Mindkét intézmény komoly múltra tekint vissza. A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma 1538 óta folyamatosan működő tanintézmény, a magyar szellemi élet számos személyiségének volt alma matere. A Dóczy Gimnázium 1838-ban alakult, mint Dóczi Leánynevelő Intézet, legnevesebb diákja Szabó Magda írónő volt. Nem utolsó sorban pedig maga a helyszín, Debrecen városa a magyar reformátusság központja adott otthont a találkozónak.

Harmincnyolc intézmény 174 tanára és diákja sereglett az Alföld központjába, a kálvinista Rómába. Az együttlét kezdetén a tavalyi házigazda, a lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium küldöttsége ünnepélyesen átadta a debreceni iskoláknak azt a jelképes kopjafát, amelyet a találkozó rendezői egy évig őriznek.  Az alkalom Vad Zsigmond igeszolgálatával vette kezdetét, majd ismerkedési esttel folytatódott a Díszteremben és a Kollégium udvarán. A négy napos találkozó igen gazdag programot kínált a résztvevőknek.

Egy-egy nap a két házigazda gimnázium mutatkozott be. Több részben Debrecen városa is felfedte kincseit: a Nagytemplom és a torony, a belváros, a Déry Múzeum (itt látható a Munkácsy trilógia, ami lenyűgöző látvány) és az élményfürdő. Két nagyobb látogatást szerveztek a környékre, ilyen volt a nyíregyházi Állatparkban és a Hortobágyon tett kirándulás. Emellett még sportrendezvény, kulturális előadás, látványos fizikai kísérletek tették még színesebbé az amúgy is gazdag programot.

A találkozó a hagyományokhoz híven közös nyilatkozat kiadásával fejeződött be. „Fontosnak tartjuk, hogy a Kárpát-régió valamennyi állama biztosítsa a keresztyén óvodát és iskolát választó szülők számára az intézmények elérhetőségét.” – olvasható az első pontban, melyet huszonöt magyarországi, hat erdélyi, három partiumi, három kárpátaljai, egy felvidéki intézmény és öt református tanügy-irányítási illetve pedagógiai szakmai szervezet szignált.

Zárásként pedig álljon itt a találkozó jelmondata, Szabó Magda vallomása: „Hogy milyen hűséget követel tőlünk az élet, és kivel szemben, azt mindenki úgyis maga dönti el;de mindenesetre hűség elsősorban önmagunkhoz, az elveinkhez, az élethez, a családhoz, a hazához és nem utolsó sorban az iskolához.“