2016. decemberében a tornaljai egyházközség presbitériuma egyhangúlag kifejezte szándékát a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programban való részvételben. 2017 márciusában megvásárolták a korábban gyermekorvosi rendelőként működő egyemeletes épületet, majd egy évvel később, 2018 áprilisában a szükséges engedélyek megszerzése után elkezdődött az épületnek az óvoda céljára való átalakítása. A munkálatok 2019 februárban fejeződtek be. A magyar kormány teljeskörű támogatásával megvalósuló beruházás 494 ezer euróba került, ami magába foglalta 88 710 euróért az épület megvásárlását és a 342 ezer eurót kitevő felújítási munkálatokat.

A református óvodát látogatásunk idején a teljes csend uralja. A játékok visszakerültek a helyükre, a gyerekek az ebéd utáni csendes pihenőjüket töltik, mindkét csoportszoba alvórészében mindenki mélyen szuszog. Óvatosan megyünk fel a felfelső emeletre, az igazgatói irodába. Közben megcsodáljuk a kis ovisok rajzait és alkotásait.

A kezdeti időszak nem volt könnyű, mégis Isten iránti hálával tekintek vissza egy presbiterem kedves igéjével, amely nekem is a kedves  igém Sámuel könyvéből és elhangzott az óvoda átadásakor is, de mindmáig érvényes ránk: Mindeddig megsegített minket az Úr /1 Sam 7,12/ – mondja Fazekas Ágnes. A lelkipásztor felidézi, hogy négy évvel ezelőtt, 2019 augusztusában a szeptemberre tervezett nyitás előtt nagyon gyorsan kellett cselekedniük. Az épület már készen állt az óvoda céljaira, de az oktatásügyi minisztériumból elég későn érkezett meg az engedély az intézmény megnyitásához.

Az imádság ereje

Két hetük maradt arra, hogy készüljenek az átadási ünnepi istentiszteletre, illetve meghirdessék a beiratkozást és az óvodát felkészítsék a gyermekek fogadására. A két csoportszobásra, 40 férőhelyesre tervezett oktatói-nevelői intézmény tizenkét gyermekkel nyílt meg. „Nem volt ez nagy szám, de megértettük azokat a szülőket, akik ugyan hozzánk szerették volna beíratni a gyermeküket, viszont a bizonytalanság miatt már nem tudtak tovább várni és más óvodát választottak. A tizenkét óvodás volt akkor a legjobb eredmény, bár lehetett volna több is, mégsem csalódtunk. Ennek ellenére örömmel és reménységgel, s azzal a tudattal nyitottuk meg majdnem négy évvel ezelőtt az óvodánkat, hogy Isten majd megszaporítja a gyermekeket”.

Úgy vélték, ez az alacsony létszám csak a kezdeti időszakot jellemzi majd, s a következő években pedig már több gyermek lesz. Bizakodásukat Isten segítségére alapozták. – Ha ő munkálta ki bennünk az óvoda létrehozását, akkor továbbra is gondoskodik rólunk és segít abban, hogy megteljék az óvoda – emlékszik vissza a kezdetekre Fazekas Ágnes, aki elárulja azt is, hogy amikor megnyitották az intézményt a vasárnapi istentiszteleteken imádkoztak a működéséért, az óvodásokért, majd pedig az óvónőkkel együtt azért, hogy Isten tartsa meg az itt lévő gyermekeket és szaporítsa meg őket.

Imádságuk pedig meghallgattatott. A következő tanévet már 35 óvodással kezdték, egy évvel később hárommal többel, az idei iskolai évben pedig már 41-en lettek, amivel reménység szerint egy örömteli időszak kezdődhet el. A lelkész bízik abban, hogy a továbbiakban sem fog csökkenni a létszám. Az érdeklődés ugyanis folyamatos azon szülők részéről, akiknek a gyermeke már ide, a református óvodába járt, annak a testvérét is ide szeretnék beíratni, illetve mások figyelmét is felkeltette már intézményben folyó oktatói-nevelői munka. 

