A múlt század harmincas éveiben még háromszázhúsz tagot számlált a gyülekezet, és akkor még az egész falu református volt. A Dapsy földesúr birtokán csak a kondás, a kovács és a kanász voltak a családjaikkal együtt katolikusok. Azóta azonban jelentősen megváltozott a község vallási összetétele: Kárpátaljáról 1947-ben evangélikusokat telepítettek a faluba, és a katolikusok száma is megnövekedett: mára már ők vannak többségben. A református gyülekezet kilencven főre, az evangélikusoké pedig harmincra zsugorodott.

A református közösség alkalmait főleg a vasárnapi istentiszteletek jelentik. A negyven adófizetőből tízen-tizenketten járnak rendszeresen istentiszteletre – mondja a lelkipásztor –, de a sátoros ünnepeken harmincan is meghallgatják az igehirdetést. Évszázadokon át fennmaradt az a gyakorlat, hogy az alsó- és felsőfalui és a kisvisnyói hívek is Szkároson járulnak sátoros ünnep alkalmával az úrasztalához.

Az elődök az altemplomot 1536-ban építették, majd 1822-ben kibővítették. Ma a padsorokban elférne nemcsak az összes helybeli református, hanem valamennyi kebelbeli gyülekezet reformátussága is, ami háromszázhúsz lelket tesz ki. A lelkipásztor elmondása szerint a folyamatos elvándorlás rányomta bélyegét a közösségre. Az iparosodás kezdetén a múlt században munkalehetőség után többen Tornaljára, Rimaszombatba és Nagyrőcére költöztek, és a helyükre nem jöttek újak. Jelenleg is magas a munkanélküliség, a fiatal családok alig-alig tudnak boldogulni. Elindult egy lassú visszaköltözés a városokból – ez jelent némi reményt a jövőt illetően.
A lelkipásztor a nagyobb látogatottság érdekében felkeresi a református családokat, de úgy véli, mindenki felé nyitottnak kell lenni: származástól függetlenül, azok irányában is, akik nem a tételes hitnek a gyakorlói. Örömmel mondja, hogy sikerül integrálni a cigány kisebbséghez tartozókat is a közösségbe. Közülük egyre több fiatal konfirmál. Mint mondja, azt is megtapasztalta a szolgálata során, hogy ragaszkodnak az anyaszentegyházhoz, a lelkipásztor személyéhez is, és még személyes dolgokban is kérnek tőle tanácsot és eligazítást.

A lelkipásztor a családok látogatására helyezi a fő hangsúlyt, és szeretne évente legalább egyszer mindenkihez bekopogtatni. Harmincöt éve lelkipásztora a gömörszkárosi gyülekezetnek, és hozzá tartozik még Alsó- és Felsőfalu, Felsőrás és Kisvisnyó is. Emellett huszonhat éve beszolgáló lelkésze a bejei gyülekezetnek és társegyházainak: Oldalfalának, Otrokocsnak, Zsórnak és Lőkösházának.

A református családokkal a gyermekek révén is kapcsolatban van. A harkácsi alapiskolában közel hatvan gyermeket tanít hittanra, általuk értesül a templomba nem járó szülők sorsa felől. A gyülekezet gondnoka, özv. Kecső Zoltánné is ellátja információkkal, hogy kiért és miért kell imádkozni, valamint mikor szükséges meglátogatni egyes családokat. A lelkipásztor a gyermekeket kapocsnak látja a gyülekezet és a családok között.

Az istentiszteleteket általában idősebbek látogatják, de a fiatal énekkari tagok is folyamatosan részt vesznek rajtuk (bár a tanulmányaik miatt nem mindig tudnak ott lenni). A gyermekek állandó szereplői a gyülekezeti alkalmaknak. Március 15-e, anyák napja, október 6-a, október 23-a, a reformáció emlékünnepe alkalmával és karácsonyeste énekkel és szavalattal szolgálnak. Mint minden évben, 2012-ben is volt keresztelő és konfirmáció is a gyülekezetben (a cigány szülők előszeretettel hozzák megkereszteltetni gyermekeiket a templomba).
A rendszerváltás után rögtön bibliatáborokat rendeztek az ifjaknak, ahova az egész egyházmegyéből jöttek érdeklődők. 2013-ban szeretnének a Csemadok helyi alapszervezetével karöltve többnapos kézművestábort szervezni. Erre a célra a volt református iskola épületét is szeretnék felhasználni, amely festői környezetben található.

A kis közösségnek nagy tervei vannak. Isten iránti hálával mondja a lelkipásztor, hogy a templom tetőszerkezete teljesen megújult, viszont szükséges a torony és a templomhajó külső felújítása is. A barokk-klasszicista stílusban épült, műemléknek nyilvánított régi parókiát szeretnék átalakítani nyári táborok fogadására. Több pályázatot is benyújtottak már különböző helyekre. A 230 éves nemesi kúria a lelkipásztor szerint megérdemelné, hogy megmentsék az utókor számára. Amennyiben meglennének a szükséges anyagiak, akkor először a tetőszerkezetét kellene megjavítani. Erre elegendő lenne egy egyszeri, de elégséges támogatás, a többi kisebb munkákat a gyülekezet önerőből is meg tudná oldani; bizonyára adakoznának is erre a célra a hívek. Így volt ez a templom 1999-es teljes felújításakor is, példásan adakoztak a hívek. A legutóbbi, 2010-es belső renoválás idején is erejükön felül járultak hozzá a kiadások fedezéséhez.

És meddig lesz Gömörszkároson gyülekezet? – tesszük fel a kérdést a lelkipásztornak. – Amíg az Úr adja, vagyunk és leszünk. Meg vagyok róla győződve, hogy az Úr a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Munkálkodunk az iskolában is. Lehet, hogy mi már nem leszünk, de az a mag, amelyet a szívekbe elvetettünk, akkor majd kikel – válaszolja bizakodva Tóth László.

Iski Ibolya

Kálvinista Szemle 3/2013