A gyászban először a halállal viaskodunk. Az elhunyt után maradt tárgyi és családi emlékek között keressük a vigaszt – és lassan beletörődünk a változhatatlanba. Ezt kínálja számunkra a halál, az elmúlás és a veszteség. Hogy elviseljük fájdalmunkat, október és november fordulóján a hagyományra is jobban figyelünk. Igyekszünk rendbe tenni a sírokat, ezzel ápolva szeretteink emlékét. Az űrt betölti a sírgondozás, a magányt az emlékezés. Miközben a keresztyén ember tudja, hogy nincs itt maradandó városunk, mert az eljövendőt keressük (Zsid 13).

Reménységgel valljuk, hogy az elmúló élet helyébe egy teljesebb életet várunk. Arra tekintünk, aki a halál felett győzedelmeskedett. Ez a mi hitünk alapja. Mert nemcsak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban (1Kor 15), hanem az eljövendő Krisztust várjuk, és benne az eljövendő életet, amely romolhatatlan. Pál a filippi levélben még megrendítőbben fogalmazza meg, mit jelent számára az eljövendő Krisztussal való találkozás: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” (Fil 1,21). 

Hogyan lesz a meghalás nyereséggé? A nyereség a gazdagsághoz, a pénzvilághoz, a vagyonszerzéshez és gyarapodáshoz kötődő fogalom. Jézus mondja az evangéliumokban, hogy aki ebben a világban meg akarja tartani az életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti az életét őérte, megtalálja azt. Pál azért látja nyereségnek a halált, mert ő megtalálta Krisztusban az igazi életet. „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre” (2Kor 5,17).

A bűn által megfertőzött ösztönembert kell megöldökölnie Krisztusban mindnyájunknak ahhoz, hogy újjászülessünk. Ezáltal a testünk és óemberünk helyébe lép az új ember, aki Krisztus testébe, új köntösbe öltözik. A sírjaink és emlékeink dédelgetése közben szüntelenül keressük Isten országát!

Krisztusban merjünk szembenézni az elmúlással! Öltsük fel magunkra az el nem múló életet! Vigyünk elébe mindent, ami összetört és összetör. Az ő áldozata dicsőséges. Ezért szívünk és ajkunk teljen meg naponta a dicsőítés áldozatával (Zsid 13)! Csak az Úr útját járva válik a mi életünkben is nyereségessé és feldolgozhatóvá az elmúlás!

Kassai Gyula