Majd 1994-ben, amikor megalakult a Kálvin János Teológiai Akadémia már lévitai képesítést is lehetett szerezni, amit később a lelkipásztori képzés váltott fel. Kezdetben nagy volt az érdeklődés a teológiai tudományok iránt, vagy mondhatjuk úgy is, sokan szerettek volna több ismeretet szerezni a Biblia tanulmányozásához, de szép számban jelentkeztek olyanok is, akik lelkipásztori szolgálatra készültek. Azóta eltelt több mint 25 év. Lévai Attila dékánnal beszélgetünk a múltról, a jelenről és a jövő kihívásairól.

– Még mindig vonzó a teológia?  

– Igen, még mindig vonzó, főleg azok számára, akik önmagukban éreznek egyfajta elhívást a szolgálatra. Ugyanakkor, ha nagyon őszinte akarok lenni és a csak a számadatokra hagyatkozom, akkor látni kell, hogy jelen pillanatban a teológiai képzés – függetlenül attól, hogy a teológiai vagy a teológiai kar által nyújtott más képzés – iránt meglehetősen gyér az érdeklődés. Már nincs az, mint huszonöt évvel ezelőtt, amikor nyilvánvaló volt nagyon sok mindenki számára, s ezt különösen is hangsúlyozták a lelkészek, hogy valamilyen módon pótolni kell a hiányt. Nem volt ritka, hogy egy lelkipásztornak négy-öt gyülekezete is volt. A rendszerváltozás után a hiány pótlása érdekében a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház a Kálvin János Teológiai Akadémia életre hívásával felvállalta a jövendő lelkipásztorok képzését. Ennek köszönhetően a kétezres évek közepére az egyház akkori vezetésének sikerült is ezt a célt elérnie. Majd következett tíz esztendő, amikor azzal kellett szembesülni, hogy talán a szükségesnél is több a lelkészek száma. Szinte minden egyes megüresedett lelkészi állás be is lett töltve, sőt vannak még olyan lelkészi szolgálatba lévő munkatársak is, akik segéd- vagy beosztott lelkészként, illetve más módon szolgálnak a református egyház kötelékében. Az utóbbi három évet alapul véve azonban a kevés jelentkező miatt lassan ismét lelkészhiánnyal kell szembesülni, amely ha az elkövetkező öt esztendőben nem fordul pozitív irányba, akkor az sokkal drasztikusabb mértéket ölthet. 

–  Mondhatjuk azt, hogy a korábbi nagy lelkesedés elapadt az érdeklődők részéről? Vagy esetleg azért, mert nincs perspektívája annak, aki elvégzi a református teológiát?

– Aki a református teológiai karon képesítést szerez református teológus szakon, annak mindig is lesz perspektívája és reménység szerint szolgálatba is fog tudni állni. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy ez a mai világ már teljesen más, mint a huszonöt évvel ezelőtti. Felgyorsult körülöttünk nagyon sok minden. A gazdasági tényezők egyrészt nagyon sok fiatalt külföldre csábítottak, másrészt viszont olyan trendeket nyitott meg a számukra, amelyek a hirtelen, viszonylag sok pénzhez való jutás lehetőségét is kecsegtetik, akár egy kezdő fizetés kapcsán. Ilyen szempontból sajnos ki kell mondani, hogy nem igazán vonzó a református lelkészi életpálya. Már csak abból kifolyólag is, hogy a református lelkipásztor a teológia elvégzése után szolgálatba állva a minimálbér összegét sem kapja meg fizetés gyanánt. Ide tényleg olyanok kellenek, akik nem a pénzért jönnek szolgálatba, hanem inkább azért, ami valójában ennek a hivatásnak a lényege: Jézus Krisztust és a mi református népünket szolgálni.   

– Tehát a stabil munkahely, a szolgálati lehetőség adott lenne, de fel lehetne tenni a kérdést így is, hogy aki elvégzi a teológiát és szolgálatba szeretne lépni, akkor annak nem kell félnie attól, hogy elutasítják az erre vonatkozó kérvényét, illetve várnia kellene arra, hogy mikor üresedik meg egy szolgálati hely, hiszen ahogyan említette is, most már azzal kell szembesülni, hogy lassan megüresednek a szolgálati helyek és nem lesz kikkel betölteni.

– Ez így igaz, ettől függetlenül azonban van egyfajta szelekció. Ez pedig úgy működik, hogy az, aki bármelyik – Komáromban vagy másutt – református teológián elvégzi a teológus, vagy Magyarországon a lelkipásztori szakot és a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban kíván lelkipásztorként szolgálni, annak azért még keresztül kell mennie két rostán: az első lelkészképesítő vizsgán, amelynek sikeres teljesítése után segédlelkészi beosztást kap, majd a második vizsga letétele után önálló gyülekezeti lelkipásztorként vagy beosztott lelkészként szolgálhat. Ugyanakkor vannak üresedésben lévő parókiák már most, amelyek várják a lelkipásztorokat, és vannak olyan gyülekezetek, ahol jó lenne több segéd- vagy akár beosztott lelkészt munkába állítani. Ez egyelőre várat magára, tekintettel arra, hogy lassan nem tudjuk betölteni a fokozatosan megüresedő lelkészi helyeket sem.

– Milyen feltételt kell teljesítenie annak, aki református teológiai szakra jelentkezik? Bárkit felvesznek felekezeti hovatartozástól függetlenül? Vagy tartani kell magukat egy meghatározó kerethez?

– Különbséget kell tenni a között, hogy aki a református teológiai karra a teológiai képzésre jelentkezik, az a végzése után milyen irányba szeretne orientálódni. Református lelkész akar-e lenni a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban, vagy valamely más egyházkerületben, avagy egyszerűen csak azért jelentkezik teológiára, mert a teológiai tudományokban szeretne elmélyülni és ilyen módon egy egyszerű egyetemi diplomára vágyik és semmi többre. Amennyiben valaki ténylegesen azért jelentkezik teológiára, mert lelkipásztor szeretne lenni, akkor  az öt esztendő elvégzése után megkapja a teológiai karon a mesteri szintű diplomáját. Ezzel aztán gyakorlatilag lehetősége van arra, hogy bejelentkezzék a református egyházhoz, s a vonatkozó lelkészképesítők elvégzése után helyezik ki szolgálatba. Aki így gondolkodik, annak már az öt esztendő alatt is plusz kötelezettséget kell teljesítenie: legációba mennie és nyári gyakorlatokat abszolválnia. Ilyen módon már a felkészülési időszakban is óhatatlanul integrálódik az egyházba. Ha a mi egyházunkat vesszük alapul, akkor ez úgy történik, hogy aki a későbbiek során lelkipásztori szolgálatot szeretne betölteni, az már a teológia ideje alatt általában kéri a lelkészjelölti jogállásának a megadását. Így lesz teljessé a kör, vagyis így lehet valakiből a teológiai kar elvégzése és a lelkészképesítők abszolválása után lelkipásztor. Amennyiben az illető nem kíván lelkipásztori szolgálatba állni, akkor is tanulhatja minden további nélkül azokat a teológiai diszciplínákat, amelyeket oktatunk, befejezi a képzést, kap egy mesteri diplomát, s azzal a szabad munkaerő-piaci versenyben ott helyezkedik el, ahol tud.

A beszélgetést folytatjuk.

Reformata, Iski Ibolya