Amikor becsukódik az ajtó és lecsukódik a szem … Becsukódik előttünk a templomajtó, és magunkra csukjuk a házunk ajtaját. De miért lenne minden befelé fordulás értelmetlen és rossz? Pál apostol egy akaratos, makacs, szívós férfi volt. Nem lehet őt becsukni, megállítani. Minden erejével azon volt, hogy kiirtson minden keresztyént. Damaszkuszba lovagolt, mert ott sok keresztyén férfi, nő, gyerek volt, akit le lehetett vadászni. Neki nem lehetett „határzárat” szabni.  Vagy mégis. Mégis lehet olyan intézkedéseket hozni, ami megállít, amivel nem értünk egyet.

Pálnak sem tetszett az, hogy egy nagy fényesség megállítja, egy puffanással leesik a lóról, és a földön hever. Nem tetszik neki, hogy megvakul, és nem látja maga előtt a célt, a holnapot. Tehetetlenül engedi, hogy mások vezessék, mások szabják meg, hogy hova menjen. Elviszik az Egyenes utcába, leültetik, rázárják az ajtót. Légy itt magadnak!

Nem tetszik nekünk sem sok minden. Tehetetlenek vagyunk a bezártsággal, betegséggel szemben is. Nem tetszik nekünk, hogy nem tudjuk, hogy mi lesz holnap, nem tudunk tervezni.

Pál életében ez a rossz három nap és három éjjel tart. Ez nem elsősorban testi megpróbáltatás. Persze nem kellemes három napig nem enni, nem inni, és vakon, tapogatózva ülni. De mégis a kellemetlenebb része az, amit a lelkében él meg. Át kell gondolnia, hogy jó úton járt? Jók voltak a céljai? Az őrjítő bezártság őrjítő gondolatokat hoz fel benne: Istenem, én annyi mindent elszúrtam az életemben! Engedtem, hogy a harag, a gyűlölet, az irigység vezessen. Istenem! Én nem vettem észre, hogy te elküldted értem a Te Fiad! Ott volt a közelemben, és én figyelemre se méltattam. Meggyőztem magam arról, hogy minden szava hazugság. Azt akartam hinni, hogy fanatikus, megvezetett bolondok, akik benne hisznek. Gyűlöltem őket, mert ők azt látták, amit én nem. Erre megszólítasz?

Pál is mondhatná ezt, én is mondhatnám ezt. Mert sokszor mi is látó szemekkel, mégis vakon éljük egyik napot a másik után, vakon végezzük feladatainkat. A bezárt ajtós napok a szemek megtisztításáról is szólhatnának. Pálnak ez három nap volt. Mi már hónapok óta élünk a megszorításokkal teli intézkedésekkel. De van, aki lassabban tanul. Pál azt hitte, hogy jó úton jár. De Jézus nem adta fel. Szólít. Néha ránk zárja az ajtót, hogy gondolkodjunk el.

Ha jól csináljuk, akkor a Lélek szele jobban fog járni, mint kinn az udvaron, és a lélegzetvétel felszabadító lesz, még ilyen bezárt helyzetben is. Ez az időszak a magunkba szállás időszaka, a válaszadás időszaka: Ki is szerintem Krisztus? Mi köt vele össze? Miért zárta rám az ajtót? Mit akar velem megbeszélni?  Ha ezekre a kérdésekre őszintén, szívünket kifordítva válaszolunk, akkor nem bezárul a világ, hanem éppen ellenkezőleg, egy MÁSVILÁG nyílik meg előttünk. Ámen. 

Blanár Gabriella kisgéresi beosztott lelkész