Megjelent előttem a mosolygós, bajszos arca, felidéződött bennem a vele kapcsolatos (talán első) emlékem. Valamikor a kilencvenes évek elején Hollandiában jártunk egy busznyian a komáromi teológiáról. Mi a férjemmel, mint kísérők lehettünk ott. Egy alkalommal a holland testvérek használt ruhákat hoztak nekünk, melyek közül szabadon válogathattunk. Próbálgattuk, méregettük, kínálgattuk egymásnak a megkímélt, jó minőségű ruhákat. Mindenki előtt gyűltek a kupacok, amikor azt vettem észre, hogy Árpád egy inggel a kezében álldogált. Mikor rákérdeztem, hogy miért nem válogat, elégedetten mondta, hogy már választott. És mutatta az inget.Ilyennek ismertem. Visszafogottnak és szerénynek.

Amikor engem ért gyász, akkor felhívott és meghallgatott. Visszafogottan és szerényen.

Tudom, hogy csak előre ment. De korán. A nyomát itt hagyta, az emlékét megőrizzük!

Kis Lucia