Amikor kislányunknak még születése előtt az Eszter nevet adtuk, amely csillagot jelent, nem is sejtettük, hogy ez a kicsi élet nevének jelentését, mintegy küldetésként fogja majd betölteni, s már kisbabaként Isten fényét fogja sugározni a családban és a bennünket körülölelő szélesebb közösségben. Mielőtt azonban ez a fény felragyoghatott volna, előbb súlyos próbáknak kellett bekövetkezniük...

János evangéliumában azt olvashatjuk, hogy „A világosság a sötétségben fénylik.“, és ez az Ige megtapasztalt valósággá lett a mi életünkben. Ahogyan a csillagok is a sötét égbolton válnak láthatókká, úgy a mi családunkban is előbb be kell sötétednie ahhoz, hogy Isten fénye csodákkal telve felragyoghasson. Egész lelket betöltő szomorúságot, szívet tépő aggodalmakat, gyermekünk elvesztésének félelmét kellett megélnünk ahhoz, hogy a lehető legteljesebben élhessük át Isten bennünket hordozó kegyelmét. Visszatekintve azonban a mögöttünk lévő próbákra, elmondhatjuk, hogy életünk legnehezebb és legszomorúbb időszaka egyben a legáldottabb is volt, és hogy soha azelőtt nem ragyogott olyan erősen Isten áldó, gondviselő jelenléte a mi életünkben, mint éppen Eszterkénk kálváriája alatt.

Nemrég bibliaversenyre készülődve az egyik értelmes nagylány megkérdezte: Megérzi-e az ember azt, ha Isten megáldja? Az elmúlt események fényében szeretném megerősíteni az akkor adott válaszomat: Igen, megérzi! Hadd tegyek bizonyságot arról, hogy Isten áldását az ember úgy tapasztalja meg, mint valami csodálatos hordoztatást. Mint amikor az ember életének körülményei minden emberi beavatkozás és befolyás nélkül vagy azok ellenére egyszerűen a legkedvezőbben alakulnak, sőt sokkal jobban, mint azt remélné. A hitetlen erre azt mondaná, hogy véletlenek sorozata történik. A hívő azonban meglátja, hogy Isten gondviselő keze egyengeti az útjait, és békével, biztonsággal a szívében tekinthet előre, mint amikor gyermekek csónakáznak, és édesapjuk kezében van az evező, mert tudja, hogy mennyei édes Atyja biztos révbe vezeti.

A három testvér

Ebben a hordoztatásban megtapasztaltunk még egy csodálatos dolgot: a Ti felkarolásotokat is. Lelkészként a mi hivatásunk ott állni örömben, bánatban, gyászban az emberek mellett és segíteni a rászorulókon, most pedig megélhettük, milyen az, amikor szükségben és próbákban bennünket támogatnak jólelkű emberek. Nincs is megfelelő kifejezés, amellyel méltatni tudnánk azt a nagy összefogást, amely a kislányunkért létrejött: páratlan, példaértékű, egyedülálló, minden várakozásunkat fölülmúló! És arra sincs szó, amellyel ki tudnánk fejezni a hálánkat a rengeteg biztatásért, megerősítő üzenetért, a hatalmas erejű imádságokért és azért, hogy a lelkiek mellett anyagiakban is nagy áldozatokkal és ráfordításokkal megsegítettetek bennünket.

Úgy gondolom, nem véletlen az sem, hogy Eszterkének éppen a szívével van a baj. Hiszen a szív a szeretet jelképe, és az ő esete rengeteg embernek megnyitván a szívét összekapcsolt bennünket a szeretet által. Sok-sok egymástól különböző ember, olyanok is, akik egymást nem is ismerik, közel került egymáshoz és eggyé tudott válni a szeretetben. Ez pedig éppen az önkormányzati választások idején történt, amelyek olyan sok, különböző érdekcsoportra osztották fel közösségeinket. Eszterke által Isten megmutatta, hogy a szeretet az, amely igazán össze tud kötni bennünket, hogy általa tud összefogás létrejönni egy faluban, az egyházban, a felvidéki magyarságban, de azon túl, a magyarság egészében és még azon is túl minden jó szándékú ember között, aki meg tudja nyitni a szívét ez előtt a szeretet előtt. Isten maga a szeretet, és amikor egyek lettünk ebben a szeretetben, Istenben lettünk egyek, és betöltöttük azt, amiért Jézus a főpapi imájában könyörgött: „hogy egyek legyenek!“ Amikor pedig ez megtörtént, én úgy érzem, megvalósult valami a mennyországból körülöttünk.

Egy gyermekkönyvben olvastam egyszer egy megkapó magyarázatot arról, hogy a csillagok nem mások, mint a földünket körülvevő mennyország fénysugarai, amelyek a mi földünk búrájának repedésein át a világunkba hatolnak. Úgy gondolom, Eszterke is a maga csillag voltával a mennyország egy ilyen sugarát hozta el mihozzánk, és őszintén remélem, hogy ez a fény minden bennünket megsegítő szívet be fog tölteni mennyei örömmel, szeretettel, békével és megerősödött hittel. Kívánjuk, hogy mindaz, amit kaptunk, jó vetésként Isten földjében a sokszorosát hozza meg az adományozóknak!

Reformata, Erdélyi Anita

A jobb oldali sávban található egy prezentáció Eszterkéről