Fazekas László püspök, komáromi lelkipásztor áldásával, valamint a gyülekezet gondnokának Oláh Ilonának meleg, szívhez szóló szavaival, (miután elhelyeztük koszorúnkat a református templomban található Molnár Mária domborműnél), vágott neki 45 fős csapatunk a közel 370 kilométeres. A résztvevők három egyházmegyéből érkeztek: a komáromiból, a pozsonyiból és a barsinak egészen legtávolabbi részeiből is.

A szakadó eső egyik résztvevő kedvét sem szegte, mindenki ajkáról buzgón zengett az imádság és az ének. Az autóbuszban nemsokára felszabadult beszélgetések alakultak ki, így jó hangulatban telt a fárasztó utazás. A tanulmányi kirándulás, amely a ,,Molnár Mária nyomában" elnevezést kapta, annak a versenynek volt a fődíja, amelyet a 70.éve mártírhalált halt diakonissza, misszionáriusnő tiszteletére hirdetett meg a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központja.

Utunk első állomása a Dunaalmási Református Szeretetház volt, ahol 130 közép- és súlyosan egészségében akadályozott férfiak töltik mindennapjaikat 84 alkalmazottal együtt. Nagyon jó érzés volt, hogy Marton Józsefné, az igazgatónő néhány munkatársával együtt már a kapuban vártak bennünket. A köszöntés és a megismerkedés után, készségesen körbevezettek bennünket. Megtekinthettük a közös nappali helyiséget, a lakók szobáit, a különféle műhelyeket, ahol a lakóknak lehetőségük nyílik nap mint nap a kézműves foglalkozásokra, agyagozásra, hímzésre, ragasztásra, szövésre és üvegfestésre. Sokáig el tudtunk volna gyönyörködni a gondozottak által készített csodálatos holmikban. A lakók egy része nagyon kedvesen, érdeklődéssel fogadott bennünket. A többieknek pedig szinte fel sem tűnt, hogy ott vagyunk. Látszott, hogy hozzá vannak szokva a hozzánk hasonló kíváncsi látogatókhoz, ezt az igazgatónő meg is erősítette. Majd az udvarban tettünk egy sétát. A vendéglátás egy kisfilm megtekintésével ért végét, amelyben az otthon életébe kaphattunk betekintést.

A következő helyszín Molnár Mária szülővárosa, Várpalota volt, ahol már a helyi gyülekezet lelkipásztora, Lukátsné Orovicz Piroska lelkész. Megtekintettünk a helyi református templomot, majd elhelyeztük koszorúnkat az Úr asztalán.

A harmadik megállóhely Budapest volt, ahol az Albert Schweitzer Szeretetotthont látogattuk meg. Csoportunkat Dani László, a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati Osztályának diakóniai referense üdvözölte. Az otthon munkatársai gazdagon megterített asztallal készültek, a szeretetvendégség elfogyasztása mellett lehetőségünk nyílt a kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre, amely egy előadással folytatódott, melynek keretén belül a Magyarországi Református Egyház Szeretetszolgálati munkájába, tervezett programjaiba nyerhettünk betekintést. Az előadás után megkoszorúztuk az udvar végén található emléktáblát. Tanulmányi kirándulásunk legutolsó állomása a Bethesda Gyermekkórház volt.

Hazafelé sok szép hitvalló, erősítő énekeket, dicséreteket énekeltünk az autóbuszban. Nagyon áldott és szép nap volt. Mindannyian sok szép emlékkel gazdagodtunk, ugyanakkor lehetőségünk nyílt az önvizsgálatra, lehetőségeink, Istentől kapott javainkért való hálaadásra. Tudván, és ismervén az Igét: ''...Mid van, amit ne kaptál volna?'' (1.Korintus 4:7) Soli Deo Gloria! – számolt be a tanulmányútról Kalocsainé Lami Alexandra a komáromi egyházmegye diakóniai lelkipásztora.