Egy kisebb dombon áll a hanvai református óvoda épülete, amelyet egykor a hívek közadakozásból a két világháború között emeltek még egyházi iskola céljára. Az intézmény később ugyan az állomosítás áldozatául esett, a gyülekezet pedig ugyan elveszítette ezáltal a fenntartói státuszát, hogy több, mint ötven év elteltével, jelentős anyagiakért cserébe azt ismét visszakaphassa egy megújult, korszerű óvodai intézmény formájában.

A főútról egy hosszú lépcső vezet fel az épülethez, de a templom előtti letérőnél, kis kerülővel egy másik oldalról is megközelíthető autóval. Éppen akkor érkezünk meg, amikor az óvodások már visszafelé tartanak a délelőtti sétájukból, hogy aztán ismét a közös játéknak szenteljék az ebédig hátralévő időt.

„Mi már 2018-ban, amikor elindult a magyar kormány Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programja, azon gondolkodtunk, hogy milyen jó lenne, ha átvehetnénk a helyi önkormányzati óvodát, s így nekünk is lehetne egy intézményünk. De az elején teret hagytunk a városi gyülekezeteknek, hogy inkább ők indítsanak református óvodát, mi pedig majd csak akkor kapcsolódunk be, folytatva ezáltal az elődök vállalását, ha erre kapunk lehetőséget.

S így is lett, amint elképzelésünkre pozitív visszajelzés érkezett az egyház vezetőségétől, visszavásároltuk az egykor egyházi iskolaként működő /valamikori saját/, korábban államosított épületet az önkormányzattól, majd az előre meghatározott költségvetési tervezet szerint korszerűsítettük azt az egyházi óvoda céljára” – összegzi röviden a kezdeteket Nagyné Révész Andrea a gyülekezet lelkipásztora.

Az önkormányzat pedig igazi partnerként viszonyult az egyházközség kéréséhez. A képviselő-testület megszavazta először az óvoda épületének az eladását 63 ezer euróért, majd pedig később a fenntartói jogok átruházását.

Az egyházközség, amint az épület új tulajdonosa lett, azonnal hozzálátott annak teljes felújításához. A kiválasztott kivitelező hőtakarékosság céljából először szigetelte az óvoda külső falait, majd kicserélte a helyiségekben az elavult padlózatot, s miután kifestették az összes helyiséget, tapétákkal színesítették a falakat. Megújult a villanyhálózat és a dombon lévő óvoda épületéhez vezető lépcsők is, valamint a kinti játszótér, illetve korszerűsítették az óvodai berendezéseket is. A beruházás teljes költsége 300 ezer eurót tett ki.

A munkálatok az épületén 2020-ban kezdődtek el a koronavírusos időszak elején. Az óvodások a bezárások miatt online oktatásban részesültek, így a szakemberek nyugodtan végezhették a megbízatásukat. A következő év elejétől kezdődően az épület kicsinosítása után az egyházközség már gyakorolhatta az önkormányzattól átvett fenntartói jogokat.

„Lelkipásztorként úgy vélem, megérte, hogy óvodája lett a gyülekezetnek. Most már van egy intézményünk, amellyel törődnünk kell” – teszi hozzá Nagyné Révész Andrea, aki elárulja azt is, hogy amikor az önkormányzat volt az óvoda fenntartója, már akkor is hetente egy alkalommal ellátogatott a gyerekekhez hittanórát tartani.

„Fontos volt ezt a lépést megtenni akkor, s most, egyházi óvoda lévén még inkább, hogy a gyerekek megismerhessék Isten hatalmas tetteit akár egy bibliai példán vagy megtörtént eseményen keresztül. Ezért is tartom nagyon nagy áldásnak, hogy van egy intézményünk, ahol a korábbi gyakorlatból kiindulva a gyerekek most még jobban megtapasztalhatják, illetve akár az itt dolgozó óvónők is azt, hogy milyen az, ha egy óvoda egyházi fenntartású” – mondja a lelkipásztor, aki őszintén hálás ezért a nagy, ugyanakkor nem kis felelősséggel járó lehetőségért, ami a gyülekezetük kapott Istentől.

