Nehéz helyzet Rimajánosiban és Rimapálfalván – Helyben lakó lelkipásztor nélkül

2014. március 11., kedd

Rimajánosi Rimaszombattól mintegy hat kilométerre fekszik. A 2011-es népszámlálási adatok szerint 629-en szlováknak, 391-en magyarnak és 147-en cigánynak vallották magukat az 1319 lakos közül, akik közt 135 a református. Rimapálfalva nyolc kilométerre van a járási székhelytől, és  379 lakosából 293 a magyar, 48 a szlovák és 26 a roma. Itt negyvenen jelölték be, hogy református vallásúak.

Mindkét gyülekezetet Bihari László Richárd helyettes lelkipásztor szolgálja be, immár hat éve, akitől megtudtuk, hogy Rimajánosiban 76-an járulnak hozzá az egyház fenntartásához és ugyanennyien szerepelnek a választói névjegyzékben is. A gyülekezet leányegyházközségében, Pálfalván, 22 személy jogosult a választásra. Mindkét gyülekezetnek van saját temploma. A rimajánosi a 14. században gótikus stílusban épült, 1804 és 1822 között teljesen átépítették; a rimapálfalvait pedig 1786-ban emelték a hívek. Lelkészlak viszont csak a nagyobbik gyülekezetben, Rimajánosiban van, azaz lenne… Ugyanis pillanatnyilag lakhatatlan.

Bihari László Richárd beszolgáló lelkipásztorként a rimajánosi hívek számára csak kéthetente tart istentiszteletet. Nincsenek más alkalmak. Elsősorban azért, mert a gyülekezetnek nincs helyben lakó lelkésze. Ő családjával Rimaszombatban él, innen látja el a szükséges szolgálatokat. A parókia teljes átépítés alatt áll, így még helyiséget sem tudnak kialakítani a közösségi alkalmak megtartására. A gyülekezet parókiája ugyanis már évek óta üresen áll, és ahhoz, hogy egy lelkész oda tudjon költözni, szükséges volna felújítani, komfortossá tenni.

A munkálatok hét éve kezdődtek, de anyagiak hiányában elég lassan haladnak, annak ellenére, hogy a kivitelezést egy holland alapítvány is támogatja. A lelkipásztor szerint csak pénz kérdése, hogy mikorra tudják lakhatóvá tenni az épületet, bár bizonyos munkálatok időigényesek és néhány beavatkozás megkívánja a türelmet, így csak lépésről lépésre lehet haladni.

De az eltelt időszak alatt a parókián már fontos változtatások történtek: nedvesség ellen szigetelték a falakat, szakaszonként kibontották az épület falait, majd másfél méterenként szigeteléssel együtt újrafalazták. A község közmunkásai a vakolatot az épület belső részében teljesen leverték, le van betonozva az épület teljes alsó része. A későbbiekben ide padlófűtést raknak le. A több száz éves parókia épülete a felújítást követően minden tekintetben korszerű lesz – mondja a lelkész, hozzátéve, hogy ehhez 50 ezer eurót kellene előteremteni. Ettől függnek a további munkálatok, illetve a befejezés időpontja is.

A nagy múlttal bíró rimajánosi református gyülekezet mára létszámában jelentősen megcsappant: először az első, majd a második világháború tépázta meg, majd a kitelepítés, végül a szlovákság betelepülése. Így mára már csak egy maroknyi gyülekezet maradt. Holott korábban nyolcszázan is voltak a gyülekezetben, egykoron templomukat is négyszáz férőhelyesre építették a jánosiak. Ma már szinte üresek a padok, az istentiszteletre 10-15-en járnak. Arra a kérdésre, hogy lehetne-e növelni a templomba járók számát, a lelkipásztor azt mondja, biztosan lehetne, de a mindennapi jelenlét nélkül ez nehezen képzelhető el. Véleménye szerint egy lelkipásztor akkor tudja igazán megmozgatni a híveket, ha ott van közöttük. Akkor el lehetne menni házakhoz is, és családi bibliaórákat vagy egyéb alkalmakat is lehetne tartani – mondja. Fontosnak tartja a hívek közötti napi jelenlétet, akikkel találkozhat az üzletbe menet, az iskolában vagy bárhol. Úgy véli, nem lehet teljes értékű munkát végezni távolról, ezért szükséges a lelkészlak lakhatóvá tétele.

Annak ellenére, hogy Rimapálfalván szintén nincs az egyházközségnek a templomon kívül más épülete, oda hétközben is kijár más jellegű szolgálata végett a lelkész. A faluban van egy cigány szabadkeresztyén gyülekezet, mely kapcsolatba került a református egyházzal. Az ő alkalmaikra rendszeresen kap meghívást Bihari Richárd, szolgál közöttük, ők pedig a református templomban szolgálnak.

Mindkét gyülekezet összetétele elég vegyes képet mutat, ám itt is, mint sok más gyülekezetben, az idősek vannak többségben. Rimajánosiban ugyan vannak iskolás gyermekek, mivel azonban mindannyian Rimaszombatba járnak, az ottani lelkipásztorok foglalkoznak velük a hitoktatás keretében. A fiatal házasok többsége már nem költözik városra, mint az korábban történt, sőt olyanok is vannak néhányan, akik hazatelepültek. Számuk ugyan nem jelentős, de van némi remény a növekedésre. Itt elsődleges szempontnak a parókia mielőbbi felújítását tartja a lelkipásztor, hogy elinduljon az igazi gyülekezeti munka, a gyülekezetépítés.

Rimapálfalván kevés gyermek születik. A cigány közösségben viszont nagyon sok gyermek van, így a lakosság összlétszáma növekszik, úgyhogy a lelkész itt szeretné folytatni a cigánymissziót.

 

Kálvinista Szemle 2013/12

események továbbiak →