Az óvodát nem mi tesszük népszerűvé, hanem az, amit Isten Ábrahámnak mond: „ ...megáldalak, naggyá teszem neved, és áldás leszel."  (1Móz 12,2)  Mi csak szeretnénk tovább adni azt, amit Isten ránk bízott, s hálásak vagyunk azért is, hogy az alkalmazottak, az óvónők és a kisegítő személyzet többsége gyülekezetünk tagjai. Látogatják az istentiszteletet, együtt élnek a közösséggel – árulja el bizalmasan Fazekas Ágnes. 

Az egyházközség nemcsak az óvodával tartja fenn a kapcsolatot, hanem a szülőkkel is. Már az első ballagást is a templomban szervezték meg, bár akkor csak két gyermek búcsúzott el az óvodától, de azóta minden évben ennek az eseménynek ilyen szép ünnepi keretet adnak. Az istentisztelet után a templom melletti gyülekezeti ház udvarán várják nemcsak a ballagókat, hanem minden óvodást is szülőkkel, nagyszülőkkel együtt. „Erre az alkalomra hívogatjuk a gyülekezeti tagokat, presbitereket is, hogy találkozzunk és beszélgessünk egymással.”

A pár évvel korábban a templomban megkeresztelt gyermekek közül szinte mindenki a református óvodát látogatja, mondja Fazekas Ágnes, s ennek örül is, s hálaadás van a szívében ezért, hiszen a szülők fogadalmat tettek arra, hogy református hitben neveltetik a gyermeküket és ehhez is igazodnak, de mint másutt, itt is vannak a reformátusokon kívül  más felekezetűek is, akiknek szintén nagyon örülnek.

Mint mondja, a templomba egyelőre főleg csak akkor jönnek el a szülők, nagyszülők, ha valamilyen alkalomból a gyermekek szolgálnak énekkel, szavalattal. Anyák napi istentiszteletet a templomban külön tartjuk meg először az iskolásokkal, majd egy héttel később az óvodásainkkal. Adventkor, a karácsonyra való készülődéskor, a tanévnyitón, illetve a tanévzáró istentiszteleteken mindig megtelik a templom szülőkkel. A gyerekeknek azért adunk lehetőséget a templomi szereplésre, hogy a gyülekezeti tagok lássák: van egy óvodánk, s itt vannak azok, akiknek a nevelését Isten ránk bízta. A gyülekezet pedig szeretettel fogadja az szavalatukat és éneküket, s a szülők is örülnek, hogy láthatják a gyermeküket és hallhatják mi mindent tanultak meg.

Az óvoda indítása után először az anyagi nehézségekkel kellett szembenéznünk, árulja el Fazekas Ágnes, de mint mondja, ebben is megsegítette őket az Úr. Jó volt érezni még az óvoda megnyitása előtt, hogy ajtók nyíltak meg előttünk. Olyan keveset tettünk érte, de az Isten igazgatta az útjainkat. A kevésből is megpróbáltuk fenntartani az óvodát. Az elmúlt év januárjától, mivel már teljes létszámban működik az óvoda, önfenntartó tud lenni, azt viszont nem mondhatjuk el, hogy sok pénzből gazdálkodhat az intézményünk.

Jól döntöttünk

„Az már előrelépés, hogy az egyházközségnek már nem kell olyan nagy mértékben támogatnia az óvoda működését, mint kezdetekben. A fenntartással kapcsolatban keletkezett hiányt viszont minden alkalommal az alapítónak, a működtetőnek kellett fedeznie. A gáz ára most a háromszorosára emelkedett, és a villanyáramért is többet fizetünk, de egyelőre meg tudjuk oldani” – vázolta fel a korábbi és a jelenlegi nehézségeket a lelkész.

Végül is, mint mondja, nem bánták meg, hogy kivették a részüket a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programból. – Ha Isten adta ezt a lehetőséget a számunkra, akkor erre nem lehetett nemet mondani, el kellett fogadni – tette hozzá. Elmeséli, hogy 2016 decemberében gyorsan összehívták a presbitériumot, s egyhangúlag mindenki megszavazta a programban való részvételt. – Senki nem volt ellene, hogy ebből inkább maradjunk ki, s ne legyen óvodánk. Talán azért is nem, mert korábban többen is felvetették egy református alapiskola indítását, de támogatás nélkül, források és segítség hiányában nem tudtunk elindulni ezen az úton.

