Ha arra törekszünk, hogy életünk boldog és örömteli legyen, ahhoz feltétlenül bíznunk kell Urunkban, és alá kell rendelnünk magunkat az Ő szent akaratának. A mi Istenünk olyan mennyei Édesatya, aki hűséges az Őt szeretőkhöz, és mindig, minden körülmények közepette elég nekünk az Ő kegyelme és szeretete. Ahhoz, hogy lélekben és igazságban áldhassuk az Ő háromszor szent nevét, hinnünk, bíznunk és reménykednünk kell Benne.

Istenünk most ugyanazokkal a szavakkal biztat bennünket, mint amelyekkel egykor választott népét biztatta: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” (Ézs. 41,10) Ha örömteli és szeretetteljes életre vágyunk ebben a sötét és komor világban, akkor merjünk őszinte bizalommal közelíteni Istenhez, mert Ő megsegít és megerősít minket. Megérezzük majd, hogy az Úr értünk harcol, és szeretetétől semmi sem szakaszthat el minket.

De sajnos, az emberi szív olyan könnyen felfigyel más, világi dolgokra is. Sokszor olyan könnyen megbízunk valakiben, akit szinte nem is ismerünk, és aztán jönnek a keserű csalódások. Mert nem elég csak imádkoznia a keresztyén embernek, hanem le kell mondania önző vágyairól, álmairól, amelyek oly sok keserűséget és csalódást okozhatnak. Hasonlóképpen tapasztalta ezt Jákób is, akit egyik csalódás ért a másik után egészen addig, amíg meg nem értette, hogy csak Istenben bízhat, mert Ő vele van, megsegíti és megerősíti élete minden napján. Azt is meg kellett értenie, hogy mindennek rendelt ideje van, és Istennél semmit sem lehet erőltetni. Minden akkor és úgy következik be, ahogyan azt a Gondviselő jónak látja. Mindezzel formálja, alakítja életünket, megerősíti hitünket.

Ám aki nem figyel oda az Úrra, és nem bízik Benne, hanem inkább a világi dolgok és az emberek felé fordítja tekintetét és bizalmát, az sok keserűséggel és csalódással számolhat, élete sokszor meginog. De, akik mindvégig kitartanak és az Úrban bíznak, „olyanok, mint a Sion hegye, amely nem inog, hanem örökre megáll.” (Zsolt. 125,1) Sokan megkérdezik életük során, hogy mi az igazság? Mi az igazság a keresztyénséget illetően? Hiszen az egyik egyház ezt tanítja, a másik pedig amazt. E költői kérdést, hogy „Hol az igazság?” Pontius Pilátus, római helytartó is feltette Jézusnak, de nem várta meg, amíg válaszol neki az Úr, hanem megfordult, és eltávozott. Mi azonban tudjuk, hogy hol van az igazság. A Bibliában, mert az az élő és örök Isten szava: az egyedüli és abszolút igazság.

A Szentírás bizonyítja, hogy Jézus Krisztus az Isten Egyszülött Fia. Általa ismerhetjük meg az örök és tökéletes igazságot és szentséget. Jézus azért jött ebbe a világba, hogy általa megváltassunk mindannyian, akik bűnösök és elveszettek voltunk. A Biblia olyan igazságokat tartalmaz, amiket ember nem tudott volna csak úgy kitalálni, ahogyan azt váltig állítják az istenellenes csoportok. A Szentírás az egyedüli igazság, és ahogy Jézus vallotta Pilátus előtt: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról: mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” (Jn 18,37)

Ezért hallgassunk Jézusra, és fogadjuk meg az Ő szavait! Hiszen az idők teljességében emberré lett, eljött, hogy megváltson minket, hogy életét adja juhaiért, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézus igazi békével és mennyei nyugalommal ajándékoz meg minket, s örök örömet készít számunkra a Mennyei Édesatya hajlékában. Cserébe azt kéri tőlünk, hogy bízzunk Benne, és fogadjuk el az Ő megváltó művét. Ebben a hitben, tudatban és reménységben járjunk tovább Megváltónk nyomdokaiban! Ámen.

Kozár Péter szürnyegi lelkipásztor