A tavalyi, a koronavírus-járvány miatt rendhagyóan megtartott ÉlesztŐ után a szervezőknek a szokásos két év helyett csupán tizenkét hónap állt rendelkezésükre, hogy megvalósítsanak egy újabb találkozót. A szokatlan időbeosztás ellenére sikeresen vették az akadályokat, így augusztus 9-én kezdetét vehette a 2022-es ÉlesztŐ, amelynek mottója „Célkeresztben”.

A következő öt napban résztvevők és önkéntesek együtt, különböző előadásokon, dicsőítő alkalmakon és lelki programokon keresik a választ kérdéseikre, és arra, mit is jelent pontosan célkeresztbe kerülni – illetve célkeresztbe venni valamit.

Nagyobb terve van

„Izgalmas folyamat, ahogy a dolgok kiforrják magukat, valami hosszabb, valami rövidebb ideig tart, így volt ez velünk is. Hiszem, hogy ezt a tábort nem mi terveztük, hanem Isten, Ő helyezte a vezetők szívére, hogy idén is legyen ÉlesztŐ, vele állhattunk munkába” – fogalmazott Édes János. Az idei találkozó főkoordinátora arra is emlékeztette a résztvevőket, hogy amikor valaki elkezdi követni Isten terveit, hamar megtapasztalhatja, hogy célkeresztbe kerül, hiszen az ördögnek nem tetszik, ha olyan útra lépünk, amely az Úrtól van – de ezek a nehézségek múlandók.

Édes János egy személyes történetet is megosztott a hallgatósággal: már elkezdődött az ÉlesztŐ szervezése, a helyszín keresése mellett azonban mindennapi feladatait is el kellett látnia. Ezek a feladatok sokszor aggodalommal töltötték el, igyekezett minél jobban felkészülni arra, mit hozhat a jövő. Ebben a helyzetben éppen egy olyan prédikációt hallgatott meg vezetés közben, amelyben Gedeon történetéről volt szó – különösen arról az esetről, amikor megpróbált gabonából elraktározni a nehezebb időkre. „Ebben magamra ismertem, akkoriban én is kapkodtam a dolgok után. De ezeket hallva eszembe jutott, hogy Gedeonnal nagyobb terve volt Istennek – és hiszem, hogy velem, velünk is nagyobb terve van” – tette hozzá. Mint mondta, ugyanígy, töretlenül hiszi azt is, hogy Istennek terve van az ÉlesztŐ-vel, Ő az, aki szeretne adni valamit a résztvevőknek. „Kívánom, hogy érezzétek jól magatokat, Isten változtassa meg az életeteket, tapasztaljátok meg hatalmát és Ő áldjon meg benneteket” – nyitotta meg a főkoordinátor a 2022-es találkozót.

Erő az útra

„Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban” – Kiss Miklós örösi lelkipásztor, a Fiatal Reformátusok Szövetségének országos elnöke Pál apostol gondolataival köszöntötte az ÉlesztŐ résztvevőit. Mielőtt az apostol lejegyezte az igeszakaszt, a feltámadásról és a megérkezésről írt, amely kétezer év távlatából is fontos üzenet a keresztyén embernek. „Az úton el lehet fáradni, de a megérkezés az, amely képes feltölteni a vándort. Hívő embernek lenni fárasztó, ebben az életben ki lehet merülni – ha nem így lenne, mindenki ezen az úton járna” – magyarázta.

A Firesz elnöke arról is beszélt, miért fontos tovább haladni az úton: felidézte, hogy néhány héttel korábban, a Gombaszögi Nyári Táboron is különböző programokkal vett részt a szövetség. Az egyik reggel a kávézóban egy önkéntes elmondta, mennyire hálás a Firesz-es alkalmakért és az azokon elhangzott gondolatokért. „Megerősítésnek vettem ezt a visszajelzést, ebből is azt éreztem, hogy a hívők szolgálatára szükség van a templomon és a sátron kívül, a világban is.”

Azt kívánom, hogy az ÉlesztŐ legyen az a hely, ahol a céljaitok a kereszt mellett nyernek új tartalmat, új árnyalatot, új mélységet – hangsúlyozta Kiss Miklós. – Kívánom, hogy ez a hét legyen mindnyájunknak egy olyan lehetőség, ahol erőt nyerhetünk arra a fáradtságos útra, amelynek a végén egyszer megérkezünk.”

