Áldozat nélkül nincs győzelem

2022. október 21., péntek

A rimaszombati Református Oktatási Központ és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Kulturális és Közművelődési Központja az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségével közösen emlékezett meg október 21-én az 1956-os forradalomra és szabadságharcra.

A református templomban megtartott ünnepi istentiszteleten átadták a rimaszombati magyar közösség emlékezését segítő lyukas zászlót a Tompa Mihály Református Gimnázium részére.

„Az 56-os forradalmárok, s különösen a forradalom mártírjai, saját áldozatukkal mutatták meg: milyen nagy dolog a szabadság. Az a szabadság, ami más nemzetek számára természetes, sok évszázados örökség, az nekünk magyaroknak, örök küzdelemmel járt” – mondta igehirdetésének elején Nagy Ákos Róbert esperes, hozzátéve: Felsorolni is sok, mennyit harcolt, küzdött, mennyi életet adott, s mennyi vért ontott a mi nemzetünk a szabadságért.

Velünk van az Isten

A mindenkori küzdelmeink közepette reménységünk forrása lehetett, s lehet a jelenben is, hogy a szabadságért való kiállásban sohasem voltunk és ma sem vagyunk egyedül – jelentette ki mintegy bíztatásként, majd hozzátette: Velünk van az Isten. A bennünket szabadnak megteremtő és szabad akarattal feruházott Isten, aki Fiát, Jézus Krisztust is azért küldte e világra, hogy megszabadítson bennünket a bűn, s a halál fogságából.

Nagy Ákos Róbert esperes

Jézus a hegyi beszédben azt mondta, „boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa”, de hogyan lehetnének boldogok, akiket üldöznek? – tette fel a kérdést, majd azzal folytatta, hogy üldözöttnek lenni, menekülő, mások elől rejtőzködő embernek lenni: szörnyű dolog.

Jézus azonban nem általánosságban az üldözöttekről beszél, hanem azokról, akik az Igazságért, vagyis az Isten ügyéért, az Istentől kapott értékek védelméért, így például nemzeti értékeinkért, a szabadságért kiálltak és kiállnak, s ezért még az üldöztetést is felvállalják – hangsúlyozta az igehirdető.

Becsüljük meg 56-os elődeink áldozathozatalát 

Beszédében kifejtette, hogy a ma élő emberek ragaszkodnak a kényelemhez, jó módhoz. Nem szeretik a próbákat, a szenvedést, s igyekszenek mindezt elkerülni. Hiszen szent a békesség, s erre tekintve nem szólunk, ha gyalázzák Istent. Pedig Krisztus éppen arról beszél, hogy csak az az ember lehet igazán boldog, annak lehet harmonikus az élete, aki nem tagadja meg hitét és értékeit, sőt, bátran kiáll azokért mások előtt is.

Fel kell vállalni önazonosságunkat. A mai világunkban, amikor mindent el akarnak venni tőlünk: hitet, nemzettudatot, értékrendet nagyon fontos, hogy kiálljunk az igazi értékekért - hangsúlyozta az esperes, rámutatva arra, hogy nem kell félnünk emiatt akkor sem, ha szembe kell mennünk a többséggel, a pillanatnyi divattal, szellemi áramlattal: Isten velünk van, s Szentlelke által megerősít bennünket.

Becsüljük meg 56-os elődeink áldozathozatalát azzal, hogy felvállaljuk, s bűszkén hordozzuk mindazt, mellyel megajándékozott, s melyeket ránk bízott a Mindenható Isten – mondta igehirdetésének végén mintegy ajánlásként Nagy Ákos Róbert esperes.

Megtisztelő számomra, hogy részt vehetek Önökkel együtt a rimaszombati református templomban az ünnepi istentiszteleten, amelyen az 1956-os forradalom hőseire és a megtorlás áldozataira, üldözöttekre emlékezünk – ezzel a gondolattal vezette fel beszédét Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke.

Csigás Zoltán

Hozzátette: Az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot csak úgy tudjuk megérteni, ha ismerjük, tanulmányozzuk és átérezzük az azt megelőző évek történéseit. Majd felidézte, hogy az emberek elviselték, hogy kuláknak bélyegezzék meg őket, kisemmizzék és eltapossák. S azt is, hogy elvették a megélhetésüket, majd jöttek a kitelepítések, a rendszerelleneseket pedig bírósági ítélet nélkül kényszermunkára vitték.

Egy nép azt mondta: elég volt

A magyar emberek mindezt lenyelték, elviselték, mert bíztak Istenben és hittek Jézus Krisztusban. Abban reménykedtek, hogy egyszer lenyugszik a tombolás és nyugalmuk lehet – fogalmazott Csigás Zoltán, majd dióhéjban ismertette, hogy nem volt lehetőség megérteni és elfogadni az első világháború borzalmait sem, amelyeket újabbak követtek: málenkij robot, amelyre több, mint 1800 helységből hurcoltak el 130 ezer magyar embert.

Majd Márai szavait idézte: Egy nép azt mondta: elég volt. Ekkor érkezett el a történelemben az a csodálatos nap, 1956. október 23-a, amikor a magyar nép újra össze tudott fogni. Összekapaszkodva vonultak az utcákon, mert érezték: valami új fog születni és bíztak abban, hogy az elmúlt 15 év szörnyűségei nem ismétlődhetnek meg – hangsúlyozta az akkor tizennégy éves Csigás Zoltán.

