A 16. század közepén a reformáció hatására az iskeiek reformátusok lettek. Előbb Bés leányegyháza volt, majd megerősödve anyaegyházzá lett. Beszédes viszont az az adat is, hogy száztíz évvel korábban Iskén még 278-an éltek, ma már alig százan. Itt született Magda Sándor, aki 1934-1939 között a Szlovenszkói Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke volt, de Nyitrai Dezső református lelkész, valamint Révész Bertalan irodalomtörténész is itt látta meg a napvilágot.Templom és parókia a falu központjában

Hét éve szolgál Iskében Egri Gergő. Előtte Nagykaposon volt segédlelkész, majd 2013 májusában a Zsinati Tanács áthelyezte ide, erre a békés, csendes településre, mert itt volt rá szükség, miután az előző lelkipásztor egy másik egyházmegyébe költözött. A gyülekezet 2016-ban választotta meg lelkipásztorául, majd iktatták be az egyházközség élére.

Már gyermekkorától kezdve lelkipásztor szeretett volna lenni. „Nagyszüleim és szüleim elmondása szerint már háromévesen is azt mondogattam, hogy pap leszek. Nem tudom miért volt meg bennem már ilyen kiskorban ez az elhatározás. Viszont a középiskolai tanulmányaim során az egyik istentisztelet alkalmával kaptam ehhez egy komoly elhívást is Lukács evangéliuma 11 részének a 28. verséből: „Boldogok, akik hallgatják az Istennek a beszédét, és megtartják azt.” Ekkor éreztem, hogy megjött az indítás arra, hogy beváltsam azt, amit egykor gyerekszájjal, felelőtlenül kiabáltam szét a nagyvilágba, s elinduljak ezen a pályán. Amikor elkezdtem az ötéves teológiai tanulmányaimat Komáromban egyáltalán nem gondoltam arra, hogy lesznek nehézségek is ezen a pályán, amellyel szembesülni kell. Nagykaposon segédlelkészként egy nagyon szép számú gyülekezetben is kipróbálhattam magam. Bár voltak ott is gondok, de a felettesem segítségével sikerült azokat megoldani. Ez még akkor a gyakorlati tanulási folyamat volt. Amikor viszont Iskébe kerültem, csak magamra hagyatkozhattam, sok mindent egyedül kellett megoldanom, amelyben viszont mindig is partnerek voltak a hívek és a presbitérium” – emlékszik vissza a kezdetekre a lelkipásztor, majd elmondta, hogy számára lelkipásztornak lenni hivatást jelent, nem pedig munkát. Az elhivatási igéje lett a vezérigéje is, amely alapján igyekszik szolgálni, hirdetve a megtartás evangéliumát úgy, hogy az az Istennek és az emberek megelégedésére legyen.Egri Gergő lelkipásztor

A parókia egyik helyiségében beszélgetünk, ahol ifjúsági bibliaórákat tart a már lekonfirmált fiatalok számára. Nyáron szünetelnek az alkalmak, illetve egy jó ideig a korona-vírus járvány miatt nem is jöhettek, de reménység szerint szeptemberben majd folytatják a találkozókat egészen június végéig. „Őket én konfirmáltattam le. Szépen beépültek a gyülekezetbe, látogatják az istentiszteleti alkalmakat. Kérték, hogy hetente egyszer tartsak nekik ifjúsági bibliaórákat, mert hiányzik nekik a hittan és a kátéoktatás. Valójában megdöbbentem, amikor ezzel a kéréssel fordultak hozzám, de ugyanakkor örültem is, hogy milyen lelkesek. Szombatonként jönnek.  Sőt, volt olyan év is, hogy ifjúsági találkozóra is elvittem őket, ismerkedjenek meg más fiatalokkal is. Rugalmasak a lehetőséget illetően és érdeklődőek, de ami a legfontosabb, hogy nyitott szívűek”.

a négy konfirmandus 

A lelkipásztor elmondja azt is, hogy az itteni szolgálatának nemcsak a hét évében, hanem az elmúlt évtizedekben is nagyon kevés gyermek született. „A faluban több gyermek is van, de református legfeljebb hét, a többi más vallású. A szentestén vagy anyák napján, amikor a gyermekek szolgálnak a felnőttek felé, akkor viszont őket is be tudom vonni a szereplésbe, úgy, hogy kapnak egy-egy kisebb feladatot. Ennyi öröme van a gyülekezetnek, hogy más felekezet gyermekei is bekapcsolódnak. Sőt, még nyári táborokba is el tudtam őket vinni. A bési lelkésszel közösen szerveztünk meg az előző években a nyári vakációs bibliaheteket. Ők adták a helyszínt, mi részben a gyermekeket, meg a programot is”.

