Jézus Krisztusnak egy lelket megerősítő ígérete ez. Megtapasztalhattuk már számtalanszor, amikor összegyűltünk templomainkban, imatermeinkben, közösségi helységeinkben, vagy éppen bármely tisztességes helyen, ahogy a kátéból tanultuk az Ő nevében, Őt dicsérve és Őt helyezve a középpontba. Szinte megfogalmazhatatlan, amikor egy vasárnapi istentisztelet keretében az ember közösségben éli át Isten bűnbocsátó, vigasztaló és megerősítő kegyelmét. Ilyenkor olyan lelki átalakuláson, megerősítésen megy keresztül az igét hirdető és hallgató személy egyaránt, ami erőt ad és átlendíti a kihívásokkal teli életszakaszán. Ez Isten kegyelme, ami munkálkodik a mindennapokban!

Most, amikor egy különösen nehéz időszakát éli az egyház és benne az ember, akkor különösen is megerősítő ezt hallani. A napokban többen említették, hogy ilyen még nem volt. Istentiszteletet sem lehet tartani, nem lehet egybegyülekezni, ilyen még a háború idején vagy éppen a kommunista rendszer idején sem volt, ... , mi lesz így velünk?

Én most elsősorban azért adok hálát, hogy vannak olyanok, akiknek Isten igéje és hitének közösségben való megélése fontos, sőt életének egy meghatározó része. Ugyanakkor minden korlátozás és óvintézkedés – ami szintén nagyon fontos és felelősségteljes kötelességünk – ellenére, arra buzdítok, hogy ne keseredjünk el! Ez az ige is arra mutat, hogy ha fizikailag nem is gyülekezhetünk egybe, nem alkothatunk egy közösséget, akkor sem marad el az Ő áldása és kegyelme, mert lehetőségünk van lelki közösséget alkotni. Már ha csak otthon magányunkban, vagy éppen családi közösségeinkben Jézus Krisztus nevében fejet hajtunk, elcsendesedünk, igét olvasunk, átélhetjük ugyanazt a békességet és életeket megváltoztató kegyelmet, mint közösségeinkben. Mert alkalmainknak megszentelője és megáldója az a plussz egy személy: Jézus Krisztus, az Atya Egyszülöttje. Mert, amikor a templomban 50-en, 100-an vagy 200-an vagyunk, akkor igazából 51-en,101-en vagy 201-en. Így amikor otthon 2-en vagy 3-an hajtunk fejet, akkor 3-an vagy 4-en vagyunk. Ugyanúgy átélhetjük az Ő jelenlétét, sőt biztosak lehetünk benne, mert ezt ma Ő maga ígéri meg nekünk igéjében! Egy másik helyen pedig így szól: „Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged!" (Zsid 13,5) Ámen!

Erdélyi Zoltán, perbetei lelkipásztor