Amikor pedig jött ez a lehetőség, akkor mindenki azonnal megszavazta: senki nem emelt kifogást a megvalósítása ellen, illetve félelmeit sem vetette fel, hogy mégsem kellene belevágni. Bele sem gondoltunk abba, hogy miként lesz a folytatás, csak azt tudtuk, Isten vezet bennünket. Abban reménykedtünk, hogy aki elindított bennünket, az majd fogja továbbra is a kezünket. Kezdetekben ugyan voltak nehézségek, de most már mindenkinek azt mondom, már csak örömök vannak. Szomorúságainkat, keserűségeinket Isten örömre fordította – foglalta össze az óvoda történetét Fazekas Ágnes.

A lelkipásztor boldog, s ez pedig örömet ad a gyülekezetnek is, hogy van egy intézménye. „Kezdetekben, amikor megnyílt az óvoda, szinte naponta megjelentem ott, mert szükségesnek tartottam a jelenlétemet. Most már heti egy alkalommal, szerdán jövök, amikor hittanórát tartok a gyerekeknek, külön mindkét csoportnak, a Felhőcskének és Napocskának. Az óvónőknek és a többi alkalmazottnak pedig igyekszem rendszeresen bibliaórákat tartani, amelyek után megbeszéljük az aktuális szervezési vagy egyéb működési kérdéseket, de ha szükséges, akkor jövök máskor is.

Deme Éva óvodaigazgató, aki maga is tagja a tornaljai gyülekezetnek, elmeséli, hogy amikor tudomására jutott a református óvoda létesítésének terve, azonnal megfordult a fejében, óvodapedagógusként szívesen csatlakozna, kipróbálná magát egy másik helyen. Viszont az igazgatói poszt nem igazán foglalkoztatta, arra az indulás előtt pár héttel kapott felkérését.

„Természetesen nem volt könnyű a döntés a részemről, hiszen eddig vezetői állásban még nem dolgoztam. Megtiszteltetésnek tartottam ugyan, hogy rám gondoltak, de egyben óriási felelősség is egy intézménynek a vezetése, hiszen számos kihívással, folyamatos önfejlesztéssel jár. Végül beleegyeztem, hogy  kezdetekben még csak megbízott, mostanra már kinevezett igazgatóként vezessem a református óvodát. Mivel az egyik csoport óvónője is vagyok, így az ezzel járó feladat és felelősség mellett, igazgatóként az egész intézményért vállalok felelősséget, ami nem könnyű, de igyekszem vele megbirkózni. Azonban mindmáig küldetésként tekintettem erre a feladatra” – idézi fel a kezdeteket Deme Éva.

A hit ott van az óvoda egész légkörében

Elmondja, céljuk a gyermek-, és tevékenységközpontú óvoda, ahol a szeretetteljes, egymásra figyelő, elfogadó, a pozitívumokat megerősítő és ösztönző légkör a meghatározó. Ahol gyermekszerető és -ismerő, felkészült, nyitott, kreatív, kölcsönösen együttműködő felnőtt közösség maximálisan törekszik a gyermekek szükségleteinek és igényeinek kielégítésére.  Ahol a hit „nemcsak” ima közben, a vallási foglakozásokon van jelen, hanem az óvoda egész légkörében – teszi hozzá.

„Ez az elképzelésünk volt a segítségünkre akkor is, amikor az óvoda megnyitásakor a ránk bízott gyermekek és az alkalmazottak egymás számára ismeretlenek voltunk, viszont mégis egy kedves családias légkört tudtunk teremteni” – emlékszik vissza az elő napokra az igazgatónő.

A gyermekek mindennapjaiban jelen van az imádság étkezések alkalmával, lefekvéskor. Érkezésük után a reggeli kör keretén belül egy igerészt olvasnak fel nekik az óvónők, majd énekelnek, imádkoznak. „Igyekszünk olyan óvodai légkört megteremteni, ami szeretetteljes, befogadó, s tudjunk segítően egymáshoz fordulni, de nem azért, mert kötelező, hanem azért, mert ez így természetes” – magyarázza Deme Éva. 