A gyerekeknek nemcsak hittanórájuk volt, hanem az óvónőkkel közösen imádkoztak az étkezések előtt és után is, így, hogy más lett a fenntartó, az óvoda szellemisége nem sokban módosult. Nagyné Révész Andrea a változást inkább abban látja, hogy ezáltal a gyerekek kerültek a szülőkkel együtt még közelebb a templomhoz, illetve a gyülekezet közösségéhez.

Bármilyen alkalom, ünnepség van a templomban, arra az óvodásokat is meghívják, akik szüleik kíséretében jönnek. „Velük együtt erősödik a hanvai református közösség. Ugyanakkor rajtuk keresztül a gyülekezet még jobban tudatosítja, hogy egyházi intézményt tart fenn, ami által akár még erőteljesebbé válhat a gyülekezetünk” – közli reményteljesen a lelkipásztor.

Az óvoda fenntartásával kapcsolatban elmondja, hogy az eddig nem nagyon terhelte meg az egyházközség költségvetését. „Ki tudunk jönni abból a pénzkeretből, amit havonta kapunk az államtól az önkormányzaton keresztül és ebből szépen futja a fenntartási költségekre, beleértve a fizetéseket is. Egyedül az óvoda épületének a biztosítását kellett az egyházközségnek fedeznie. Ez ugyanis túl nagy teher lett volna az intézmény számára”.

Az óvodában, mint ahogyan másutt is, a szülőnek hozzá kell járulniuk az ebédhez, illetve fizetniük a fenntartó által meghatározott díjat, ami nem olyan magas, hogy annak kifizetése bárkinek is gondot okozna. Az egyházközségnek pedig kötelessége biztosítani az óvónőknek, illetve a többi alkalmazottnak a havi bérét.

„Ezeket a költségeket pedig meg tudjuk oldani a gyerekek után járó állami hozzájárulásból, s remélem, hogy ezután sem lesz gond. Ennek egyik módja a spórolás. Az igazgatónő az óvodában erre nagyon odafigyel. A gázszámlánk azonban jócskán megnövekedett, de eddig ki tudtuk fizetni, s reméljük, hogy ezután is meg fogjuk tudni oldani. A gyülekezet tagjai szépen adakoznak. Ha gond adódna az óvoda fenntartásával, akkor nem hiszem azt, hogy nem tudnánk arra megoldást találni”.

A gyülekezet büszke arra, hogy van egy óvodája és felelősséget is érez iránta. Amióta az egyházközség tartja fenn az óvodát Hanván, a gyülekezeti napközi tábornak is az épület ad otthont, illetve erre az időszakra elfoglalják az egész udvart. Korábban a Diakóniai Otthonban szervezték meg az ötnapos foglalkozásaikat, de mint mondja, itt sokkal jobb helye van a táborozásoknak, ahol egész idő alatt családias hangulatban lehetnek együtt. Ennek bizonyítékaként legutóbb már a családi délutánt is az óvoda területén szervezték meg.

Nagy Andrea korábban hetente egy alkalommal jelent meg az óvodában, de amióta az egyházközség a fenntartója, azóta sokkal gyakrabban, de szükségszerűen, ha bármit meg kell beszélni az óvónőkkel, amint tud, már jön is. Ha naponta nem is, de hetente 2-3 alkalommal bizonyára.

„Számunkra olyan az óvoda, mintha a gyülekezet gyermeke lenne, annyira szorosan kapcsolódik hozzánk. Lelkipásztorként elmondhatom, egy intézmény fenntartása tényleg egy nagy felelősség és mindenre oda kell figyelni” – hangsúlyozza Nagyné Révész Andrea. A gyülekezetnek is jó a kapcsolata az óvodával, ha bármire szükségük lenne, akkor azt meg tudják beszélni a presbiterekkel, akik bizonyára támogatnák a megalapozott kérésüket.

