Kedves Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban! János, a „szeretett tanítvány" Patmosz szigetén tölti száműzetését. Szó szerint elszigetelve a világtól az idős kor minden nyűgével, a kényszermunka terhével, keserű hírekkel; hiszen akik első társai voltak a tanítványságban, már mind vértanúsággal távoztak. Ismerjük el, nem túl reményteljes kilátás. Ám jön a „hét első napja", ahogy az első keresztyének nevezték „az Úr napja", és a Lélek a mennyei ÚR Krisztus jelenlétébe ragadja el. Halottként omlik Mestere lábai elé, de Ő megérinti, és kedves szóval felemeli őt.

Mennyire ugyanaz és mennyire más a Mester! Rabbuni! (Jn 20,16) Mennyire ugyanaz és mennyire más a mennyei valóság a földihez képest. Valami mégis megmarad: az érintés, a biztatás, a szelíd hang: a Szeretet (1Kor 13, Rm 7,4). Ahogy azonban vállára teszi a dicső Király a kezét, ahogyan Ő szól, úgy csak egy valaki tud: Jézus.

A két világ, a két valóság közt az Isten hídverése Jézus Krisztus, akiben nincs változás (Zsid 13,8), és kezében tartja az egész teremtett világot, s benne porszemnyi életünket, gyülekezeteinket. Ugyanaz a teremtő hatalmas jobb tartja kézben a mindenséget, aki az apostolt páratlan gyengédséggel érinti meg. Hatalom és szelídség, erő és alázat, fenség és természetesség még senkiben nem ötvöződött úgy, mint a mi Megváltónkban.

Testvérem, amikor megkopik a remény, amikor az ünnep minden bájos külleméből lecsupaszodik, megmarad a lényeg, az örökkévaló. Húsvétot ugyanis nem tartunk, hanem Húsvét történik. Húsvét ott van, ahol valóban megjelenik az ÚR Jézus Krisztus. A halottként kezelt Jézusból élő Krisztus lesz. Onnan tudhatod, hogy igazán jelen van, hogy gyarló éned készül halni, önkéntelenül roskadsz elébe, jelentéktelenül foszlanak le rólad életed bilincsei, nyűgei, gondjai, fájdalmai, és csak Ő lesz a fontos. Ő, aki megelevenítheti szívünket helyzetünk minden sivársága ellenére is. Hidd el, Veled is találkozni akar. Te is lehetsz szeretett tanítványa, küldetésben élő emberi lény. Vasárnapról, vasárnapra egészen az utolsó boldog Húsvétig, a feltámadásig (1Kor 15).
Sokszor elég csak annyi, hogy megfordulsz, és a hátad mögé nézel. Elfordulsz mindennapjaid szokványos irányától, és meglátod, ki követett eddig csendesen, kinek a hangját hallod. Jézus az, aki előtt nincs akadály, mert miután letette tiszta áldozatul életét érted, feltámadásával legyőzte minden ellenségünk.

Nincs mitől félj, mert Ő szólít ma is: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké."

Nagy Gábor, felsőlánci lelkipásztor