Húsvétkor hogyan élhetünk az úrvacsora szentségével?
2020. április 06., hétfőA jelenleg kialakult helyzet nem teszi lehetővé azt, hogy templomi közösség alkalmával ünnepeljük a húsvétot és szokásunkhoz híven megterítsük az Úr asztalát az úrvacsorai közösséghez. Ez viszont mégsem ok arra, hogy ne éljünk az úrvacsora szentségével!
Példaként vehetjük az első keresztyéneket, akik – az Apostolok cselekedeteiről írott könyv tanúsága szerint – házanként törték meg a kenyeret (ApCsel 2,46). Jóllehet ez a közös étkezést jelenti, de a kenyér megtörése mindenkor az Úr Jézus megtöretett testére emlékeztette őket, amely „úrvacsorává szentelődött... A kenyér megtöréséhez hozzátartozott a kehely kitöltése...
Ilyen módon a jelen helyzetünkre alkalmazhatjuk az első keresztyének gyakorlatát, és otthoni körülményeink között – ahhoz lelkileg is hozzákészülve – előkészíthetjük a kenyeret és a bort, hogy azt úrvacsorai jegyekként, ahogy a gyülekezeti istentiszteletek alkalmával szoktuk, magunkhoz vegyük.
Ehhez segítséget adnak az úrvacsorai liturgiával egybekötött istentiszteletek 2020. április 12-én:
- DunaTV – 9.00 órakor (igét hirdet dr. Szabó István püspök)
- Pátria Rádió – 10.00 órakor (igét hirdet Fazekas László püspök)
- www.reformata.sk – 9.00 órától bármikor indítható (igét hirdet Fazekas László pöspök)
Az istentiszteleteket hallgatva és figyelemmel kísérve, az úrvacsora vételében kövessük a szolgálatot végző lelkipásztor utasításait.
Családok esetében jó, ha a hívő családfő adja a tálcát vagy kistányért, amelyen a kisebb darabokra vágott kenyér van, a vele közösen úrvacsorázó kezébe, s onnan mindenki maga veszi a szent jegyet. A bor esetében ajánlatos külön poharat használni minden személy számára. Aki egyedül van otthonában, az egyedül él az úrvacsorával. Hisszük, hogy hitben egyek tudunk lenni egymással és az Úr Jézussal, s az Ő Szentlelke pedig minden helyet templommá tud szentelni.
A hét folyamán szakítsunk időt az úrvacsorára való bűnbánati felkészülésre is.
„Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, a mely a mennyekben van fenntartva számunkra...” (1Pt 1,3–4)