Az első évfolyam még csak egy tizenkettes létszámú kisosztállyal indult, így eleve adott volt egy családias, szeretetteljes légkör kialakításának a lehetősége. Amikor a következő évben sikerült megnyitni a másik csoportot, elérve ezzel a maximális létszámot, akkor is törekedtek a családias légkör megtartására.

„Az erőteljesen változó folyamatok közben megpróbáljuk az egyének és csoportok alapigényeit (kapcsolat, kompetencia, autonómia) kielégíteni és fejlődésüknek körülményeit biztosítani. Ehhez, figyeljük a környezeti változásokat, innovatívan reagálunk az új kihívásokra és igyekszünk együttesen kezelni a társadalmi, fenntartói, szülői elvárásokat, de elsősorban a gyerekek igényeit tartjuk szem előtt. A legfőbb célunk a gyerekek személyiségének optimális fejlesztése rugalmas szervezeti keretek között” – fogalmazott az igazgatónő.

Konkurenciát jelent-e a református óvoda a városban lévő többi óvodával szemben? – vetődik fel a kérdés, hiszen Tornalján több óvoda is van magyar nyelvű csoportokkal. Bizonyára igen, bár korábban helyhiány miatt a magyar anyanyelvű gyermekeket kénytelenek voltak a szüleik a szlovák csoportba beíratni. A református óvoda létrehozásával viszont több magyar gyermek számára adódott a lehetőség, hogy az anyanyelvén találkozzon a mondókákkal, népi játékokkal és a délutáni pihenő előtti mese is azon a nyelven hangozzék el, amelyet a leggyakrabban használ.

Deme Éva elmondja, hogy a gyerekeknek külön foglalkozásokat is szerveznek az óvodában, ahol néptáncot tanulhatnak vagy megismerkedhetnek a népi játékokkal. Délutánonként pedig a szlovák nyelvismeretüket gazdagítják. De szervezünk témához kapcsolódó óvodán kívüli tevékenységet is, korábban meglátogattuk a helyi pékséget, találkozhattunk az egzotikus kisállatokkal a Szabadidőközpontban, valamint különböző előadókat is hívunk, hogy még színesebbé tegyük a gyermekek napjait az óvodában. Volt már bábszínház, mesejáték, vidám zenés előadások, amelyeket nagyon szeretik és élvezik a gyermekek.

Hit és identitás

Az óvodát látogatók nagy része helybéli, viszont a környező falvakból is vannak bejárók, mivel számos kisebb település nem rendelkezik óvodával a több évtizeddel ezelőtti gyermekhiány miatt bezárás eredményeként. Többségük hívő családból származik, felekezeti megoszlás szerint pedig vannak reformátusok, katolikusok és evangélikusok. De a nem hívő családok gyermekei is látogatják óvodát, mert az óvodában szívesen fogadnak mindenkit felekezeti hovatartozás nélkül. Az igazgató örömmel meséli, hogy az ilyen családban élő gyermekek is otthon étkezéskor, vagy éppen lefekvés előtt kis kezeiket összekulcsolva imádkoznak, ahogyan tanulták az óvodában – emeli ki a református óvodai nevelésnek az egyik, szülők által is jelzett pozitívumát.

Egy magyar nevelési nyelvű óvoda célkitűzése nem lehet más, mint a magyar identitás megőrzése, hogy a magyar anyanyelvű gyermekeknek lehetősége legyen anyanyelvükön mesét hallgatni, énekelni, népi játékokat játszani, ápolni a hagyományukat, mely elengedhetetlen része a magyarságunk megőrzésének – sorolja Deme Éva hozzátéve, de olyan értékrend és szeretetteljes légkör kialakítása is, ahol természetessé válik az egymásra való odafigyelés és a segítőkészség, amelyet beléjük ívódva magukkal visznek majd az óvodából.

Amint befejezzük a beszélgetést, a gyermekek már felébredtek, az egyik csoport már túl van az uzsonnán is. Étkezés után pedig következik a játék, vagy egyéb foglalkozás egészen addig, amíg a szülők értük nem jönnek. Közben megkérdezzük az aznap szolgálatos többi óvónőt is, de előtte bekukkantunk a konyhába is, amely kiadóként szolgál ebédkor, de itt készül a tízórai és az uzsonna is.