A gyülekezeti terem

Beszélgetés közben kiderül, hogy a parókián a téli időszakban, az új bor vételétől egészen húsvétig tartják az istentiszteleteket, mivel a műemlékként jegyzett templomban nem tudják megoldani a fűtést. Ezért a hívek az új parókiát már eleve úgy tervezték, hogy abban legyen egy 35 fő befogadására alkalmas nagy helyiség. „Ennyi férőhely bizony elég is a hívek számára. Egy átlagos vasárnapi istentiszteleten 15-20 személy van jelen, függetlenül attól, hogy nyár vagy tél van. Évente egy alkalommal, szentestén azonban ötször többen vannak, akár 80-90-en is. De akkor a templomban tartjuk az istentiszteletet, még a hideg ellenére is, mert ott a legszebb. Ilyenkor az elszármazott iskeiek is hazalátogatnak, s ott ülnek a padsorokban. S milyen jó látni ilyenkor egy nagy közösséget. Bár előfordult már az is, hogy a gyülekezeti teremben voltunk hetvenen. A vajáni református alapiskola tanulói adventi műsorral kedveskedtek a híveknek, de mindenki elfért”.a parókia épülete

Iskén hetente háromszor hívogatja istentiszteletre a híveket a harangszó. Vasárnap délelőtt és délután, majd péntek este hat órától. Egri Gergő az istentiszteleti rendtartást megörökölte az elődöktől. S ezen még maguk a hívek sem akarnak változtatni. Egy alkalommal a lelkipásztor felvetette, hogy csökkentsék a heti istentiszteletek számát, s vasárnap csak délelőtt legyen igehirdetési szolgálat, de hívek tiltakoztak ellene. Azzal érveltek, hogy ők igy szokták meg gyerekkoruk óta, vágyakoznak Isten Igéje után, s minden maradjon úgy, ahogyan eddig volt. „Ez melengeti az én szívemet, az Isten igéjére való vágyásnak az akarása, s az, hogy egy közösségben szeretnének lenni, egy szívvel és lélekkel dicsérni az Istent”.Szeretethíd 2019

Iske 105 lelkes település, a lakosok 98 százaléka református. A fennmaradó két százalékot római és görögkatolikusok teszik ki. Az egyházközség ötven személyről vezet nyilvántartást, a választói névjegyzékben negyvenegy név szerepel. „Mivel a 21. századi politika azt hozta, hogy leépítették a község szomszédságában lévő, a környék legnagyobb munkáltatóját, a vajáni hőerőművet, nagyon sokan elveszítették a munkájukat. A fiatalok már nem maradnak itthon, hanem távolabbra mennek munkát vállalni vagy külföldre. Igy van ez Iske esetében is, sokan mentek el a munkalehetőség miatt máshová, s igy bizony fogy a lakosság és jóformán csak az idősebbek maradnak a településen, illetve azok a fiatal családok, akiknek valahogyan mégis sikerült a környéken munkát találniuk. Igy nemcsak a gyülekezet, hanem a község is lassan elöregszik”. Ennek egyik bizonyítéka, hogy a keresztelések kevés számában is megmutatkozik. Hét év alatt öt alkalommal szolgáltatta ki a keresztség sákramentumát. Volt, hogy évente kétszer is, de előfordult, hogy egyszer sem. S akiket megkeresztelt, azok közül sem volt mindenki helybeli. Két-három esetben olyan gyermeket is, akinek a szülei innen származtak, de mégis ragaszkodtak ahhoz, hogy ebben a közösségben legyen megkeresztelve. A temetések száma viszont jóval magasabb. Volt olyan év, hogy három-négy hívet is eltemettek, s amióta itt szolgál már tizenketten is eltávoztak a minden élők útján.lelkészbeiktatás 2016-ban

„Mivel a hívek nagy része idős, igyekszem őket meglátogatni, bár az elmúlt félévben a korona vírus-járvány miatt nem is mentem hozzájuk. Elsősorban azért, mert félnek, hogy megfertőződhetnek. Igyekeztem tiszteletben tartani az akaratukat. De amint javul a helyzet, folytatom ezt a szolgálatomat, mert tudom, jól esik neki a velük való beszélgetés. Sokszor van, hogy várnak, mikor kopogtatok be hozzájuk. Ha valami miatt nem jönnek huzamosabb ideig templomba, akkor megyek és meglátogatom őket. Elbeszélgetek velük, hogy vajon mi volt az oka a távolmaradásuknak, de általában a legtöbb esetben az öregséggel járó nehéz járás, a betegség akadályozza meg őket abban, hogy közösségben legyenek a többiekkel. Én viszont látom, ott van a vágy a szívükben, hogy jöjjenek és hallgassák IstenIgéjét.  