De továbbra is jó a kapcsolatuk a helyi önkormányzattal, akik továbbra is lehetőségük szerint segítik az óvodát. Ha az udvaron le kell nyírni a füvet, akkor kérésünkre küldenek embereket, akik ezt elvégzik, s nem kell érte fizetnünk sem. - Szeretettel segítenek nekünk.  

Amikor a gyülekezet közössége egyházi intézmény fenntartása mellett határozta el magát, nem gondolkodtak abban, hogy lecseréljék az évek óta ott dolgozó személyzetet, mivel nem volt is rá okuk. Az óvoda igazgatónője mellesleg egyben a gyülekezet gondnoka is, s ha valamilyen gond merülne fel, akkor azt meg tudják közvetve is beszélni. Az oktató-nevelői munka menetébe, hogy hogyan foglalkozzanak a gyerekekkel, abba nem szeretnének beleszólni, ráhagyják a szakemberekre, akik eddig is jól végezték a munkájukat.

„Az óvodai hittanórákat is imádsággal kezdjük, majd következik a bibliai történet, játszunk, éneklünk a gyerekekkel. Előfordult, hogy nem tudtam megtartani a foglalkozást, akkor az igazgatónő helyettesített, ő mondta el a történetet, beszélgetett róla, majd imádkozott a gyerekekkel. De az imádságot mondanak étkezés előtt és után is, illetve alvás előtt is. Nagyon jó a kapcsolatunk az óvodai alkalmazottakkal és így tudunk együttműködni Isten segítségével” – mondja hálatelt szívvel Nagyné Révész Andrea lelkipásztor.

Németh Valéria megtiszteltetésnek tartja, hogy maradhatott az egy csoportszobás óvoda igazgatója, aki 1990. október 1-jétől, több, mint harminc évig állt az állami, később önkormányzati intézmény élén. „Amikor megváltozott fenntartó, de engem bíztak meg az óvoda irányításával, örültem, hogy tovább vihetem a stafétabotot, nevelhetem a gyerekeket, s egyben hitoktatással egybekötve Istenhez való tartozásukat tovább fejleszthetjük”. 

1985-ben végzett Losoncon a Pedagógiai Szakközépiskolában, nagy álma vált ekkor valóra, hiszen akkoriban nagyon nehezen lehetett felvételt nyerni a tízszeres túljelentkezés miatt. Érettségi után mivel más lehetősége nem volt, először tanított, majd nevelőnő volt. A gyermekgondozási szabadsága után bízták meg az akkori illetékes szervek a hanvai óvoda igazgatásával az előző igazgató nyugdíjba vonulását követően.

„Kicsit féltem tőle, mert csak hároméves gyakorlattal rendelkeztem, de a többit megtanultam menet közben, ennek már több, mint harminc éve. Mivel a gyülekezet gondnoka is vagyok, nem tudom, dönthetett-e másként a presbitérium, de szerintem ők is így látták a legjobbnak, maradjak én az igazgató, mivel a hivatásomat is nagyon szeretem.

Testestől-lelkestől Istent szolgálom, de sem az óvodát, sem a gyülekezetet nem hanyagolhatom el, s így valahogyan a két helyen való szolgálatom egybe fonódik ezáltal” – árulja el Németh Valéria, aki érzi, hogy ez dupla felelősség is jelent, de azért szét tudja a kettőt választani. Az egyházi alkalmakat a hétvégén rendezik meg, a munkahelyén a gyerekekkel pedig hétközben van. Az óvoda pedig reggel héttől délután négyig tart nyitva, aztán pedig, mint mondja, jönnek a papírmunkák, a túlórák attól függően, hogy mi mindent szükséges elintézni.

