Vannak élethelyzetek, amikor úgy érezzük, semmi sem drága, ha arról van szó, aki igazán fontos. Ilyenkor nem számít semmi, csak az a bizonyos másik. Érte mindent megtennék. Ha kell, feladnék és eldobnék mindent. – Te meddig mennél el valakiért, akit szeretsz?

Péter, az első számú tanítvány számára nem kérdés, meddig menne el Jézusért. Büszkén és megalkuvást nem tűrő módon jelenti ki: „Ha kell, én még meg is halnék érted, Jézus!" – A Jézus-filmek ezt a jelenetet mindig drámaian ábrázolják. Ráközelítenek Péter arcára, hogy látni lehessen az elszántságot; majd rázoomolnak Jézus arcára, hogy érezze minden filmnéző: Jézus kételkedik Péter büszke kiállását hallva. Mert Ő pontosan tudja, hogy hősnek nem születik senki. És pontosan ismeri Pétert is, minket is. Tudja, hogy mire van szükségünk. Megerősített hitre!

Jézus nem azt mondja, hogy: „Te Péter...", hanem „Simon"-hoz szól. Ahhoz a Simonhoz, aki még bízik a saját erejében, képességeiben, és akiben nincs meg a lemondás ereje. Még nincs meg. Még nem érti Jézust. Még nem tudja teljesen Mesterére bízni magát. Még nem tud ráállni a hit útjára, hogy feladjon mindent Jézusért. Nem szóban, hanem tettben. Nem hangosan, hanem halkan. Nem érdekből, hanem szeretetből. Még csak nem is érzelmi túltengés miatt, hanem hitből, bizalomból.

Na, ez az, ami Péternek még nem megy. Itt bukik el. Megpróbálta azt, amit mi is olyan sokszor: kint is vagyok, meg bent is. Fontos is, meg nem is az Istenhez-tartozásom. Hogy ha dicsekedni kell vele, és éppen olyan szelek fújnak, akkor büszkén vállalom, hogy keresztyén vagyok. Ha meg éppen kényelmetlen, akkor inkább hallgatok, és úgy teszek, mintha nem is ismerném Őt. – Így nem lehet Hozzá tartozni. Nem lehet egyszerre kétfelé beszélni, kétfelé élni csak azért, hogy ne kelljen feladni semmit.

S erre Péter ott fog majd rádöbbenni a főpap udvarán, amikor azt hiszi, hogy tisztes távolságból is lehet Jézust követni. Akkor szembesül azzal, amit tett. Vagy inkább: mi az, amit ígért, és nem tette meg... Amiben olyan biztos volt. Amiért kiállt. Akiért kiállt. És éppen Őt árulja majd el, tagadja meg, és tesz úgy, mintha nem ismerné Őt. Akit szeretett, Akiért kész lett volna meghalni...

Magabiztos kijelentés, kudarc, bukás... Ezek után Jézus többé rá se néz erre az alakra, nemde? Ja, nem. Inkább mentő tekintetével keresi. Nem kérdez, nem vádol. Nincs szemrehányás, csak megbocsátás van és újrakezdés.

Te meddig mennél el Jézusért? Ő a keresztig ment érted.

Nagy Komáromy Zsuzsanna, felsőlánci beosztott lelkész