„Nem könnyű a szolgálat egy elöregedő faluban. De teszem a dolgom: reménységet adni számukra az igehirdetésben. A személyes látogatások alkalmával pedig biztatni őket, hogy ha eddig megsegített bennünk az Úr, akkor ez igy lesz a későbbiekben is. Öröm van a szívemben, amikor látom ennek a maroknyi gyülekezetnek, amely a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház talán legkisebb anyaegyházközsége, az élni akarását. Ami nemcsak abban mutatkozik meg, hogy ragaszkodnak a rendszeres alkalmakhoz, hanem a tenni akarásban is az utókor számára. Továbbadni a hitüket, megtartani a hagyományokat és a magyar nyelvet. Ez utóbbi nagyon fontos is, hiszen az Iskével szomszédos Deregnyő már a nyelvhatáron van, s bizony érezzük is ennek a közelségét. Ha kevesen is vannak, de reményüket nem vesztették el. Hiszen felépítettek egy új parókiát, felújították a műemlék templomukat. Később kicserélték a parókia nyílászáróit, új tetőzetet kapott, majd modernizálták az elavult fűtésrendszert.  Mi más ez, ha nem egyfajta előre tekintés” – mondja a lelkipásztor, aki megemlíti azt is, hogy mutatkozik némi reménység a gyarapodásra is. Az utóbbi időben ugyanis egyre több fiatal család keresi fel a községet házvásárlás és letelepedés céljából. Általuk növekedhet a falu lakossága, s talán a gyülekezet közössége is. Az idősektől hallotta, száz évnek kell eltelnie, hogy teljesen kicserélődjön a falu a lakossága. Ez történt az elmúlt száz évben és ez várható az elkövetkező száz évben is. A tősgyökeres iskeiek eltűnnek, mert vagy nincsenek leszármazottak, vagy ha voltak is, akkor máshol találták meg a boldogulásukat, s akik maradtak, itt öregedtek meg. De jönnek helyükbe újak, máshonnan. Megvan a remény arra, hogy újra benépesülhet a falu magyar nemzetiségűekkel.

Szeretethíd 2019

A gyülekezet egyelőre fenn tudja tartani a templomát és a parókiát. Van egy kis bérbe adott szántóföldje, amit a rendszerváltoztatás után visszakapott az államtól. Az ötvenes évek szövetkezetesítés idején az egyházközséget is megfosztották a földjeitől, csakhogy annak elenyésző részét sikerült visszaszerezni. A lelkipásztor szerint a bérleti díja ugyan nem nagy, de ebből és a hívek adományából fedezni tudják a rezsiköltségeket, illetve a kisebb javításokat. Nagyobb munkálatok elvégzésére azonban nem futja, csak pályázati pénzből. 

„Néha adódnak nehézségek, s hirtelen úgy érzem, hogy nem találom a kiutat, de hála az Úr Igéjének, abból mindig tudok erőt meríteni. A Szentírás tele van bátoritó és biztató Igékkel, hogy Isten megsegít bennünket a nehéz időszakban s ő ott van velünk, s meghallja kéréseinket. Bár nem szabad rá úgy gondolni, mint egy szerencsét hozó talizmánra, hanem alázatos szívvel, kellő figyelemmel, a neki járó tisztelettel, a benne való hittel és bizodalommal kell elfogadnunk azt, ha nekünk valamit megígér, akkor azt meg is cselekszi. Ehhez pedig az kell, hogy teljes mértékben rábízzuk magunkat. Igy is próbálok élni, bár emberként nekem is nagyon nehéz sok mindent az Isten elvárásához igazítva tenni, de igyekszem maradéktalanul úgy élni és szolgálni, hogy teljes mértékben rá hagyatkozhatom. A Bodrogközből, Bacskából származom, nincs nagy távolság a két település között, az ittenieknek én mégis - viccesen szólva - vízentúli vagyok. Amikor ide helyeztek, örültem is annak, hogy viszonylag közel kerültem a szülőfalumhoz, mert szeretek hazajárni. Sokszor úgy érzem, hogy egy-egy nehéz hét után jó megpihenni egy-két napot otthon a családi környezetben, hogy aztán megújult erővel kezdhessem el a következő hetet.

Iski Ibolya

Kép: Iski Ibolya, Iskei Református Egyházközség