Úgy véli, hogy az óvodapedagógusok hivatása kitűnik a többitől. A falunk élőknek elsődleges feladatunk az, hogy a meglévő jó alapokra építkezzenek. Jó érzéssel tölti el őket, amikor a szülők bizalmat szavaznak nekik, s rájuk bízzák a gyermekük nevelését. „Amikor reggel elindulok az óvodába, kíváncsian gondolok arra, vajon ma milyen nap vár rám. A napom szép akkor, ha a gyerekek figyelnek, de legjobb, ha szót fogadnak és szeretettel végzik a rájuk bízott feladatokat. De a legcsodálatosabb az, amikor odabújnak hozzánk, s azt mondják: nagyon szeretlek óvónéni”.

Egy önkormányzatból lett egyházi óvoda, ahol a külső ugyan megváltozott, de a velük foglalkozó személyzet nem, akkor mégis mitől válik mássá? Az igazgatónő szerint attól, hogy a gyerekek most többet imádkoznak, mint korábban. Minden nap egy kis áhítattal kezdődik. A gyerekek a megérkezésük utáni közös játékot követően összekulcsolják a kezüket, majd a napra való ráhangolásként együtt éneklik a Szívből kérlek Istenem, ma egész nap légy velem kezdetű kis éneket.

„Az ezt követő imádság alatt röviden elmondják, miért szeretnek óvodába járni. Nagyon sokan válaszolnak azzal, hogy azért, mert szép az óvodájuk, s jól érzik itt magukat. Mások a játékok miatt, mert itt olyanok is vannak, ami otthon nincs, illetve, azért, hogy együtt tudnak játszani a kortársaikkal. Az egyik azt köszöni meg Istennek, hogy ebbe a szép óvodába járhat, a másik a most született testvérét, valaki pedig azért ad hálát, hogy egészségesek. Ezeket olyan jó hallani” – mondja az igazgatónő hozzátéve, hogy amíg nem egyházi óvodaként működtek, addig ez a fajta visszacsatolás a gyerekek részéről kimaradt az oktatói-nevelői programból. Étkezés előtt és után addig is imádkoztak, az alvás előttit pedig most tanulják. A kinti sétáik alkalmával ismételgetik is, hogy minél jobban rögzüljön bennük.

A hanvai egy csoportszobás, 20 férőhelyes óvoda, amely az illetékesek jóváhagyása alapján még két hellyel bővíthető. Az óvodába jelenleg 21 gyermek van beíratva, csak egyikük bejáró Rimaszécsről, a többiek itt laknak a faluban, bár négynek másutt jegyzik a hivatalos lakhelyét. A magyar nevelési nyelvvel működő óvodában azonban nemcsak magyar gyerekek vannak, ketten közülük cseh anyanyelvűek.

Nekik külön foglalkozásokat tartanak, főleg a nagyosztályos, iskolaköteles nagylánynak, akiknek szlovák nyelven is mindent elmagyaráznak. – A szülei tudták, hogy Hanván magyar nyelvű óvoda van, Csehországból költöztek a faluba. Nekik még a szlovák nyelv is gondot okozott az elején, a magyar gyerekek meg nem értenek olyan jól szlovákul, hogy el tudjanak velük beszélgetni, így aztán kénytelenek voltak megtanulniuk magyarul. Anyukájával, aki közben már elég jól elsajátította a szlovákot, vele már tudják gyakorolni a nyelvet. Apukája magyar ugyan, akivel gyakorolhatnák, de ő meg sajnos ritkán van otthon – meséli az igazgatónő.

Az óvodában az államilag előirt módszer szerint foglalkoznak a gyerekekkel. De mivel csak egy osztály van, így vegyes a korcsoport, egy kicsit nehéz is a velük való foglalkozás. Egy kétévest még nem érdekli az, ami egy hatévest, akit fel kell készíteni az iskolába. Az ügyesebbek kisebbek, ha figyelemmel kísérik a foglalkozást, akkor abból is sokat megtanulhatnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisebbeket addig nem foglaljuk le. Ha feladatlapokat osztunk ki, akkor mindenkinek a korosztálya szerinti nehézségűt adjuk, de együtt ülünk le azokat megoldani, illetve a játék is közös – avat be az oktatás menetébe Németh Valéria.

