Az efezusi levél teljes harci öltözetet kínál, amely tetőtől talpig minden testrészünket befedi, hogy ne maradjon védtelen hely, mert ahogy korábban olvastuk „az idők gonoszak”. Vannak idők, vannak erők, amik nem nekünk dolgoznak, a boldogulásunk ellen vannak. Amit védelemként kínál az apostol, az nem egy ünnepi viselet. Hétköznapokra ajánlja, mindennapi használatra. Talán furcsának tűnik úgy tekinteni egy-egy napra, mint 24 órányi időre, amivel szemben, vagy aminek a végigjárásához fel kell vértezni magunkat, stratégiát, tervet kell készíteni, hogy győztesként járjuk végig.

Vannak reggelek, amikor gyomorideggel ébredünk … Egy ilyen nap kezdetén fokozott odafigyeléssel készülünk. Hamarabb ébredünk. Véletlenül sem hagynánk ki a reggeli igeolvasást. Jobban figyelünk a külsőnkre, hogy – a ruha, smink, frizura – minden rendben legyen. Aztán vannak a szombatok, ünnepnapok, amikor lazán kezeljük a nap indítását, talán az igeolvasás is elmarad. Lehet, hogy az egész nap átcsap egy pizsamapartiba, kimarad a főzés, „eszünk, amit találunk!” alapon. Tudom, hogy sokaknak a karantén keveset változtatott az életén: munkába kell járni továbbra is, és valahogy távolról kell megoldani a gyerekek tanulását, felügyeletét. A másik tábor, az otthonrekedtek tábora, akik kénytelenek otthonról dolgozni, egyensúlyoznak a munka-tanulás-háztartás hármas kihívása között, és mintha már a reggel első percétől kezdve vesztesek lennének az idővel szemben.  Van, aki csapdaként – kelepceként éli meg az otthonát, az otthoni teendőket, a napok monoton egyformaságát. Miért keljek fel? Mit csináljak? Minek öltözzem fel egyáltalán? Mivel üssem agyon az időt? Milyen napirendet alakítsak ki?

Az apostoli üzenet a hétköznapok monoton kihívásaira is hasznos válasszal szolgál: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét!” Öltözzetek fel! Mert, ha senki emberfiával sem találkoznátok a nap folyamán – ott vagytok ti, a gondolataitok, az érzéseitek, az emlékeitek, az aggodalmaitok, a félelmeitek – és tudnotok kell, hogy nem test és vér ellen hadakozunk, hanem erők és hatalmak ellen! Van, aki beleveszik az internet világába. Bár ki sem teszi a lábát az otthonából, ugyanolyan heves indulatokat él meg a közösségi oldalak böngészése közben, mint amikor munkába járt. A karantén kezdetekor hallottam egy olyan megfogalmazást, hogy ez a nyugalom ideje. Azóta csak egyre jobban felerősödött bennem: Nem! Ez nem a nyugalom ideje! Inkább a szent nyugtalanságé! Teljességgel megélni egy napot, végig járni reggeltől – estig úgy, hogy megőrizzük a békességünket, a lelki egyensúlyunkat, megtaláljuk a feladatunkat, vagy éppen megbirkózzunk a szerteágazó feladatokkal, ehhez nagyon is szükségünk van arra, hogy naponta megerősödjünk az Úrban és az Ő hatalmas erejében! Az ördög szeretné szétdobálni a napirendünket és mindent megtesz azért, hogy kiessünk a hatékony ritmusunkból, elvegye a békességünket, megfosszon az örömünktől.

Ne szégyelljük elfogadni az öltözetet, amit az apostol ajánl ínséges időkre, amik látszólag nyugalmasnak tűnnek. Öltsük magunkra az igazságszeretet övét, a békesség evangéliuma hirdetésének a saruját, a hit pajzsát, az üdvösség sisakját, a Lélek kardját, ami az Isten beszéde. Hogy áldott, hasznos napokat élhessünk minden körülmény ellenére „mégis” békességben. Ámen.

Tarr Ivett kistárkányi lelkipásztor