Életünk Isten kezében van

2021. március 01., hétfő

Nem könnyű elviselni a bezártságot és az állandó jelleggel, immár egy éve tartó korlátozó intézkedéseket, amelyek következtében több alkalommal is – az illetékesek rendelete alapján – be kellett zárni a templomokat. Amikor ismét lehetett istentiszteletet tartani, akkor is az előírt szabályok betartásával és kellő távolságtartással, vagy korcsoportok szerinti megosztással. De legalább élőben hallhattuk Isten Igéjét.

Aztán ismét bezárultak a templomok ajtajai, novemberben pedig kinyílhattak. Majd a járvány felfutásának arányában, járásonként fokozatosan zárultak be karácsony előtt, végül pedig az új év első napján. Két hónapja – de valószínűleg még jó néhány hétig is így marad –, nem vehetnek részt a hívek a templomi istentiszteleten. Az egyre több halálos áldozatot követelő járvány miatt a találkozások minimalizálása, a hitélet online térbe való szorítása nem kis kihívást jelent a lelkipásztorok számára. Mellesleg szembesülniük kell azzal is, hogy a járvány miatt egyre több gyülekezeti tagtól kell búcsút venni. Hogyan tudják a lelkipásztorok elviselni ezt az időszakot, hogyan látják ők? A témában először Czinke Tímea bátorkeszi beosztott lelkész osztja meg gondolatait.Nagy családban élünk, ezért állandó társaság vesz körül. Ritka a teljes csend. A parókia a templom mellett található, tágas udvar vesz körül bennünket, amiért ebben az időszakban különösen hálásak vagyunk. Ki lehet sétálni a falu mellett található szőlőhegyre is, a bezártság érzése ezzel is feloldható. Lelkileg pedig nem zárkóztunk be, s ez adja a szabadságot. A templom ugyan már hosszú ideje zárva van, de mivel istentiszteleteinket családi körben megtartjuk – s azokat mobiltelefon segítségével rögzítjük, hogy közzé tehessük a youtube-on és a Facebook-on –, emiatt legalább hetente egyszer kinyitjuk.

Lelkészként egyáltalán nem jó a szinte üres templomban a kamerának beszélni, de ezt az érzést enyhíti a tudat, hogy tudom, ott vannak a készülékek mögött mindazok, akiknek hiányzik a templomi istentisztelet, akik vágynak Isten közelségébe, akik velünk együtt imádkoznak, akik követik igehirdetéseinket, s akik az úrvacsorai liturgiába bekapcsolódva otthonaikban veszik magukhoz a kenyeret és a bort. Nem jó távistentiszteletet tartani gyülekezet nélkül, de hálásak vagyunk, hogy ebben a rendkívüli helyzetben legalább így szolgálhatunk a testvéreknek. Nem tudjuk, mikor nyitnak ki a templomok. Ez nehézzé teszi a tervezést, de mi készen állunk, hogy az első adandó alkalommal szeretettel, biztonságban és örömmel fogadjuk mindazokat, akik vágynak a gyülekezeti közösségbe, az Istent keresők és szeretők társaságába, a templom csendjébe.2020-ban kilenc temetésünk volt, közülük egy sem vírusfertőzöttként hunyt el, s nem is növekedett meg a temetések száma az elmúlt évben, hiszen az utóbbi öt évben 9, 4, 13, 14, illetve 11 alkalommal hirdettük Isten vigasztaló Igéit a temetőkertben. 2021-ben eddig négy temetésünk volt, közülük egy gyülekezeti tagunk hunyt el a COVID-19 vírus következtében. Nem féltünk találkozni a gyászolókkal, mert mindenben elővigyázatosan jártunk el: elmentünk a tesztelésre, a hozzátartozókat is erre kértük. Így a negatív teszteredmény birtokában beszélgettünk, egyeztettünk, imádkoztunk szájmaszkban, a kellő távolságot betartva, kezünket, majd az ajtókilincseket is fertőtlenítve – hogy családunkat is óvjuk, hiszen egy épületben van a lelkészi hivatal és a lelkészcsalád otthona. Igyekszünk vigyázni egymásra, de tudjuk, hogy életünk Isten kezében van: Ő az oltalmunk. Ha több emberrel találkozunk, akkor is így tartjuk be az óvintézkedéseket, de nagyon tudunk örülni egymásnak egy-egy találkozáskor, hiszen Isten társas lénynek teremtett!

A hívekkel a kapcsolatot elsősorban az online-istentiszteleteken keresztül és telefonon tudjuk tartani. Naponta beszélgetünk így gyülekezeti tagjainkkal, különösen azokkal, akik karanténban vannak, betegek vagy lábadoznak. Nem ritka, hogy 8-12 család felől érdeklődünk így naponta, mert községünkben hétről-hétre még mindig nagyon magas az új fertőzöttek száma, s ez sajnos gyülekezeti tagjainkat is érinti. Akinek nincs meg a telefonszáma, azok felől messengeren érdeklődöm. Bíztató, bátorító, felemelő üzenetekkel, Igékkel, kitartó, rendszeres imádsággal igyekszünk szolgálni. A Kálvinista Szemlét és a Református Újságot havonta bedobjuk a postaládákba, s örülünk, ha ilyenkor sikerül valakivel egy kicsit beszélgetni.Nagyon hiányoznak a gyerekek. Az óvoda- és iskolabezárások és az összevont csoportok miatt már majdnem egy éve nem lehet hittanórát tartani. Bízunk a szülők felelősségteljes ígéretében, hogy református hitben nevelik a rájuk bízott gyermekeket. Hiányzik a látható, valóságos gyülekezet! Virtuális közösség alakult az interneten keresztül – ezt látjuk a szolgálatainkat megnézők száma alapján. Sokan más gyülekezetekből, településekről, országokból és felekezetekből is követik, igénylik szolgálatunkat, de gyülekezeti tagjaink egy részétől kapunk csak visszajelzést. Reménységünk, hogy akik ezelőtt jártak templomba, amint lehet, újra jönni fognak, de az kérdés, hogy a digitális térben megszólítható ember belép-e Isten házába, a valóságos gyülekezetbe. Valószínűleg nagy változásokon megyünk most keresztül egyházi, gyülekezeti téren. Ahogy változott és változik a világ, az életünk, a társadalmi kapcsolataink, úgy változik az egyházi élet és szolgálatunk is.

Czinke Tímea bátorkeszi beosztott lelkész

Fotó:Czinke Csenge, Czinke Tímea, Czinke Zsolt

események továbbiak →