akkor meg lehetett volna úszni a dolgot. Sajnos ez a gondolkodás nagyon jellemző a mai emberre. Viszont vannak olyan emberek is, akik az életet élni akarják, ám azok nem kerülhetik el a viharokat. Akik arra a kérdésre keresik a választ, hogy miért is vagyok teremtve, mi a feladatom ezen a földön, azok nem tudják elkerülni a viharokat, (azok nem tudják „megúszni” a nehéz helyzetek nélkül). Mint minden történetben, az imént elhangzott bibliai történetben is minden szónak, minden vesszőnek, pontnak megvan a jelentősége. Az igehirdetés elején elhangzott történet úgy kezdődött, hogy Jézus mondja tanítványainak: „Keljetek át a túlsó partra!” Ők nem kérdezték miért, csak mentek, mert a Mester azt mondta. Amikor jött a vihar, és hajó megtelt vízzel, és már az életük volt veszélyben, akkor fordultak Jézushoz… 

Akik ma is követni akarjuk Jézus parancsát, azok induljanak el a következő cél felé! És mint a történetbeli tanítványoknak, a Jézust követőknek ma is viharba és veszélybe kerül az élete. A baj csak az, hogy sokan egyedül vannak a bajban, mert nincs ott egy társ, egy barát, akire számítani lehet. Amikor 1919-ben is megtörtént a tragédia, a magyar nemzet magára maradt. Nem volt mellette senki. Éppen ezért fontos ma is, hogy amikor a szomszédos országoktól akármilyen pici segítség is kínálkozik, meg kell ragadni az alkalmat. Az egyén életében is borzasztó szorongató érzés, hogy nincs kire számítania, amikor viharba kerül az élete. De mit is tettek a történetünkben szereplő, Jézus által gyávának minősített tanítványok!? Felébresztették Jézust! Ha valaki ma is úgy érzi, egyedül van a bajban, nincs mellette senki, akitől segítséget remélhet – meg kell szólítani Jézust, kérni kell a segítségét! Amikor óriási a baj, kérni kell! Kiáltani kell, uram segíts, nem látod, hogy elveszünk!? És akkor, az óriási vihar után jön az óriási csend! És ezért a hatalmas csendért volt érdemes felébreszteni Jézust, mert a hatalmas vihar után jött a hatalmas nagy csend! Ahogy a történetbeli tanítványok érezték, úgy a ma embere is merje kimondani, hogy ezért a hatalmas csendért volt a hatalmas vihar. A vihar nem valamilyen az okból, hanem valamilyen céllal történt, és történik ma is! És ez a cél a CSEND! És ebben a csendben a keresztyén ne azon gondolkozzon, hogy miért bünteti őt az Isten, hiszen a szomszédjának sokkal nagyobb, sokkal több bűne van, mint neki! Azt kell kérdezni ekkor, hogy mire adatott a vihar? Nem azért adatott-e a magyarságnak is nagy vihar, hogy megtanulja mindazt, amit a nagy, történelmi Magyarországon nem tudott megtanulni? Hogy föl tudja tenni a legfontosabb kérdést: Mit jelent neki Jézus Krisztus? Kihez tartozik? Ez a legfontosabb kérdés! Innen kell nézni az életet! Ha megtalálják a választ erre a kérdésre, akkor sem oldódik meg életük összes gondja, problémája, de Jézus Krisztus erőt ad, hogy el tudja viselni a megpróbáltatásokat! Néhány igaz történetből azt is megtudta a gyülekezet, hogy miként avatkozott be Krisztus a szereplők viharba került életébe, hogy hogyan jött el a nagy vihar után a nagy csend, és ezáltal miként nyilvánult meg az Istenben való bizodalom. A magyar református paraszti bölcsesség felülkerekedett az elmúlt évtizedek politikáján, és bizonyította, hogy lehet a gyülekezeteket összetartani. Azokban, a viharokkal terhes évtizedekben tudatosította a magyarság, hogy mit is jelent Jézus Krisztus tulajdonának lenni, mit is jelentenek a 90. zsoltár kezdő szavai: Tebenned bíztunk eleitől fogva.Balog Zoltán az igehirdetés utáni imádságban még felhívta a gyülekezet figyelmét a bűnbánatra, hogy az bizony elengedhetetlen, ugyanis a múltban a magyarság is sok mindent tett az egymásra találás, az összetartozás ellen. Kérte az Úr Istent, bocsássa meg a magyar nemzetnek, hogy nem tudta kellően értékelni az általa rendelt összetartozást. Meg kell érteni, fel kell ismerni, hogy minden vihar és próbatétel arra indítsa a nemzetet, a gyülekezeteket, az egyéneket, hogy keressék az egységnek, az összetartozásnak az útját.

