A 230 éve épült templom felújítása alkalmából tartott hálaadó ünnepi istentiszteleten a megjelenteket Szabóné Köblös Valéria lelkipásztor köszöntötte. Többek között Fazekas Lászlót, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökét, Fekete Vince főgondnokot, Dr. Somogyi Alfrédot, a pozsonyi egyházmegye esperesét, Molnár Rudolf egyházmegyei gondnokot, Mahulányi József esperes-plébánost és Mikóczy Dénes alpolgármestert.

Dr. Somogyi Alfréd esperes igeolvasása és fohásza, valamint a gyülekezeti énekkar szolgálata után Fazekas László püspök hirdette Isten igéjét a 24. Zsoltár 3-5 versei alapján: „Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől“. Két kérdést kell megválaszolnunk az ige alapján: ki mehet fel az Úr hegyére és ki állhat meg? Ki lehet Isten közelében, ki az, aki hozzá mehet? – ezzel a felvetéssel kezdte igehirdetését a püspök. „Ünnepes félévben vagyunk. Várunk, várakozunk Jézus Krisztusra. Senki sem tudja a pontos időt, hogy mikor jön vissza. Csak az Atya, aki jeleket adott. A világ mai sóvárgásából látjuk, hogy közel van. Nincs Istentől hatalmasabb és az ember mégis elfeledkezik róla. Annyira küzdünk, lótunk-futunk, hogy nincs időnk ott lenni az istentiszteleteken. Az ember tévelyeg, Isten kijelentéseit nem akarja elfogadni. Nem Isten szempontjai szerint élünk. Ma mindenre van meglátásunk és mégis annyira boldogtalanok tudunk lenni. Gyógyulásunk forrása Jézus Krisztus. Az Úré a föld. Ez hozza el a boldogságunkat. A kérdés az, hogy ki állhat meg szent helyén? Csak az ártatlan kezű és tiszta szívű ember“ – fogalmazta meg gondolatait az ünneplő közösség számára a püspök. Örömét fejezte ki, hogy az utódok által megújulhatott az elődök öröksége, a 230 éves templom. Igehirdetésének végén ismét az adventi időszakra irányította a figyelmet: "Adventben azt mondjuk: a dicsőség királya közelít. De Jézus nemcsak ekkor jön felénk, hanem mindig. Ne zörgessünk az ajtaján, hanem nyissuk meg a zárat és ő mindent újjáteremt“ – mondta igehirdetésében Fazekas László püspök.

A templomépítés történetéről és az elvégzett munkákról Szabó András tiszteletbeli esperes, nagymegyeri lelkipásztor számolt be. Elmondta, hogy a  16. század végén jelentős számú református közösség alakult ki Nagymegyeren, akik igényt tartottak a meggyengült katolikus közösség kőtemplomára. Törekvéseiket támogatták az Erdélyből kiinduló rendi felkelések vezetői Bocskai István és Bethlen Gábor. Mindketten oltalmukba vették a vallási egyenjogúságukért küzdő reformátusokat és oltalom levelükben megtiltották a város lakóinak megsarcolását. 1705-ben védelmükre kelt II. Rákóczi Ferenc fejedelem is. Közreműködésével átmeneti időre a város Kőtemploma a református istentiszteletek színhelye lett. 1713-ban azonban a templomot visszakapják a katolikusok, de a kulcsát megtartották a reformátusok, akik egy páncélszekrényben ma is őrzik. Később Pápai István prédikátort is kiűzik a városból. 1777-ig oratóriumban tartották meg az istentiszteleteket, majd miután leégett, két évig a szabad ég alatt gyűltek össze. A gyülekezet tagjaiban azonban ott volt az élni akarás. A református közösség 1781 után visszanyeri egyenjogúságát. 1783 augusztusában az uralkodótól megkapták a lelkésztartási, de torony nélküli templomépítési jogot, az izsapiak pedig a régi rend szerint csatlakozhattak a nagymegyeriekhez. Az új templom alapkövét 1784 szeptemberében tették le és egy évvel később,  1785 szeptemberére el is készült. A korabel feljegyzések szerint az építkezés 2060 forintba került "a fuvarozáson és a mesteremberek tartásán kívül". Tornyot a templomhoz 1801-ben építették. Moldoner Ferenc komáromi órásmester révén 1838-ban készült el a toronyórája, mely a maga korában a legkorszerűbbek közé tartozott: a teljes és negyed órákat ütötte. Az 1960-70-es években megrongálódott, de egy ideiig még mutatta a pontos időt. Az elmúlt években ugyan felújították, de teljes mértékben még nem működik, mert a harangozás villamosítására alkamazott módszer ezt lehettetlenné teszi. Ezt a problémát a közeljövöben szeretnék orvosolni.

A templom külsőleg 1992-ben újult meg, belülről pedig 2005-ben. A 230 évfordulóra - jégverés miatt - azonban ismét szükségessé vált a külső felújítás és a tetőzet cserepének a cseréjére.

A külsejében megújult templom - a lelkipásztor szavai szerint - tanúskodik a kitartásról, hűségről, áldozatvállalásról, törődésről és a sorsközösségről. A felújítás több mint 40 ezer euróba került. A kiadások fedezését támogatta a Szlovákiai Református keresztyén Egyház Közalapjának építkezési kerete, az Egyházmegyei Támogatási Alap, a Nagymegyeri Önkormányzat és a hívek is, akik adakozásukkal szintén hozzájárultak a költségekhez.

A hálaadó istentisztelet Fazekas László püspök áldásával ért véget.