A járvány kezdetén négy igehirdető  beszélgetését hallgattam a járvánnyal kapcsolatosan. Igazából nem tudták megválaszolni a kérdést, hogy kitől és miért történik „mindez“ a világon. Ám az egyik igehirdető megvallotta Pál apostol szavaival, hogy a hívőknek nincs félni valójuk, mert mi TUDJUK „hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...“ A megpróbáltatások – most a járvány is – nemcsak rosszat hoz  magával, hanem jót is, a hívők életében minden bizonnyal. Hosszasan tudnánk beszélni a rosszról, de nézzük meg (néhány példában) mi jót hozott a világjárvány az ember életébe.

Nem mondok újat, ha azt mondom rohanó világban éltünk. De nem a világ rohant, hanem benne mi magunk. Az idő lett a legértékesebb, s abból volt a legkevesebb! Hányszor fizettük ki gyermekeinket, idős szüleinket, egymást azzal, hogy „most nincs időm.“ A járvány nemcsak hogy lelassított, de meg is állított bennünket. Lehetőségünk van együtt lenni a családdal (gondolok a karanténra), olyan munkákat elvégezni, amire eddig nem volt időnk s azt mondtuk „majd később“. Lehetőségünk van arra, hogy kapcsolatainkat átértékeljük. Talán féltőbb szeretettel tekintünk idős szüleinkre, nagyszüleinkre, távolban élő szeretteinkre.

Ez az időszak a megmérettetésnek az időszaka. Nyilvánvalóvá válik, milyenek a politikusaink, milyen az egészségügyünk, az iskolaügyünk, milyenek az orvosaink, mennyi szeretet van az emberi szívekben – hiszen mindez megmérettetik, hogy az ember el ne bízza magát. De a hitünk is megmérettetik! Kiderült, hogy vannak hiányosságaink. Talán kicisny a hitünk, jogos lenne az Úr Jézus megszólitása: „Mit féltek, kishitűek?“ Mt 8,26 

Mivel több lett az időnk, több időt szánhatunk az imádkozásra, az Isten dolgaival való foglalkozásra, az önvizsgálatra – arra, hogy a hit terén is rendet rakjunk! Kiderült milyen alapokra építettük életünk házát. Látjuk, ahogy a homokra épült  házakat , a világi értékekre (egészség, pénz, hatalom, gazdagság...) épült életeket, hogy elviszi a járvány árja! Csak remélni tudom, hogy sokan fordultak Istenhez ebben a bizonytalan, s félelemmel telt időszakban.

Az ünnepeket is másképp éltük meg. Ünnepeinkből kimaradt az, ami talán nem is odavaló! Az eszem-iszom, dínom-dánom, a sok pogány szokás, a salak. Sikerült másképp, talán mélyebben megélni az ünnepek lényegét! Az is lehet, hogy a betegségtől és a haláltól való félelmünkben másképp hatott ránk az evangélium. Jobban értékeljük azt, amit egy időre elveszítettünk – a templomi közösséget, az Isten Igéjének magyarázatát, a nyitott templomot, az úrvacsorát. Csak remélni tudom, hogy sokan önmagukra, egymásra és Istenre találtak/találnak!

Kedves testvérem! Vizsgáld meg az életed utolsó heteit, próbáld meglátni a jót, mert mi tudjuk, „hogy akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál“. Ezért „... adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.“ Ef 5,20 Ámen.                   

Csernyík Magdolna hontfüzesgyarmati lelkipásztor