Az első boldogmondás a lelki szegényeket nevezi boldognak. De kik is a „lelki szegények”? Talán ez az egyik legtöbbet idézett kifejezés, s a leginkább félreértett is. Lelki szegény talán az érzelemsivár, vagy együgyű ember lenne? A megértést nagymértékben segíti, ha visszanyúlunk az eredeti görög szöveghez: A görög πτωχοὶ szó (a ptwssw, pthssw = meggörnyed meghajlik, de mindig az alázat kifejezéseként: koldus, szegény igéből származik) olyan embert jelöl, aki segítséget kér, megalázkodik és esdekel.

A szegény ebben az értelemben a szükséget szenvedő, még inkább a koldus. Meggörnyedt embert jelöl. Máté magyarázatként azt mondja, hogy «lelki szegénységről» van szó - lélekben szegények. A lelki szegénység inkább alapmagatartást jelent, mintsem egyszerű erényt. A lélekben szegény a teljesen nincstelen ember, aki nem csak a kevésbé fontos anyagi javaktól szakadt el, hanem elsősorban a szellem, az akarat, a saját elgondolások és az egyéni érzések magasabb rendű értékeitől. Önmagától, emberi látásától és vágyaitól megfosztva kész arra, hogy befogadja Isten országának értékeit. Ez a belső készség nélkülözhetetlen mindazok számára, akik Krisztus követőjévé akarnak válni. Az üdvösségre vezető ösvény meredek, nehéz és túlságosan titokzatos ahhoz, hogy az emberi ész fényében megérthetnénk.

Aki sokat okoskodik, félő, hogy kívül reked; ezért, ha valaki nem szegény, nem léphet be Isten uralmának országába. A szegény nem nyugszik bele rászorult vagy nyomorúságos helyzetébe. A görög szegény szó bizalmatlanságot, nyugtalanságot, valami másra vágyást és másnak keresését is jelenti: bizalmatlanságot a javakkal és bárminemű személyes erőforrással szemben, mert az ember igényei és vágyai magasabb rendű javakra, Istenre irányulnak. Evangéliumi értelemben ‘szegénynek’ tekintendő a ‘gazdag’ vámos, és ‘gazdag’ a ‘szegény’ farizeus. Az így értelmezett boldogság összekapcsolódik Jézus felhívásával: tanuljatok tőlem, mert szegény vagyok és alázatos szívű (Mt 11,29), azaz lélekben szegény.

Az ember nem tekintheti önmagát szegénynek mindaddig, amíg nyugodtan bízik önmagában és adottságaiban, különösen, ha ezek az adottságok nevetségesek és inkább hibáknak tekinthetők. Ha az ember lélekben szegény vagy nélkülöző, ez annyit jelent, hogy határozottan tudatában van szegénységének, azaz meggyőződéssel vallja, hogy rászoruló, nyomorult lény, és ennek következtében készen áll mindannak elfogadására, amit hiteles isteni ajándékként kap.

Tanító Péter csallóközaranyosi beosztott lelkész