Szépen megtelt a királyhelmeci református templom gyerekekkel és szüleikkel, a felkészítő, a koncerten is előadó zenepedagógusokkal, valamint nem kis számú hallgatósággal, hogy az adventi koncerten elcsendesedjen a lélek, s mindemellett még egy jó ügy, a templom orgonájának felújítása is támogatva legyen.

A koncert kezdetén Molnár István lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Röviden beszámolt a templom orgonájának múlt század elején történt építéséről. Angster József pécsi orgonaépítő mester által tervezett és épített orgona közadakozásból készült el. Talán éppen ebből kifolyólag ezért is kezdett el jótékonysági koncertben gondolkodni a gyülekezet vezetése az orgonafelújítás anyagi hátterének tervezésekor. Az első ilyen jellegű rendezvény fellépői kapcsán elsősorban a helyi zeneiskola tanulóira és oktatóira gondoltak, akik szívesen tettek eleget a kérésnek – említette bevezetőjében a lelkipásztor, majd Diana Penťovát, a királyhelmeci Művészeti Alapiskola igazgatónőjét kérte fel köszöntő szavai tolmácsolására. Az igazgatónő beszédében örömét fejezte ki, hogy szerepet tudnak vállalni a református gyülekezet céljának elérésében, és a koncerten egy-egy szeletét tudják bemutatni az iskolájuk sokoldalú zenei tevékenységének. Bizodalmát fejezte ki, hogy a megújult orgona hangzásával újra gazdagítja majd a következő generációk lelki és kulturális épülését. Beszéde után a Művészeti Alapiskola nagy létszámú gyerekkórusát Balla Viktória, a zeneiskola tanára konferálta fel, aki nemcsak a kórus vezetőjeként, de az egész koncert műsorvezetőjeként is jelen volt.  A gyerekkórus az est folyamán többször is fellépett. A karácsonyi énekeik mellett református zsoltárokkal is színesítették a jótékonysági koncert repertoárját. A hangversenyre érkezők sokféle hangszert hallhattak, hiszen az előadók a szaxofontól a furulyán és dobon át a klasszikus zongoráig, vagy éppen az orgona és a csembalóig sok mindent megszólaltattak. Az előadásmód is változatos volt, mivel az egyszemélyes előadás mellett volt gyermek és felnőtt négykezes, de a különböző hangszerek együttes megszólaltatásával is sokakat megörvendeztettek az előadók. A hangszeres zeneműveken és a kóruséneklésen túl egyszemélyes előadásban is hallhattak éneket a jelenlévők, de részük lehetett egy ének hat diák általi előadásában is. A közel kétórás koncertet az énekkar előadása zárta, amelynek utolsó énekébe, a közismert Csendes éj énekbe a koncertre érkező vendégek közül is többen bekapcsolódtak.

Jótékonysági koncertet a református templom orgonájának felújításához való hozzájárulás céljából szervezte meg az egyházközség. A jótékonykodásnak azonban másféle jelét is lehetett látni a tényleges pénzadomány mellett. A gyerekek jótékonykodtak odaszánásukkal, a pedagógusok felkészülésükkel és a gyerekek felkészítésére szánt idejükkel, de meggyőződésem, hogy a jelenlévők kivétel nélkül jótékonykodtak saját maguk irányába is – ha lehet ilyet kijelenteni –, hiszen az ünnep előtti rohanásban megállva, a megszokott tevékenységeket elengedve, megengedték lelküknek a zenére, s a zene harmóniái, az énekek szövegei által a karácsonykor emberré lett Istenre figyelést.

Molnár István