Az igazgatónő elmondja, hogy egyházi óvoda révén többet kell nyújtaniuk, főleg, ami a zenei nevelést illeti. Ebben nagy segítségükre volt Süll Kinga egyházzenész is, aki továbbképzést szervezett a református óvodák óvónői számára. „Olyan egyházi énekekkel gazdagodhattunk, amelyeket beleépíthettünk a karácsonyra, farsangra, anyák napjára vagy ballagásra készített műsorainkba” – mondja az igazgatónő, hozzátéve, hogy általában sok képzésen vesznek részt, amelyek egy része önköltséges, de nem bánja, mert előbb-utóbb megtérül a befektetésük /pontrendszer van, s gyűjtjük a pontokat/ és a gyerekek is gazdagodnak általuk.

Amióta az önkormányzati óvoda a református egyházközséghez tartozik, több szülő is arra ösztönzi a gyerekét, hogy templomba menjen. „Hallottam, ahogyan mondták a gyerekeiknek: most már menni kell a templomba, mert egyházi óvodába jártok. A fellépéseink helyszíne is a templom, s olyankor a szülők elkísérik a gyereküket, azok is, akik nem reformátusok. A gyerekek pedig eléneklik odahaza azokat az énekeket, amelyeket itt tanulunk, például az Én kicsike vagyok kezdetűt. A szülők észrevették azt is, hogy a gyerekek otthon evés előtt összekulcsolják a kezüket és imádkoznak. Sőt, vannak, akik figyelmeztetik a szülőket, hogy evés előtt imádkozzanak. Ilyen helyes kis visszajelzéseket is kaptunk, s ez örömmel tölt el bennünket – meséli az egyházi jelleg pozitívumait az igazgatónő.

A másik óvónő, a Tornaljáról bejáró Jóry Bernadetta szintén régóta, már 27 éve kötelezte el magát a hanvai óvodával, még akkor, amikor nagyon sok gyermek volt a faluban. Az óvoda is kétosztályos volt, sajnos az egyiket hamarosan megszüntették, így kénytelen volt három évig másutt dolgozni. Amikor lehetősége nyílt a visszatérésre, szívesen jött, mert nagyon megszerette a falut.

„A mi munkánk nagyon kreatív, színes, nem is tudnám másutt magam elképzelni, úgy érzem, én erre a pályára születtem” – vallja Jóry Bernadetta, aki minden nap hálát ad az Istennek azért, hogy óvónő lehet. Úgy véli, szép szóval, szeretettel sokkal több mindent el lehet érni a gyerekeknél, mint szigorúsággal. Megértő irántuk, de igyekszik igazságos is lenni, hiszen fontos számára, hogy a rá bízottak jól érezzék magukat az óvodában. – Mindennap boldogan, feltöltődve megyek haza. Bár vannak a hivatásnak nehézségei is, de pedagógiai optimizmussal mindent megoldható – teszi hozzá.

„Nem nagyon változott meg az óvoda azáltal, hogy egyházközségi fenntartású lett, hiszen a lelkipásztor korábban is tartott hittanórákat és felléptünk a templomban és asztali áldást is mondtunk. Ez azért van így, mert már akkor talán tudattalanul is úgy működtünk, mintha egyházi fenntartású lennénk” – emlékszik vissza az előző időszakra az óvónő, aki fontosnak tartja, hogy az emberek higgyenek és szívből imádkozzanak Istenhez. Ez erőt az embereknek, s úgy érzem, hogy a gyerekeknek is jót tesz, ha erre neveljük őket, s már kiskoruk óta valamiben hisznek, ha van hitük.

Elmeséli, hogy az óvodások hittanoktatásán ők is részt vesznek, az ott tanult énekeket pedig napközben gyakorolják, akár a kinti játék alkalmával vagy séta közben, akár még a reggeli torna idején is. „Mi mindig épünk arra, amit a lelkipásztor elmond a gyerekeknek”.

