A Bibliában 365 biztatás van a félelemre. Isten az év minden egyes napjára készített nekünk egy Igét a félelem ellen. Semmilyen más érzelemmel nem foglalkozik annyit a Biblia, mint a félelemmel. Talán éppen azért, mert minden más érzéssel szemben a félelem az, amely a leginkább el tud hatalmasodni rajtunk. Kellemetlen érzés, és veszélyes is. Megrabol, meglop bennünket: elveszi az erőnket, teret a gondolatainknak, hiszen teljesen betölti az elménket. Elveszi az önállóságunkat, irányíthatóvá tesz bennünket. Gondoljunk csak a mostani járványra, mi mindent megteszünk, amit javasolnak vagy éppen parancsolnak nekünk. A félelem rabbá tesz bennünket, önálló cselekvésre képtelenné vagy éppen meggondolatlanná, de Isten számára mindenképp hasznavehetetlenné.

Azért hangsúlyozza olyan sokszor a Biblia, hogy ne félj, azért akar minden nap egy bátorító Igével felszabadítani bennünket a félelem életünkre kúszó indái alól.

Pál apostol szavai a Bibliából ezért nagyon időszerűek a számunkra: nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, írja a római gyülekezetnek, hanem a fiúság Lelkét, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atyám!” A római hívek addig éltek félelemben, míg nem ismerték az Urat. Erre utal a rövid „ismét” szó. Ez pedig azt jelenti, hogy az Úr megismerésével meg lehet szabadulni a félelemtől. Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hanem a fiúság lelkét. Mit jelent az, ha valaki fiú? Mije van egy fiúnak? Édesapja. Aki megismeri Jézust, tudja, hogy Jézus miért jött erre a világra, és elfogadja, hiszi, hogy Jézus érte halt meg, az ő büntetését viselte el a keresztfán, az Isten gyermekévé lesz. Isten fia, Isten lánya, és az Ő örököse. Minden, ami Istené, az övé, az egész mennyországot megörökli majd.

Ezért, ha legközelebb félünk, gondoljunk erre, hogy nem szolgák, de fiak vagyunk, a mindent kézben tartó és irányító Isten fiai. Hagyatkozzunk Rá bátran. Ha benne bízunk, az Ő kezébe tesszük le mindazt, ami nyomaszt, meg fogjuk tapasztalni, hogy szépen lassan, a maguk idejében a javunkra rendeződnek majd a dolgok.

Pál apostol biztatása, hogy nem a szolgaság lelkét kaptátok, ismét arra figyelmeztet bennünket, hogy vissza is lehet esni a félelembe. Ezért nagyon fontos, hogy folyamatosan megéljük Isten jelenlétét az életünkben, hogy naponta elolvassuk Isten biztatását, miért is nem kell félnünk. Minél távolabb vagyunk Istentől, minél kevesebb időt töltünk vele, annál jobban eluralkodik rajtunk a félelem. De minél közelebb megyünk Istenhez, annál inkább kisebbé lesznek a félelmeink.

Minden félelemre Isten közelsége a megoldás és a vele való kapcsolat. Élet és halál Ura Ő, aki nekünk adta örökségül a mennyországot. Vele semmitől sem kell félnünk ebben az életben, de még a haláltól sem. Csak keressük minden nap az Ő áldott, félelmet oszlató szavát a Bibliában, az igehirdetésekben, az imádságban.

Mert nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy ismét féljünk, hanem a fiúság lelkét, aki által kiáltjuk: Atyám! Ámen.

Erdélyi Anita vágfarkasdi beosztott lelkész