Életünk során milyen sokszor hangzik felénk ez a szeretetteljes intés: Vigyázz magadra! Milyen gyakran mondjuk mi is azoknak, akiket féltünk minden bajtól, hogy a látókörünkből kikerülve is veszélytől mentes legyen az életük. Napjainkban is nagyon aktuálissá vált ez a felszólítás, hisz valamennyien könnyen veszélybe sodorhatjuk magunkat, ha nem vigyázunk. Egy újfajta járványos betegség kering a világban, amelynek nem lenne kívánatos áldozatául esni. Egy kívülről jövő veszedelemre utal ez az elővigyázatosságra intő mondat: Vigyázzatok magatokra! Ez az emberi szempont. Megőrizni magunkat azokkal a hatásokkal szemben, amik kívülről közelítenek hozzánk. Nem lebecsülendő igyekezet az, amikor el szeretnénk kerülni a negatív dolgokat. Felelősek vagyunk azért, hogy minél kevesebb rossz érjen minket, de sajnos a rossz dolgok nem csak kívülről fenyegetnek bennünket.

Az Úr Jézus ajkáról is ez a figyelmeztetés hangzik. Ő arra mutat rá, amikor a tanítványokhoz szól, hogy vigyázni kell amiatt, ami belül, bennünk van, és veszélybe sodorjuk miatta magunkat, ha nem teszünk ellene, ha nem fékezzük meg annak áradását. Jézus a botránkoztatás veszélyéről beszél. A botránkoztatás azt jelenti, hogy valaki valamilyen módon eltántorít másokat Isten követésétől, szavaival, életvitelével, szeretetlensége által. Az Úr azt mondja, hogy botránkozások pedig lesznek. Sokan morzsolódtak le kezdettől fogva követői közül. Nincs mindenkinek megalapozott, szilárd, kipróbált hite. Sokan még nem mérték fel, hogy mivel jár az Úr követése, könnyen megingathatók; Jézus így nevezi őket: kicsinyek. Felelősek vagyunk értük, a gyengékért. Számot fogunk adni azért, hogy elkövettünk-e mindent annak érdekében, hogy megerősödjenek. Ha ennek az ellentétje történik, ha elbuknak miattunk, nem dicséretet kapunk Istentől, hanem ítéletre von. Ezért vigyázzunk magunkra, hogy amint Pál apostol mondja: „józanul (...) és kegyesen éljünk a világban..." (Tit 2,12.) Mert így nyer érvényt ez ígéret, hogy „mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együt ti is megjelentek dicsőségben." (Kol 3,4)

Szabó Valéria, komáromi beosztott lelkész