Más-kép(p)

2018. augusztus 14., kedd

Holnap délután kezdődik a hetedik ÉlesztŐ Országos Ifjúsági Találkozó, melynek helyszínére már megérkeztek a szervezők és az önkéntesek. Miközben a bacsófalvi kemping területén épülnek a sátrak és hangol a zenekar, Édes Erzsébet koordinátorral a felkészülésről és az előzetes várakozásokról beszélgetünk.

Egy éves, feszített munka gyümölcse érik be holnap, amikor megnyitja kapuit az ÉlesztŐ. A találkozóra több száz fiatalt várnak a szervezők, hogy megannyi programon keresztül kerülhessenek közelebb Istenhez és egymáshoz – amihez megfelelő hátteret is biztosítanak számukra. „Kicsit furcsállom, hogy nyugodt vagyok, de jó látni, hogy összeáll egy teljes egészé az, amit eddig csak részleteiben képzeltünk el” – válaszolja Édes Erzsébet arra a kérdésünkre, hogy érzi magát egy nappal a találkozó kezdete előtt. Bár volt már tapasztalata csoportvezetésben és táborok szervezésében, illetve munkacsoportot is koordinált már, mégis kihívás volt számára az elmúlt egy év – amit ezzel együtt is nagyon élvezett.

Mint mondja, sokat gondolkozott, hogy igent mondjon-e a koordinátori felkérésre, de mára már nem bánja, hogy elvállalta a feladatot. „Sokáig tartottam attól, mi vár rám, de Isten megerősített: bár magamat nem láttam alkalmasnak, Ő megmutatta, hogy azzá tud tenni és adott elég erőt a feladatokhoz” – vallja a koordinátor, de azt is hozzáteszi, az elmúlt hónapok alatt nagyon sokat tanult a szervezésről és önmagáról is. „Rájöttem, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen Istenre kell bízni, mert egyedül akkor sem megy, ha már úgy érzem, megszakadok – amikor viszont a kezébe teszem, mégis működik. Ez talán közhelynek hangzik, de amikor megélem, egyáltalán nem az” – fogalmaz.

Mozaikokból formálódik

A találkozó már hétfőn kezdetét vette annak az ötvenöt önkéntesnek, akik valódi helyszínné alakítják a bacsófalvi kemping területét. „Az előkészítő napok legfőbb feladata, hogy átvegyük a helyszínt és mindennek megtaláljuk a helyét – magyarázza Erzsébet. – Ezen a két napon rakjuk össze a kis mozaikjainkat és a csapat tagjai is megismerik egymást.”

Ezekhez a „mozaikokhoz” kapcsolódnak majd a találkozóra érkezők is, hiszen az idei téma a képmás, melyen keresztül az Istenről, egymásról és az önmagunkról alkotott képekkel kapcsolatos kérdésekre próbálnak meg választ találni előadók és résztvevők. „Az első megbeszélésen vetettem fel ezt a témát, amire mindenki örömmel bólintott rá, úgy láttam, ezzel tudnak azonosulni, ez mindenkit érdekel” – emlékszik vissza a koordinátor. Erzsébet azt is elmondja, régóta foglalkoztatja már, milyen kép él bennünk egymásról és Istenről, de az is, hogyan értelmezzük az Isten képmására való teremtést. „Ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, a válaszok megtalálásához mindegyikkel foglalkoznunk kell” – hangsúlyozza.

Isten képmására

„Annyira izgultam amiatt, minden jól alakul-e, hogy lassan jobban vártam 19-ét, mint a tábor kezdetét – osztja meg velünk a koordinátor, de azonnal hozzáteszi, hogy a tegnapi találkozások és a közös lelki alkalmak után valóban megérkezett – és ezért nagyon hálás. „Már várom, hogy holnap a résztvevők is belépjenek a kapun, megteljen a tábor és együtt tanuljunk valami újat” – foglalja össze.

Erzsébet legnagyobb vágya a találkozóval kapcsolatban, hogy a résztvevők minél többet tudjanak meg arról, milyen is valójában Isten és hogyan látja Ő az embert. „Remélem, a hét végére könnyebben eligazodunk képmás-voltunkban. Ezzel sokáig én sem tudtam mit kezdeni, ezért szeretném, ha ez a pár nap segítene a megértésben, mert abból valódi, új életek születhetnek” – vallja a koordinátor.

Farkas Zsuzsanna, fotó: Szarvas László

események továbbiak →

Reformáció 500