Kedves Testvéreim! E versben Jézus arra tanít minket, hogy Isten megbocsátását csak akkor vehetjük tiszta szívvel, ha mi is készek vagyunk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Amint az Úr szeretete megérinti bensőnket, bennünk is szeretet támad. Jézus hozzáteszi: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." Aki képtelen megbocsátani, az elutasítja az Atya kegyelmét. Legtöbbször úgy érezzük, hogy aki megbántott minket, az kérjen előbb bocsánatot, s aztán megbocsátunk neki. Jézus kér, hogy legyünk könyörületesek és megbocsátók akkor is, ha az ellenünk vétkező nem bánja meg tettét.

Isten irgalma mindenkire bőségesen kiárad, hallatlan kegyelemben részesíti a bűnös embert. Nem véletlenül mondja: „A ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim." (Ézs 55,8) Amikor az Úr irgalmaz, akkor megbocsátja vétkeinket. Átformálja és megigazítja a szíveket. Dávid így könyörgött az Úrhoz: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!" (Zsolt 51,12) Dávid az Isten atyai irgalmáról így énekel: „Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsolt 103,12) A Golgotán az Úr Jézus feláldozta magát bűneinkért. Elhordozta a büntetést az ember bűnéért, és bűntelen igazként életét adta a vétkesekért. Így bizonyította be Isten irántunk való szeretetét.

Engedjük, hogy Krisztus Lelke lakozzék bennünk, hogy általunk Isten másokat is megszólítson. Adja az Úr, hogy megnyilvánuljon az Ő igaz szeretete, amellyel felemeli a csüggedőket és megnyugtatja a megtérőket. Megváltónk szerint, ha megtapasztaljuk Isten megbocsátását, akkor azt tovább kell adnunk. Amikor Istenhez fordulunk, hogy megvalljuk bűneinket, a kísértő így kezd beszélni: Feleslegesen imádkozol, hiszen rengeteget vétkeztél tettekkel és gondolatokkal. Mégis tudjuk, hogy Jézus szent vére lemossa bűneinket. Emeljük fel szívünket Istenhez akkor is, amikor szégyenkezünk bűneink miatt.

Pál apostol az Isten bűnösöket megmentő kegyelméről így vall: „Igaz az a beszéd, és teljesen elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok." (1Tim 1,15) Isten megbocsátó szeretete és velünk való megbékélése az Úr Jézus érdeme. Ha vétkezünk, ne mondjuk, hogy úgyis bűnösök vagyunk. Összeroskadnánk vétkeink súlya alatt, ha azt hordoznunk kellene. Mindezt vállalta a mi Megváltónk. Ahogy János tanít: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő. Megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn 1,9) Isten megigazít mindenkit, aki hisz az Ő Egyszülött Fiában, kegyelemből, hit által. Ezért valljuk Mikeás prófétával: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad." (7,18) Ámen.

Kozár Péter, szürnyegi lelkipásztor