Heinrich Zsuzsa eredetileg diplomás egészségügyi nővér, hat évig dolgozott ápolónőként Ausztriában. A két gyermeke megszületése után óvodapedagógiai és nevelői képesítést szerzett, majd munkát keresve több környékbeli óvodába is elküldte kérvényét, de személyesen megszólította és bátorította őt már gyermekkora óta ismerő, a gyülekezet lelkipásztora Fazekas Ágnes. S éppen jókor, mert akkor indult 2020 szeptemberében a másik, Felhőcske nevű csoport, s óvónőket kerestek a gyerekek nevelésére.

„A szívemre is hallgatva úgy éreztem, a Jóisten engem ide terelt, s remélem még nagyon sokáig leszek itt, akár egészen a nyugdíjba vonulásomig. Hogy óvónő lehetek egy református óvodában az egyfajta kihívást is jelent a számomra, mert az Istenben való hit eddig mindig ott volt az életemben. Az Úrnak nagyon hálás vagyok mindazért, amit eddig tett értem, s jó átadni a gyerekeknek az ebből fakadó hitet és örömöt” – vallja ragyogó szemekkel Heinrich Zsuzsa, aki bevallása szerint Isten szárnyai alatt sokkal magabiztosabbnak érzi magát óvónőként. – Tudom mit kell átadnom a gyerekeknek, s ezt nem kötelességnek érzem, hanem inkább egy nagyon felszabadító érzésnek.

A légkört az óvodában nagyon családiasnak tartja, a két csoportszobában vegyes korcsoportú gyerekekkel foglalkoznak az óvónők. – A nagyobb gyerekeket arra tanítjuk, hogy segítsenek a kicsiknek, akik emiatt felnéznek a tőlük idősebbekre. Ez a kölcsönös segítségnyújtás a gyerekek között már teljesen elterjedt az óvodában, figyelmeztetés nélkül a nagyok mindig segítenek a kisebbeknek.

Még egy bodobácsnak is örülünk 

Elmeséli, ha valaki hiányzik a csoportból, akkor imádkoznak érte a délutáni pihenő előtt, hogy minél hamarább gyógyuljon meg, s jöjjön közéjük. A gyerekek ragaszkodnak egymáshoz, számon tartják egymást, örülnek egymásnak, s mi pedig az ő örömüknek – teszi hozzá. A református óvoda nem attól válik reformátussá, hogy hittanóra van a gyerekeknek, mert az más óvodákban is van. Megtanítjuk őket észre venni a körülöttünk lévő világot, s felfedezni benne azt a sok csodát, amelyet Isten adott a számunkra. A gyerekek örömmel csodálkoznak rá akár egy kis katicabogárra, vagy egy őszi kis levélkére, s örülni tudnak a hideg esőnek is, mert ahogyan tanítom nekik, mindezeket ajándékba kaptuk. Olyan jó együtt átélni és látni ezt a sok csodát a gyerekekkel.

Heinrich Zsuzsa vallja, az óvodai nevelői munka eredményére a szülők visszajelzései szolgálnak bizonyságul. Példaként megemlíti, hogy a még a nem vallásos családoknál is előfordul, hogy a gyermekük az óvodai példa alapján lefekvés előtt hálát ad az anyukáért és apukájáért, vagy azért, mert az anyuka pizzát készített vacsorára, de azért is, mert van mibe felöltözni, illetve télen a kifűtött házért. – Ha megtanítjuk a gyerekeknek észre venni az élet ezen apró csodáit, és azt, hogy azért köszönetet kell mondani, akkor értékelni fogják mindazt, amit kaptak.

„Úgy érzem jó helyen vagyok, mert bele tudom táplálni a gyerekekbe egy kis csíráját annak a hálának és szeretetnek, amit érzek, s úgy gondolom, hogy hasznos lehetek itt, s valamit visszaadhatok abból a sok jóból, amit Istentől kaptam. Ha gyerekek séta közben meglátnak egy kis bodobácsot, akkor megköszönik, de a fán lévő kis rügyet is, akkor úgy vélem, jó úton járunk. Egy református óvodának az a többlete, hogy az általános kompetenciák mellett odafigyelünk a szeretetre, az elfogadásra, észre venni a kicsi dolgokat is és megtanítjuk őket a hálaadásra is. Ez pedig az alázat alapja is, ami szintén nagyon fontos. Megköszönjük Istennek és hálát adunk az egészségünkért, a labdáért, hogy abba belerúghatunk a két egészséges lábunkkal vagy megfoghatjuk a két egészséges kezünkkel. Amikor kint sétálunk, s meghalljuk a mentőautó szirénázását, akkor azt kívánjuk a gyerekekkel, Istenem add, hogy akihez megy, meggyógyuljon. Ezek ugyan apróságok, nem lehet tanulni, mert belülről jön – megemlítve néhány példát azok közül, amelyek a gyermekek hitben való nevelésére irányulnak.

