Kedvest Testvéreim! Jézus negyven napig böjtölt a pusztában megkeresztelkedése után, ahol is a vége felé megkísértette a Sátán. Háromszor kísértette meg, és én a második kísértést kiragadva szeretnék egy néhány gondolatot megosztani.

Mikor először megkísértette, akkor meg lett volna Jézusnak a hatalma arra, hogy engedjen a kísértésnek, hiszen a vágyakon keresztül próbálta Őt csábítani, mégis ott volt a szívében az Ige, és annak fényében cselekedett. Jézus egyetlen kapaszkodója az Ige. Észrevehetjük, hogy igaza van a 119. zsoltár 11. versének, ezt éppen az Úr Jézus cselekedetei mutatják meg nekünk a legjobban. „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" A kísértéssel szemben csak úgy állhatsz meg Testvérem, ha az Ige vezet téged, Isten beszéde és szava.

A második kísértésnél a dicsőségre való vágyat szeretné kihasználni az Ördög, és ezzel próbálja Jézust megkísérteni. Felviszi egy nagy hegyre és azt mondja neki, hogy mindez az Övé lehet, ha térdet hajt neki és őt imádja. Nem szabad elfelednünk azt, hogy a Gonosz nem adja egy könnyen. Ha ellenállunk egy csábításának, akkor jön a következő és a következő. Nagyon figyelmesnek kell lennünk, és ilyenkor az a legfontosabb, hogy az Isten Igéje legyen előttünk és a szívünkben, a benne való bizodalmunk, mert így tudjuk ezeket a kísértéseket kivédeni. Ebben jó most a mi böjti utunk, amin most járunk. Jobban el tudjuk magunkat mélyíteni az Ige fényében, és el kellene, hogy mélyítsük magunkat benne. Azért van erre szükség, hogy minden időben és most e böjtben tudjunk teljes mértékben hagyatkozni Istenre, mert Ő a mi legnagyobb segítségünk földi életünk napjaiban.

Ismerős lehetett Jézus számára ez a helyzet, aki járatos volt Isten igéjében, ez a helyzet, ahol hegy, ország és a 40-es szám szerepel. Ismerős lehet számunkra is például Mózesnél, aki negyven év vándorlás után felvisz Isten a Nébó hegyére és megmutatja neki az Ígéret Földjét, de mivel kételkedett nem léphetett be oda. Vagy gondoljunk csak Illésre, aki negyven napig menekül, és utána ott van a szívében a kétség és a félelem, hogy senki sem féli az Úr szavát rajta kívül, és harcolna az Úrért.

Testvéreim! Jézus ott van a pusztában, és miután kiállta az első próbát, kísértést, újra jön az Ördög és a vágyak útján próbálja kísérteni: hatalomvágy, dicsőségvágy. Szavai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy érjük tette azon vágyainkat, amelyek a dicsőségre és gazdagságra hajtanak bennünket. ezek elérhetőek itt a földi létünk során. Mert könnyű engedni a Gonosz csábításának, és képletesen értve eladni a lelkünket, hogy megszerezhessünk minden magunknak, amire csak vágyunk.

Feltehetjük a kérdést: Mire akar tanítani ez az igerész bennünket?

Azt mutatja nekünk Jézus, hogy nem kér abból, amit az Ördög nyújt neki. Hiszen minden adott, még a kis úját sem kell mozdítania és minden adott lenne a számára. Csak be kellene állnia sorba. Abba a sorba, amit e világ törvényei vezetnek. Abba a sorba, ami nem nézi, hogy kin és min keresztül kell átgázolnia, hogy elérje a saját vágyait, ahol az önimádat a fontos és semmi más, ahol az Én érdekeim és vágyaim a fontosak figyelmen kívül hagyva mindenkit és mindent. Biztosan ismerünk ilyen embereket. A legnagyobb kérdés viszont az, hogy magunkra is merünk-e? Nehéz kérdés ez számunkra. Azért nehéz, mert legtöbbször félünk bevallani magunkat, hogy bizony sokszor megesik az, hogy figyelmen kívül hagyjuk az Úr akaratát, és önös érdekeink vezetnek.

Tudta Jézus, hogy valami vár rá. Mégpedig az, amit az Atya készített számára. A teljes hatalom és dicsőség mennyen és földön. ehhez azonban az kellett, hogy teljes mértékben engedjen az Isten vezetésének, véghezvigye a küldetését, és Isten véghezvigye általa a megváltás remekművét.

Kedves Testvéreim! Isten számunkra is elkészített valamit, tett egy ígéretet. „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” „Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.” És sorolhatnám tovább ezeket az ígéreteket, amelyek azt mondják, hogy Isten üdvösséget ad nekünk a Krisztusba vetett hit által, ahol hatalmában mi is részesülünk. Előbb azonban a hit által részesülnünk kell a Jézus halálában. Ha van hitünk, hogy Jézus azért áldozta magát értünk, hogy nekünk ne kelljen a bűneink miatt meghalnunk. Ha hisszük, hogy Krisztus helyettünk, miattunk és értünk szenvedett, akkor nem érdekel már e földi gazdagság csábítása, nem érdekel a megszerezhető hatalom, akkor már nem saját magam dicsőségére teszek mindent, mert e hitben abban is biztos vagyok, hogy Isten nekem teljes gazdagságot, és teljes hatalmat készített az ő országában.

Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Szeresd Istent és cselekedd az Ő akaratát.

Egri Gergő, iskei lelkipásztor