Az ünnepi alkalom Berta Fanni énekével ás Sivák Dóra szavalatával folytatódott, majd a Ficzere Tímea által vezetett az Abaúj kamarakórus fellépése következett. Az abaújszinai gyülekezet az ősi templomáról készült festményekkel kedveskedett a meghívott vendégeknek.

A nemzeti himnusz éneklésével még nem ért teljesen véget az ünnepi alkalom, ugyanis a mostani parókia udvarán álló, régi parókia felújított épületének gyülekezeti házként való felavatása volt még hátra. 90. zsoltár 1. versének éneklése után Géresi Róbert rövid hálaadó imádsága és áldása után Ficzere Bertalan gondnokkal és Balog Zoltánnal közösen, ünnepélyesen átvágták a nemzeti színű szalagot. Ezt az aktust az abaújszinai hagyományőrzők éneke zárta. Az alkalmat szeretetvendégség zárta, melyen megtudtuk, hogy a templomban felsorolt települések gyülekezetein kívül több helyről is ellátogattak erre, a már hagyományszámba sorolható ünnepi alkalomra. A megkérdezettektől megtudtuk, hogy a magyarok összetartanak, hiszen többen érkeztek Alsóláncról, Ájról, Csécsből, Kenyecről, Komárócról, Miglécnémetiből, Perényről, Szádalmásról és Szepsiből. Jóleső érzés volt fiatalokkal beszélgetni, akik elmondták, hogy nagyon előnyös számukra Kassa közelsége, hiszen az ipari parkon kívül még sok egyéb munkalehetőség is van. Sajnos kevés magyar iskola kevés működik a környéken, de a gyermekek magyar iskolában való taníttatása megoldható, mert kb. 30 km-re működik egy magyar iskola, ahol magas színvonalon folyik az oktatás.

Thomka István, a hidasnémeti gyülekezet gondnoka elmondta, hogy 8 évvel ezelőtt támadt az a gondolata, hogy jó lenne, ha a határ két oldalán élő magyar reformátusok közösen ünnepelnék meg a nemzeti összetartozás napját. Ugyanis Hidasnémeti, Tornyosnémeti és Miglécnémeti történetileg egy egyházhoz tartozott. 1920-ban Miglécnémeti átkerült a határ csehszlovák oldalára. Thomka István ötlete – hogy Tornyosnémeti református templomában ünnepeljék a nemzeti összetartozás napját – megtetszett az általa megszólított Géresi Róbert abaújszinai lelkipásztornak. Közösen elhatározták, hogy a fentebb említett három gyülekezet a hozzájuk tartozó leánygyülekezetekkel együtt minden évben közösen ünnepel majd, és mindig más-más gyülekezet lesz a rendezvény házigazdája. Mivel ez már a 8. alkalom volt, így egyszer mindegyik gyülekezet helyet adott a rendezvénynek. 2020-ban Hidasnémeti lesz a házigazda, ahol már most folynak az előkészületek az összetartozás napja 100. évfordulójának ünneplésére.

A szeretetvendégségen megkérdeztük Balog Zoltánt, hogy mit jelent számára egy ilyen alkalmon való részvétel, ahol ennyi ember gyűlt össze a nemzeti összetartozás megünneplésére: „Nincs nagyobb erőforrás, mint az, hogy összetartozunk, és egymásnak adjuk az erőt. Ilyenkor amikor eljön ide több száz magyar református a határ két oldaláról, akkor azt érezzük, hogy nem magunkat ünnepeljük, és nem is gyászolunk, hanem azt ünnepeljük, hogy Isten kegyelme még mindig összetart bennünket, és ha ez a következő száz évben is így lesz, akkor nagy bajunk nem történhet.”

Így legyen! Hallgassa meg az Úr Isten!

Kép és szöveg: Fritz Beke Éva