Blaha Miriam, aki több mint húsz éve gyakorolja a szakmáját, a gyermekgondozási szabadsága után már nem tért vissza az előző munkahelyére. A református gyülekezet tagjaként vágyat érzett arra, hogy egyházközségi óvodában dolgozzon, s mikor új munkaerőre volt szükség a megnövekedett gyermeklétszám miatt, azonnal jelentkezett,illetve a kisfiát is hozta magával.

Az imádság mássá teszi az óvodát

„Egy kétosztályos óvoda eleve adja a családias környezetet. Itt minden más. A gyerekek is változnak az imádság által, s az imádsággal is mássá tesszük az óvodát. A szeretet pedig mindig itt van közöttünk” – mondja, majd felidézi, hogy az áhítatos énekek, a reggeli imádság, az étkezések előtti köszönet az ételért, imádság az alvás előtt, vagy hála mondása a nap végén, az mind hozzájárul a gyermekek lelkiségének a formálódásához.

„Szerintem másképpen viselkednek az így nevelt gyerekek, illetve próbáljuk őket is arra ösztönözni, hogy legyenek mások. A szeretet az mindig itt van köztünk” – teszi hozzá. Az ima és áhítatos dalocska, illetve a sok beszélgetés által meg lehet nyugtatni a gyerekeket. Istennel kapcsolatban lenni az egy jó dolog, ezt már ők is valamilyen szinten megértik, s örülünk annak, ha tiszteletben tartják, amit mondunk nekik, s elfogadják azt és együttműködnek velünk.

Galko Andrea tizenegy évig volt a hanvai alapiskola nevelőnője, s amikor adódott a lehetőség a változásra, akkor nem habozott, jelentkezett óvónőnek. „Mindig is szerettem volna óvodában dolgozni, s az, hogy éppen egy egyházi fenntartásúban lehetek, az számomra egy nagyon pozitív érzés. A kezdetekben volt ebben egy jó adag kihívás is, hiszen iskolából óvodába kerültem, nagyok után pedig kicsikkel kell foglalkoznom.”

Elmeséli, szülei is úgy nevelték, hogy gyerekkorában mindig elvitték a templomba. S ezért is jó a kötődése a gyülekezettel. Mint mondja, az egyházi óvoda pozitívuma, hogy lelkiekben is erősiti a gyermekeket, nemcsak nevel és oktat a kötelező feladatok átadásával. „Igyekszünk többet adni nekik, hogy érezzék, a Jóisten mindig ott van mellettünk támaszként és mindig számíthatnak rá. Bátran fordulhatnak hozzá és így soha nem lesznek egyedül. Ha ezt kiskoruk óta hallják és ebben a szellemben nevelkednek, akkor ez egy jó kiindulási pont számukra az életben. A gyerekek fogékonyak is erre.”

Galko Andrea elárulja azt is, hogy nagyon szeret itt dolgozni és nem bánta meg, hogy váltott. – Mi próbálunk minden nap szívvel-lélekkel, szeretettel tenni a gyermekekért, s az, hogy az óvoda most már teljes létszámban működik, az már egyfajta pozitív visszajelzés is a számunkra a szülők részéről.

A tornaljai református óvodában csupa derűs, mosolygós, jókedvű óvodapedagógus neveli a gyermekeket a legjobb tudása szerint úgy, hogy az élet sok-sok csodájában rámutassanak Isten szeretetére. A sok pozitív visszajelzés pedig egyre több szülőt indít arra, hogy gyermeke ebben az intézményben lehessen óvodás.

Iski Ibolya

Fotó: Szarvas László