Jézus kijelentése önmagáról, mint a világ világosságáról a házasságtörő asszony esete után hangzik el. A farizeusok azért rángatják Jézus elé, hogy tőrbe csalják. Az Úr lelki világossága abban nyilvánul meg, hogy a romboló hűtlenséget nem kicsinyli le, nem is szépíti, hanem véteknek nevezi. Ugyanakkor nem leli örömét a vétkes kegyetlen megbüntetésében, hanem Isten bűnbocsátó szeretetének a hozzáállásával fordul hozzá. A bűnt elítéli, a bánkódó bűnöst viszont szereti és azzal a meghagyással bocsátja el, hogy „mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Csak sejthetjük, milyen sorsfordító hatással bírt az asszonyra ez a jézusi átvilágítás. Jézus úgy világítja át az ember szívét, hogy rávilágít a rejtegetett ügyeire, megvilágítja a legsötétebb titkait is, és a teljes igazságot láttatja meg az emberrel önmagával kapcsolatban. Engedi, hogy összetörjön a szíve bűnei súlya alatt, de nem hagyja összetörni magát az embert. „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt.” (Ézs 42,3) A bűnt napfényre hozza, de egyszersmind hűen, Isten eredeti gondolata szerint felragyogtatja a kegyelemnek, a bűnbocsánatnak az örömhírét is. A bűnösnek nem azt adja, amit érdemel, hanem a megváltozás, a tiszta lappal indulás lehetőségét. Így világítja meg Jézus az embert, és ez a mi nagy esélyünk is.

Ellenkező esetben marad a sötétségben járás. A farizeusok és írástudók ítélkező, önigazoló gondolkodása, szándékosan kekeckedő, kárörvendő magatartása. Nekik mondja Jézus: „Ti test szerint ítéltek.” A test szerint ítélő túl hamar ragad követ, és túl könnyen tör pálcát mások felett, a saját benső sötétségét leplezendő. Hogyan? A legkönnyebben úgy, ha keres valakit, akihez mérten jobban áll. A világosság kerülésének a legbiztosabb tünete a bűnbakképzés, a másikra való mutogatás, a felelősség hárítása, a másik jóhírének elvétele, a karaktergyilkosság. Mert míg a másikkal foglalkozom, addig nem kell szembenéznem önmagammal. Jézus közelében azonban ez a benső sötétség nem marad titokban. Ez a kegyetlen kegyesek esélye is a jézusi megvilágosodásra. Őket is bíztatja: „Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Minket is erre bíztat. Az Ő követésére. Ezekben a vészterhes időkben a benső sötétség még szembetűnőbb. De annál világosabban ragyog azoknak a világossága, akiket Jézus már megvilágított. „Ti vagytok a világ világossága… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5 14,16)

Molnár Árpád szepsi lelkipásztor