A hallgatósággal megosztotta élményét, miként döntötték le a zsarnok Sztálinnak a szobrát. Olyan érzésem volt, hogy ekkora összetartást még sohasem éreztem. Hatalmas türelmet éreztünk egymás iránt, nem lökdösődtünk. Igazi felszabadulás érzése kerített mindenkit a hatalmába – tette hozzá, majd több forradalmi cselekményt is felidézett.

A forradalmakat csak leverni lehet. De legyőzni soha. A megtorlás, az agyonhallgatás és a hazugság ellenére is folyamatosan ott parázslik az eltiprók talpa alatt. Egyetlen dolog okozhatja a forradalom munkását, ha elveszti célja tisztaságát, s a bátor polgárok közössége dühös és alantas tömeggé alakul – üzente beszédében Csigás Zoltán.

Győztek, ha meghaltak is 

A diktatúra üres valósága lassan felőrli az ember méltóságát. Üresség, megcsappant életerő, önfeladásszerűség marad a diktatúra után. Ezzel szemben mi, Magyarországon azt köszönhetjük a hőseinknek, hogy a magyar történelem legsötétebb korszakában, a szovjet megszállás alatt is megőriztük tartásunkat. Felemeltük a fejünket, mert ha titokban is, de mindig volt, mire büszkének lenni. Győztek, ha meghaltak is. Győztek, mert elérték, hogy ránk, utódaikra, nem az emberi gyengeséget, nem a meghasonulás, hanem a kiállás, a bátorság, a hősiesség és a nagyság dicsőségét hagyta örökül. Tisztelet a bátraknak, emlékük legyen örökké áldott – összegezte beszéde végén az 1956-os forradalom eredményét Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke.

B. Kovács István

A forradalom és szabadságharc gömöri hatásairól B. Kovács István Magyar Örökség-díjas gömörológus fogalmazta meg gondolatait, amelyben megosztott egy személyes emléket is. Családi házunk homlokzatán az 1956-os évszám olvasható. „Sokáig azt hittem, azért van ez így, mert abban az évben készült el, mert így volt szokás. Édesapámtól tudtam meg, hogy ez bizony nem úgy van” - mondta bevezetőjében. Édesapjától tudta meg, hogy ez bizony nem úgy van. Az ötvenes évek végén épült és 1956-os évet azért helyezte el a homlokzaton, hogy emlékeztesse a kortársakat és az utódokat a dicsőséges forradalomra és szabadságharcra.

Felidézte, hogy a csehszlovákiai sajtó 1956 őszén kivétel nélkül a kommunista állampárt hivatalos álláspontját hirdetve írt a Magyarországon történtekről, a forradalomról és szabadságharcról. A propaganda gépezet szerves részét képezte az 1948-ban alapított pozsonyi új szó, amely az egyetlen magyar nyelvű napilapja volt a kommunista Csehszlovákiának. Ennek a lapnak volt egyik fiatal szerkesztője a bátkai születésű, iskoláit szülőfalujában, az Egyesült Protestáns Gimnáziumban, majd kényszerűségből Magyarországra menve Sárospatakon befejezte be. Hazatérve Pozsonyban telepedett le, és az Új Szó szerkesztőségében dolgozott az akkor 25 éves Mács József magyar író, akinek a regényéhez a példát szülőföldje, Gömör szolgáltatta a számára. Egy hosszabb, a magyarországi 56-os szabadságharc és forradalommal kapcsolatos, tanulságos részletet olvasott fel az Öröködbe Uram című regényéből. 

A lyukas zászló üzenete

„Mi van a lyukas zászló közepén? A szabadságunk: az a szabadtér, ahol megvalósíthatjuk mindazt, amire a piros-fehér-zöld zászló a szabad tér foglalata tanít bennünket. Piros az áldozatra, amelyet közösségünkért hoznunk kell. A fehér a békére, melyre személyesen és nemzeti létükben olyan nagy szükségünk van. A zöld pedig a növekedésre, melyben kiteljesítjük a küldetésünket egyen egyenként és együtt mi magyarok” – fogalmazta meg levelében az ünneplőknek szánt gondolatait az 56-os szabadságharccal kapcsolatban Balog Zoltán református püspök, a zsinat lelkészi elnöke.

A fiataloknak azt üzente: ne féljenek az áldozattól és az erőfeszítéstől, mert áldozat nélkül nincs győzelem. Intette őket arra is, hogy ne fogadják el a háborút, bárki is tartja azt egyedüli célravezető megoldásnak. Növekedjetek és gyarapodjatok. Gyűjtsetek össze minden értéket az életetekben, hogy össze adhassuk az erőnket, a hitünket és együtt legyünk erősek. Hitvallók, jó keresztény magyarok. A rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumnak átadott lyukas magyar zászló emlékeztessen mindannyiunkat erre az igazi szabadságra: az igazi életre és egymásra – üzente levelében Balog Zoltán püspök, amelyet Molnár Sándor zsinati tanácsos tolmácsolt a megjelenteknek.

Az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének nevében Schrötter Tibor alelnök átadta a rimaszombati magyar közösség emlékezését segítő lyukas zászlót Molnárné Pelle Beátának, a Református Oktatási Központ igazgatójának.

Az 56-os szabadságharcosokra való megemlékezést Vadkerti Imre ünnepi műsora gazdagította.

Iski Ibolya

Kép: Szarvas László

események továbbiak →