Nem csak zene

A lelki alkalmak előtti és utáni elmélyülésben idén is az ÉlesztŐ Band, azaz a találkozó dicsőítő zenekara segít. Ez a szolgálat egyszerre látható és láthatatlan, a zenekar tagjaitól alázatot követel meg – de ebben nincs is hiány. „Hajlamosak vagyunk a dicsőítést egyfajta háttérmunkaként kezelni, miközben a találkozás és az együttlét szerves része – egy fontos szolgálat, amelyet komolyan kell vennünk” – fogalmazott Takács Krisztina a zenekar egyik vezetője.

A zenekarban szolgálók már a találkozó előtt is készültek, odaszánták idejüket az énekek kiválasztására. „A személyes motivációm az, hogy együtt emeljük fel az Úr nevét. Ha ehhez bárhol eszköz lehetek, oda szívesen elmegyek, ott szeretek jelen lenni” – vallja Takács Krisztina, azonban azt is hozzátette, „ez nem zenélés, ez dicsőítés, amelybe csak annyira tudunk bevonni másokat, amennyire mi magunk is benne vagyunk”. A zenekar célja, hogy a találkozó résztvevői azt lássák, ők maguk is teljes szívvel szólnak az Úrhoz.

„Komolynak tartom ezt a szolgálatot, mert először minden alkalommal magunkat kell megvizsgálnunk és úgy belépnünk az Úr jelenlétébe, mert csak így tudunk másokat is meghívni ebbe a közösségbe” – foglalta össze. A dicsőítés-vezető ugyanakkor azt tapasztalta, a résztvevők örömmel követik őket az énekekben, valódi közösségként csatlakoznak a dicsőítéshez. „Az első nap végére azt láttam, mintha itt egy nagy család találkozott volna az áhítatban, az épületben, az énekszóban. Úgy éreztem, valóban mind megérkeztünk és egy a célunk: az Úrral lenni, őt a középpontba helyezni – a következő napokban rajta áll, mit is szeretne kezdeni velünk” – fogalmazott Takács Krisztina.

Nincs felül, középen vagy alul

Az idei első áhítattartó, Tóth Krisztián zsigárdi lelkipásztor is egy történettel üdvözölte a találkozó résztvevőit. Mint elmondta, nemrég a testvérgyülekezetükbe, Mérára látogatott közösségével.

„Isten hozott itthon Erdélyben!” – köszöntötte őket a mérai lelkipásztor, amit először meglepve fogadtak arra gondolva, hogy is lehetnek ott otthon. „Itthon vagytok, hiszen testvérek vagyunk” – válaszolt a lelkész.

„Ezért én is azt mondom nektek, Isten hozott benneteket itthon, az ÉlesztŐ-n!” – hangsúlyozta Tóth Krisztián.

Felidézte: amikor felkérték a szolgálatra, úgy érezte, nem annyira ismert, nem ő a legmegfelelőbb erre – de megnyugtatták, hogy az ÉlesztŐ-n nincsenek ilyen kategóriák, itt nincs senki felül, középen vagy alul. Erre időről időre visszagondolva az áhítat alapjául Lukács evangéliuma 23. fejezetének azt a szakaszát választotta, amely Krisztus megfeszítéséről szól. „Azért esett rendhagyó módon ezekre a versekre a választásom, mert ebben megjelennek a különböző szintek: a farizeusok azt hitték, felül vannak, keresztre feszíttették Krisztust, akiről azt gondolták, így alulra kerül – magyarázta. – Jézus azonban nem látott mást a keresztről, csak elveszett bárányokat és megtalált bárányokat.”

A tékozló fiú történetéből tudhatjuk, hogy az Atya mindig hazavárja azt, aki eltévedt, a száz bárány példázata pedig arról tanít, hogy a jó pásztor elmegy azért az egyetlenért is, aki elveszett és hazaviszi. „Nem tudom, hogyan és miért érkeztél erre a találkozóra, de azt tudom, hogy itt helyed van. Atyád megy ki eléd, megölel, és azt mondja: Isten hozott itthon” – üzente Tóth Krisztián minden résztvevőnek.

Farkas Zsuzsanna

fotó: Nagy Emese, Szarvas László