Dukon András, a gyülekezet lelkésze zsoltárverssel köszöntötte az ünneplő sereget: „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal.” (95:1-2)

Isten Igéjét és annak üzenetét Rúth 1,6 alapján Kassai Gyula, a barsi egyházmegye esperese tolmácsolta. Naomi a tragédiákat követően elindult haza, de a hívó szó nem embertől jött, hanem Istentől. Isten szólt 500 évvel ezelőtt is, hitvalló őseink nem emberi szóra keltek fel. Isten erőnk felett nem próbál meg minket, de gyarapítani akar bennünket! – mondta többek között az esperes.

Az úrasztalától a történelmi visszatekintést a helyi lelkész ismertette, rámutatva arra is, hogy nemcsak a reformáció 500., de méltó emlékezni a debreceni zsinat 450. és a galántai zsinat 425. évfordulójára is, amikor is elfogadták a II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét hitvallásként, illetve megerősítették annak elfogadását.

Lukátsi Vilmától a Wittenberg című versét Kálnay Csenge osztotta meg a hallgatósággal.

Az emléktábla leleplezését a jelen levő lelkészek közül a rangidősekre bízták, Kiss Ilona és Nátek Sándor nyugalmazott lelkészekre.

Az emléktábla alá egy-egy szalagot helyeztek el a jelen levő gyülekezetek képviselői, nevezetesen a pozbai, barsbaracskai és az újlóti gyülekezet gondnokai.

Az ünnepnapot énekszóval a besei-pozbai vegyes kórus tette emlékezetesebbé.

Az istentiszteletet követően a templom mellé ültették el a reformáció fáját, egy díszmeggy fát.

A himnusz eléneklése után szeretetvendégségre várták az ünneplő gyülekezetet. Ezúton is köszönetet mondunk a szervezőknek, a gyülekezet elöljáróinak, mindazoknak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy együtt ünnepelhessen négy gyülekezet.

Reformata, Sándor Veronika, II