Az óvodában lévő csoportnak a Pacsirta nevet adták. Sokat gondolkodtak az igazgatónővel a néven, illetve milyen jellemző névvel illethetnék az óvodásokat, majd eszünkbe jutott, hogy a gyerekek nagyon szeretnek énekelni. „Olyan énekes csoport vagyunk, ezért is választottuk végül a Pacsirta nevet, illetve azért is, mert Hanván az egykor itt szolgáló Tompa Mihály költő, lelkipásztor írt is egy verset a Pacsirtához”.

Mivel kevesen vannak, az óvoda légköre nagyon családias. Az óvónők jó kapcsolatot tartanak fenn a szülőkkel, akikkel mindent megbeszélnek, s igyekeznek nekik legalább néhány mondatban beszámolni a gyermekük napjáról, amely egyfajta bizalmat is ad szülőknek, hogy bátran fordulnak kéréseikkel utánunk.  

Az elején, amikor megváltozott a fenntartói státusz, néhány szülőnek ugyan kételye merült fel az óvodával kapcsolatban, s nem tudták elképzelni, hogy ez most mivel fog járni, ugyanis nem mindenki református, vagy Istenhivő.

„Megnyugtattuk őket azzal, hogy az általános intelligenciához hozzátartozik a bibliai történetek megismerése, az imádkozás, éneklés. De aztán elfogadták, mert a gyermekeken keresztül később megtapasztalhatták, hogy szeretnek járni óvodába és sokszor emlegetik a tiszteletes asszonyt, aki nagyon érdekesen adja elő a bibliai történeteket.

Mi óvónők is részt veszünk a hittanoktatáson, de ha valaki nem akarna ebbe bekapcsolódni, azokkal külön foglalkoznánk. Erre még nem is nagyon került sor, mert a gyerekek spontánul bekapcsolódnak, érdekli őket. A történet végén feladatlapokat töltenek ki, amit nagyon szeretnek a gyerekek, mert van ott rajz- vagy színezési lehetőség” – meséli Jóry Bernadetta.

A hanvai óvodában már márciusban meghirdették a beiratkozást, s várhatóan mindenki falubeli lesz és a maximális létszámmal kezdhetik meg szeptemberben az új tanévet. „Nekünk nagyon fontos ez az állami támogatás miatt, hogy fenn tudjuk tartani az óvodát, mert akkor a fenntartónak nem kellene még külön hozzájárulnia a költségekhez” – mondja bizakodóan Németh Valéria, az óvoda igazgatónője.

A hanvai óvodában nincsenek külön szakkörök a gyerek számára, de az igazgatónő szerint ettől függetlenül még fel tudják venni a versenyt a városi óvodákkal. A legnagyobb előnyük egyrészt az, hogy sokat lehetnek kint a szabadban a gyerekkel.

Mehetnek sétálni, vagy a parkban megcsodálhatják a hanvai születésű Igó Aladár fafaragó népművész munkáit. Ha a közeli dombtetőre sétálnak, akkor a református templom toronymagasságában lehetnek. Ha a Gólya cukrászdához mennek, akkor a szintén itteni születésű Tóth Elemér költő és Igó Aladár fafaragó mellszobrát nézhetik meg. Előbbinek a verseiből is sokat megtanítottak már a gyerekekkel, amelyeket aztán előadtak valamelyik eseményen.

A legfontosabbnak tartja azonban azt, hogy itt van eltemetve Tompa Mihály költő, lelkipásztor, akinek az emlékét egy emlékszoba őrzi. Ide is elviszik az óvodásokat, hogy nézzenek körül, a sirját pedig születésének évfordulóján megkoszorúzzák közösen a lelkipásztorukkal. Tavaly pedig a gyerekekkel együtt mézeskalácsot sütöttek, majd elhívták a szülőket, hogy együtt díszítsék fel. A kész alkotásokkal végül meglepték a Diakóniai Otthon lakóit.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László